Vetés és Aratás, 1970 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 1. szám
Pozsgay József: József és testvérei .. jöjjetek közelebb hozzám! És közelebb mentek. Akkor azt mondta: Én vagyok József, a ti testvéretek, akit eladtatok Egyiptomba" (1. Móz. 45, 4). József közismert történetét próbáljuk most az újszövetség világánál szemlélni. Mindig megdöbbenünk, ha beleesünk annak a kezébe, akit megbántottunk vagy elhagytunk. József testvérei földbegyökerezett lábbal állnak a hatalmas úr előtt. József alakja itt Krisztus előképe. Egyedül csak nála található a bosszúállás nélküli szeretet, irgalom és könyörület. Hatalmas kijelentése az Igének: Jézus Krisztus Embernek Fia. Ő egészen ember és egészen Isten, aki nem gyönyörködik a bűnös halálában és azt a mélységet, ami az Isten és az ember közé szakadt a bűn miatt, azt keresztjével hidalta át. Évszázadokkal előre mutat itt József alakja Jézusra, akiről így ír Pál: „. . .szegénnyé lett érettetek, jóllehet gazdag, hogy ti az Ő szegénysége által meggazdagodjatok". Isten megpróbálja itt elmondani azt, amit száj ki nem mondhat és nyelv nem magyarázhat. Az ő képe és hasonlatossága rajtunk van és az Ember Fiának arca rajtunk fénylik a világban a Szentlélek által. Ő azért lett emberré, hogy a nyomorult bűnös megérthesse azt, aki képe a láthatatlan Istennek, de jött, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett. Régebben történt, hogy egy városka kórházában néhány perc különbséggel két fiúgyermek született. Ikrek. Anyjuk zokogott, mivel férje keveset keresett, két gyermekük már volt és így a család létszáma hatra emelkedett. Az egyik fiút hamarosan örökbe fogadta egy gyermektelen házaspár, a másik fiút egy gyermekmenhely ápolónője vette magához. Egymásról mit sem tudva, más vidékre kerültek. Felnőtt korukban tudták meg, hogy csupán örökbe fogadott gyermekek és valahol él mindegyiknek a testvére. Később egyszer valaki összetévesztette az egyik fiút a másikkal. Ekkor derengeni kezdett bennük valami. Ez a valaki megtudta az egyik fiú születésnapját. Később az is kiderült, hogy egy napon, egy városban, egyszerre születtek. Sok huzavona után 24 éves korukban találkozhattak először személyesen a testvérek. Boldogan ismerték fel egymást azok, akiknek arcvonásuk, termetük és hangjuk teljesen egyforma volt. Hallgat a történet arról, hogy az ikrek találkoztak-e igazi szüleikkel. Vajon az adott esetben mit is tudtak volna kezdeni egymással? Hiszen a biológiai kapcsolat ellenére idegenek maradtak egymás számára szülők és gyermekek. És ezt az idegenséget senki fel nem oldja! Ha csak időközben meg nem történik az a szent csoda, hogy a szülők és gyermekek hitre jutnak Jézus Krisztusban. Ez lehetne az egyetlen megoldás. És ma sincs senki számára más megoldás, csak Ö! Egyetemes tragédiája az embernek az a szakadás, ami a bűn miatt jött a világba. Társadalmi problémáink gyökere abban van, hogy mi emberek, testvérek, családok, magunktól, Isten nélkül hiába próbálunk valami újat, magasztosát és maradandót. Szenvedélyeink karjaiba hullunk vissza. A bűneset óta semmit sem változott az ember ezen a téren. A mai modem ember abban az állapotban van, mint a testi Izrael. Igen! Meg tudja tagadni, el tudja hagyni és meg tudja ölni szülő a gyermekét, testvér a testvérét hidegen, józanul, cinikusan. József hívta a testvéreit, jöjjenek közelebb. Lépjünk közelebb a kereszthez. Meghalni ment az Ür a Golgotára, nem ítélni és miközben Ő szenvedett, talált egymásra Mária és János, gyermek és szülő. A keresztről hangzott el a szó: Asszony, ímhol a te fiad! Imhol a te anyád! Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz. A keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik megtartatunk, Istennek ereje. Ő még ma is kopogtat. Bárki vagy, szegény vagy gazdag, öreg vagy fiatal, neked szól az Ige: íme, az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és kinyitja az ajtót, vele vacsorálok és 6 énvelem. 7
