Vetés és Aratás, 1970 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 5. szám
Amy Carmichael: Ha... A szeretet tükre annak követői számára, aki az övéit mindvégig szerette Miképpen keletkeztek e gondolatok? Valamelyik este egyik munkatársnőm egy fiatal testvér nyomorúságát hozta elém. Elveszítette a szeretet útját. Ez álmatlan éjszakát okozott nekem, mert ilyenkor mindig megkérdezzük az Urat: „Uram, csak nem én vagyok a hibás? Nem én rontottam el itt valamit? Mennyire ismerem én a Golgotán felragyogó szeretetet?" És akkor belső fülemmel szinte mondatról mondatra hallottam a „Ha" gondolatait. Másnap reggel közöltem egyesekkel — mert még akkor éjjel ceruzával leírtam —, azután többekkel és kis házinyomdánkon néhány példányban belső használatra kinyomtattuk. Amikor kérték tőlünk, először azt válaszoltuk: „Nem! Ez annyira személyes, hogy ez nem kerülhet nyilvánosság elé . . . De ha el tud vezetni valakit arra, hogy megértse, mit jelent az életteljes szeretet, akkor nem utasíthatjuk el a kérést." Némelyik „ha" talán úgy tűnik, mintha büszkeségből, önzésből vagy gyávaságból fakadna, de ha jobban a mélyére nézünk, akkor biztosan a szeretetlenségre bukkanunk, mint minden rossznak a gyökerére. A gondolatokat nem egyfolytában való olvasásra szántuk. Talán csak itt-ott akadunk majd rá arra a gondolatra, amelyre éppen szükségünk van és az olvasó talán csak az utolsó oldalakon talál valamit magának. Ha az Urnák némelyik hűséges követője megütköznék rajta, hogy ezt írtam: „akkor semmit sem ismerek", erre csak azt mondhatom: a gondolatot ebben a formában kaptam, és én nem merem ezt enyhíteni. De itt is, mint mindenütt, a betű öl. Pál kárba hagyott veszni mindent azért, hogy megismerje Jézus Krisztust, akit pedig már ismert. És ha valaki a Golgotán kiárasztott isteni szeretetnek a megismerésében, annak újabb felragyogása által hirtelen megvilágosodik, akkor nem áll meg azért, hogy lemérje, vajon sokat vagy keveset ismert meg már ebből a szeretetből. Ha az átjárja, feloldja és összetöri, akkor érzi, hogy minden, amit eddig megismert belőle, a semminél is kevesebb. Ez a könyv nem szól mindenkinek, hanem csak azoknak, akik elhivattak arra, hogy „pásztor-bojtárok" legyenek. Bevezetés Előfordul, hogy történik valami az életünkben, ami annyira teljes szeretettel, hogy egy pillanatra szinte az örökkévalóság nyílik meg előttünk, vagy legalább is valami az örökkévaló dolgokból, amelyek között legnagyobb a szeretet. Talán csak egy jelentéktelen, de bensőséges érintés, gyöngéd, mint a hajnali szellő érintése a falevélen; valami, amit nem lehet szavakba foglalni, elmondani másoknak. De tudjuk, hogy „az Úr az". S akkor talán a szoba, ahol vagyunk, bútoraival, könyveivel, virágaival együtt kevésbé valóság számunkra, mint az Ő jelenléte, és a szívünk vonzódik abba a gyönyörűségbe, amiről a régi himnusz énekel: „Szerelmeseid tudják csupán, szerelmed mit jelent." Vagy drága emberi szeretet fog körül bennünket, mintha nyáron a tengerben fürdenénk. Átjár és megnyugtat. És egyszer csak észrevesszük a mi Urunkat őbennük. Az Ö szeretete az, amelyet reánk árasztanak. — Ó Isteni szeretet, amely megnyilatkozol a te szeretteidben; imádunk téged! Néma, mert Urunk nagyon könyörületes, megadatik nékünk, hogy átnézzünk a kék égen és meglássuk Isten szeretetét. És mégis milyen kevés az, amit látunk! Hogy megérthessétek, mi a szélessége, hosszúsága, magassága és mélysége Isten jóvoltának, és megismerjétek Krisztusnak minden ismeretet felülmúló szeretetét," (Ef. 3, 18—19) — ezek a szavak túl nagyok nekünk. Mit értünk meg, mit ismerünk meg belőlük . . . Megszégyenülten, megalázottan lépünk be a kősziklába és elrejtőzünk a porban a szeretet fenségének dicsősége elől, aminek a szimbóluma a kereszt! És akkor ez a kérdés tör fel bennünk: Mit ismerek én a golgotái szeretetből? 7
