Vetés és Aratás, 1970 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 5. szám
На На nem vagyok éppen olyan könyörülettel a szolgatársam iránt, mint amilyennel az én Uram könyörült rajtam, — akkor semmit sem ismerek a golgotái szeretetből. Ha lekicsinylem azokat, akiknek a szolgálatára elhivattam, ha gyengeségeikről beszélek, talán kiemelve azokkal szemben a magam vélt erőit; ha fölébük helyezem magamat, elfeledkezve arról, hogy: „ki tett téged különbbé, és micsodád van neked, amit nem úgy kaptál volna?", — akkor semmit sem ismerek a golgotái szeretetből. Ha bárkinek a fogyatékosságát vagy bűnét könnyedén, felelőtlenül tudom megvitatni; ha akár egy gyermeknek a hibáiról is csak úgy mellesleg tudok beszélni, — akkor semmit sem ismerek a golgotái szeretetből. Ha azon veszem észre magam, hogy mások botlásait felületesen magától értetődőnek tartom: „hisz mindig így tesznek", — „Ó, persze, 6 máskor is így beszél, így cselekszik", — akkor semmit sem ismerek a golgotái szeretetből. Ha más kárára tudok derülni valamilyen tréfán, ha valakit meg tudok bántani beszéd közben, vagy akár csak gondolatban is, — akkor semmit sem ismerek a golgotái szeretetből. Ha tudok barátságtalan levelet írni, barátságtalan szót kimondani, barátságtalan gondolatot végiggondolni megszomorodás és szégyenkezés nélkül, — akkor semmit sem ismerek a golgotái szeretetből. Ha kellemetlen dolgok történnek és én nem bánkódom sokkal inkább a Megváltó szomorúságán, mint a magam baján, — akkor semmit sem ismerek a golgotái szeretetből. Ha keveset ismerek az Ö részvétéből („hátrafordulván az Ür, rátekintett Péterre"), ha keveset ismerek az Ö reményteljes bátorításából a valóban alázatosak és bűnbánók iránt („mondta néki: legeltesd az én bárányaimat"), — akkor semmit sem ismerek a golgotái szeretetből. Ha valakinek a vétkével bármi más okból foglalkozom, mint amit ezek a szavak fejeznek ki: „Jobbjából törvény tüze jött elő számukra; bizony szereti Ö a népeket" (5 Móz 33, 2—3, Elb.), ha mély fájdalom nélkül vagyok képes megróni valakit, — akkor semmit sem ismerek a golgotái szeretetből. Ha olyanvalakivel foglalkozom, akin semmi fogékonyság nem látszik, és belefáradok a küszködésbe és kibújok a teher alól, — akkor semmit sem ismerek a golgotái szeretetből. Ha nem hasonlítok az Atyához, aki nem enyhítette a távoli országban fia sorsának szigorát (Lk 15, 11—19), ha ebben az értelemben megakadályozom Isten törvényének érvényrejutását (a bűnösök útja kemény), mert fáj látnom ennek a törvénynek a hatását, — akkor semmit sem ismerek a golgotái szeretetből. 8
