Vetés és Aratás, 1970 (3. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 1. szám

új alkalmak, új lehetőségek G. von Bodelschwingh: Tőke Érdemes áttekinteni, hogy egyetlen év alatt micsoda hatalmas tőke áll rendel­kezésünkre: 365 nap, egyenként 24 óra, egy óra 60 perc, egy perc 60 másodperc — ez összesen 87.660 óra, illetve 525.600 perc, illetve 31.536.000 másodperc. Óriási tőke! Négy bevált szabály a tőke eredményes felhasználásához: 1. ) pontosság 2. ) rend 3. ) semmit el nem halasztani 4. ) minden dolgotok szeretetben menjen végbe. Édesapám egész napját pontosan beosz­totta. Pontosan ébredt, pontosan végez­te munkáját. Ő maga nagyon szórakozott volt, ezzel sok időt vesztegetett el. Éppen ezért nagy rendet tartott. Sokszor mon­dogatta : „Ha azt akarod, hogy egy köny­­nyű dolog nagyon nehéz legyen, akkor csak halogassad." De édesapám életének titka igazán ez volt: „Minden dolgotok szeretetben men­jen végbe." Minden szeretetlenség nagyon sok időbe kerül. Ami szeretet által megy végbe, az gyorsan mehet végbe, időt hagy munkára és pihenésre és szolgálatra. Fontos kérdések: 1. Milyen célokat tűztél ki magad elé az elmúlt év elején? 2. Megvalósítottad ezeket — legalább részben? 3. Ha nem, mi volt az oka annak, hogy nem sikerült? 4. Milyen célokat tűztél ki magad elé ez év január elsején? 5. Hogyan akarod ezeket megvalósítani? 6. Csak a magad erejére támaszkodsz? 7. Ismered a rejtett erőforrást? Mi az élet? Svéd erdei történet Egy gyönyörű szép nyári napon délfelé nagy csend volt az erdőben. Egyszerre csak egy csalogány feltette a kérdést: Tulajdonképpen mi az élet? Az erdőben mindenkit szíven talált ez a kérdés. Egy rózsa éppen bontogatta szirmait. Ő felelt először: Az élet — kibontakozás. A pillangó nem volt ilyen mély értelmű. Virágról virágra szállt, itt is, ott is kóstolgatott és azt mondta: Az élet csu­pa öröm és napsugár. A méhecske azonban éppen mézzel gaz­dagon megrakodva jött vissza és így vélekedett: Az élet a munka és a gyönyörűség változata. Ennyi bölcs beszéd hallatára a vakondok is kidugta fejét a föld alól: Az élet harc a sötétben. Este felé záporeső keletkezett, ez azt mondta: Az élet — sírás, csupa könny. Azután tovább vonult a tenger felé. A tenger hullámai a sziklát ostromolták a parton: Az élet hiábavaló küzdelem a természettel. Fenn a magasban egy sas körözött s azt felelte erre: Nem, az élet szabadság és erő. Egy kis erdei virágnak ez volt a vélemé­nye: Az élet fáradságos küzdelem; ne­héz egy kis helyet találni a földön. A magas fenyőfák az esti szélben ringat­ták fejüket: Az élet — törekvés a magas­ba. Leszállt az éjszaka. A városban a pro­fesszor becsukta a könyvet, amelyet ol­vasott, eloltotta a lámpát és felsóhaj­tott: Az élet iskola, amelyet sohasem já­runk ki. Hajnalodott. Hűvös szél suhant végig az utcákon és ezt susogta: Az élet talány, amelyet senki sem fejtett meg. Az ég alján feltűnt a hajnalpír. Én a felkelő nap előhírnöke vagyok — szólt. Az élet itt a földön az örök fény elő­hírnöke. Mi az élet? Hogyan alakítod ki magad­nak azt ebben az új esztendőben? Isten most is felbecsülhetetlen új alkalmakat s új lehetőségeket ad rendelkezésedre. Vajon mit kezdel ezekkel? Ez majd attól függ, hogy minek tekinted az életet. 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom