Vetés és Aratás, 1970 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 1. szám
Üj esztendő lie. H. Brandenburg: Mire van szükség az új esztendőben? Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen énbennem, olyanná lettem, mint a zengő érc, vagy a pengő cimbalom(i. Kor. 13,1). Alig van olyan ismert fejezet az Újszövetségben, mint ez. Találó a fordítás is. Sokan csak a szép szavak esztétikai élvezetében gyönyörködnek. De ezzel könnyen kizárják magukat abból, hogy eljussanak a gazdag tartalomhoz. A szeretet himnuszáról szóló fejezet itt meghatározott összefüggésben áll. A korinthusiak örvendeztek a keresztyén hit rendkívüli kísérőjelenségeinek, a csodálatos gyógyulások, az elragadtatás állapota és a prófétálások vagy idegenszerű szavakban hangzó imádság felett. Ügy látszott, ezek voltak előttük a legfontosabbak. De ezek ismert jelenségek a vallástörténet alapján — nemcsak a keresztyénség talaján. Ma is hasonló széles áramlat folyik az egyház mellett vagy benne. Amerikában és Svédországban még erősebben, mint a józan nemzeteknél. Ez volt a visszahatás a száraz racionalizmussal szemben, amely teológiai főiskoláinkat uralta. Ilyenkor a vallásosság könnyen a rajongás csodaországába menekül. Ha a tudósok közt mindennek ésszerűnek érthetőnek és megmagyarázhatónak kell lennie, akkor itt viszont szándékosan kutatnak az irracionális, a felfoghatatlan, az elrejtett után. Minél rendkívülibb a megjelenési forma, annál meggyőzőbb számukra, hogy a Szentlélekkel van dolguk. Egy dolog forog csak kockán Amit Pál akkor a korinthusbeli rajongóknak írt, az ma is érvényes. Mit használna az, ha idegen, érthetetlen hangon gőgicsélnek — azt vélve, hogy ez hasonlít ahhoz a nyelvhez, melyen az angyalok szólnak a mennyben —, ha hiányzik az a szeretet, mely meg akarja magát értetni. Akkor csak zajt csap, mely hasonlít a lószerszám pengő csilingelőséhez, vagy egy cimbalomjátékhoz, mely egyszerű dallamot ütöget. Mi értelme volna a nagy ékesszólásnak vagy a tudományos képzettségnek, amely azt véli, hogy az emberi rejtélyt megoldhatja és amely bölcsességét sok idegen szóval fejezi ki, amelyet csak egyesek, kevesen érthetnek meg? A jelentéktelenek, a kicsinyek, a segélyre szorultak iránti szeretet nélkül mindez csak üres csengés. Még a mindenféle erőpróbára, teljesítményre képes hit is, amelyről a televízió és a sajtó szenzációs jelentéseket közölne, semmit sem érne, ha nem hozná a szeretet igazi gyümölcsét. Vannak kegyes cselekedetek, melyek legendaszerűen hangzanak, például ha valaki elosztja a vagyonát és azután mint koldus rója az országutakat, vagy készül a vértanúhalálra. A legnagyobb erő A legnagyobb és a legfontosabb, amit Isten tőlünk elvár, a szeretet. Isten előtt csak a valódi, szolgáló szeretet számít. Pál nagyszerűen írta le. A Bibliában a láthatatlan mindig a maga cselekményeiben és magatartásában nyer kifejezést. „A szeretet hosszútűrő, kegyes" — és ezt jóságos módon bizonyítja be. Sok türelemmel hordozza a nehézségeket és megtalálja a helyes szavakat, melyek senkinek nem okoznak fájdalmat. „A szeretet nem irigykedik" — ez azt jelenti, hogy nem féltékeny, mert éppen ellentéte az önzésnek. „A szeretet nem cselekszik éktelenül", mert nem akar felülemelkedni másokon, mindenkit komolyan vesz. „Nem fuvalkodik fel" — nem fontoskodó, nem dicsekszik. „Nem gerjed haragra" — ismeri az illemet, soha nem sértő. „Nem keresi a maga hasznát" — saját érdekeit feláldozza másokért. „Nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt" — tud megbocsátani, örül az igazságnak és igazságosságnak és szolgálja azt. Mindent hisz, remél és eltűr, mert kimeríthetetlen, mert magából Jézusból merít. 8
