Vetés és Aratás, 1971 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 1. szám

gyök. Életemben sok bukdácsolás, sok szégyenletes dolog volt, úgy, hogy fet­­rengtem a földön és azt mondtam: „Uram, ha most eltipornál engem, mint valami nyomorult férget, igazad volna." De ugyanakkor ott volt szívemben a bizonyosság, hogy: „Te, Uram, mégsem teszed." Azonban e sok hullámzás mellett hadd mondjam meg azt is, hogy nem vettem ki kezéből az életemet soha. Az ott volt letéve és kérem, hogy maradjon ott, amíg haza nem visz. A másik jó tanács: ragadjatok meg min­den alkalmat, ahol tanulni, olvasni, fej­lődni tudtok. A hivő emberek között fel­üti fejét a szellemi restségre való haj­lamosság. „Megtértem, 10 percig olvasom minden reggel a Bibliát, az Űré vagyok, és ez elég." — Az ember ismerjen meg mindent, ami a saját munkájához szük­séges. A hivő ember tündököljön azzal, hogy érti a szakmáját és élen jár. Ebben dicsőíttetik meg a mennyei Atya. A fiatalok képezzék magukat, vegyék ko­molyan tanulmányaikat. Ne problémáz­­zanak! Nem az Űrtói vesszük el az időt a problémázgatásokkal? Olvassuk a Bibliát és a hivő irodalmat! Tanuljunk nyelve­ket, hogy minél szélesebb körben hozzá­férhessünk ahhoz, amit Isten áldott em­berek útján adott. Szabad volt léteznem, fejlődnöm, növekednem, gyarapodnom; meglátni, hogyan nyitott meg utat, tudást énelőttem, aki nem végeztem felsőbb is­kolákat. A kereskedelmibe csak jártam, de nem végeztem el; rossz tanuló voltam. A titok ott található a sareptai özvegy­asszonynak az életében: csurgott az olaj, addig csurgott, míg volt edény. Ha a szív kitárul Isten előtt és kész befogad­ni, akkor csurog az olaj és nem áll meg, hanem szüntelenül csurog. Isten kiszéle­síti a felfogóképességünket. Amikor 19 éves koromban elindultam, akkor képes­ségem szellemileg ennek a pohárnak a huszadrészére terjedt. „Szélesítse ki az Űr a te határaidat." Ez történik szel­lemileg, ha készek vagyunk befogadni, ha áldozatot hozunk. Mert érdemes ál­dozatot hozni! Egészen az nyeri el a koro­nát, aki az egész életét odaadja és nem tart vissza semmit a maga számára. — Nincsen alkalmasabb időpont, mint az ifjúkor, amikor még erőnek, ifjúságnak, egészségnek a teljességében vagyunk. Isten Szentlelke vezet mindenkit azon az úton, melyre rálépett, és erre kívánom szívből az Ó áldását. Ha valakinek jót akarok kívánni, akkor azt kívánom, vezesse Isten, mint engem, áldja meg, mint engem megáldott. Áldja meg gazdagabb, áldottabb élettel. Érde­mes! Egyszer majd azt fogjuk megbánni, amit elmulasztottunk, amit nem vállal­tunk, és hálát adunk majd Istennek min­den engedelmességért, amire elvezette életünket. (Elmondta 195g. aug. 20-án, Budapesten) „Atyám, akiket nekem adtál, akarom, hogy ahol én vagyok, azok is velem legyenek, hogy megláthassák az én dicső­ségemet, amelyet nekem adtál." Jn 17, 24 * „Boldogok azok, akik a Bárány menyeg­zőjének vacsorájára hivatalosak!" Jel 19, 9 * „Menjetek be az Ő kapuin hálaadással, tornácaiba dicséretekkel; adjatok hálá­kat néki, áldjátok az Ö nevét!" Zsolt 100, 4 * „Az igazak majd fénylenek, mint a nap, az ő Atyjuk országában." Mt 13, 43 „Az Űr megváltottai megtérnek, és ujjon­­gás között Sionba jönnek; és örök öröm fejükön, vigasságot és örömöt találnak; és eltűnik fájdalom és sóhaj." Ézs 35,10 * „Mert nekem az élet Krisztus és a meg­halás nyereség." Fii 1, 21 * „Aki győz, azt oszloppá teszem az én Istenem templomában." Jel 3, 12 * „Igaz beszéd ez. Mert ha vele együtt meg­haltunk, vele együtt élni is fogunk." 2 Fim 2, 11 13

Next

/
Oldalképek
Tartalom