Vetés és Aratás, 1970 (3. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 4. szám

Madame de Guyon: A lélek bensőséges imája (6) Az ilyen lélekből fakadó ima mindig meg­hallgatásra talál. Jézus azt mondja Ján. 11, 42-ben: „Tudom is én, hogy te minden­kor meghallgatsz engem." Ha Isten lel­kének így teret engedünk, imánk mindég meg lesz hallgatva. Az okát Pál apostol mondja meg, aki tapasztalt, bensőséges imádkozó volt. Róm. 8,27: „Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja mi a Lélek gondo­lata, mert Isten szerint esedezik a szente­kért." Ez azt jelenti, hogy a Szentlélek csak azokért a dolgokért imádkozik, amelyek Isten akarata szerint valók. Istennek aka­rata pedig a mi megigazulásunk, meg­­szentelődésünk, megváltásunk, átformálta­­tásunk az Ö képére; Istennek Lelke pedig könyörög és megkap mindent, ami e nagy cél elérése érdekében szükséges. Miért terhelnénk tehát magunkat hiábavaló aggodalmaskodással, miért fáradoznánk sa­ját utaink sokféleségében! Isten maga hív bennünket, hogy minden gondunkat Öreá vessük. Ézsaiás próféta által elpanaszolja, hogy az ember olyan könnyen hajlandó minden erejét külső dolgokra fordítani, miközben az utat a valódi békességhez el­kerüli: „Miért adtok pénzt azért, ami nem kenyér és gyűjtött kincseteket azért, ami meg nem elégíthet? Hallgassatok rám, hogy jót egyetek és gyönyörködjék lelketek a kövérségben" (Ézsa. 55, 2). Vajha tudnánk Istenre hallgatni. Mily cso­dálatosan erősít meg! Bizonyára minden test elcsendesedne az Úr előtt (Zak. 2,13). Eme átadást illetőleg mitől sem kell fél­nünk; Ö olyan gyengéden visel gondot ránk, ami felette van minden anyai gon­doskodásnak. Ézsaiás 49,15-ben azt mond­ja: „Hát elfeledkezhetik-e az anya gyer­mekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznék is, én te rólad el nem feledkezem." Ó mily gazdag, semmi által nem pótolható vigasztalás van eme szavak­ban! Akadhat-e még valaki, aki aggodal­maskodik, ha megtanulta magát Istennek teljesen átadni? Lelkészekhez és vezetőkhöz Hogyha mindazok, akik lelkek megtéréséért munkálkodnak, feladatukká tennék azokat bevezetni a belső imába — a Krisztussal Istenben elrejtett életbe — munkájuk gaz­dag gyümölcsöt teremne. Egyedül a tanok­nak magyarázata száraz és erőtlen, mert a lelkek nem tudják, mimódon juthatnak eme isteni javaknak birtokába. Hassatok oda, hogy megnyíljék szívük és elnyerjék az életet Istentől. Akkor a földműves Istennel való áldásos beszélgetés közben munkálja földjét, az iparos munkáját Istennel való állandó kapcsolatban végzi, a juhász miköz­ben bárányait legelteti, az első keresztyé­nek szellemében él, a szakácsné a tűzhely mellett tudja, hogy minden fazék az Úrnak van szentelve (Zak. 14,21). Mily hamar eltűnne minden gonoszság, a gyülekezet tagjai pedig bizonyságát adnák, hogy a jó Pásztornak hűséges báránykái. Ha előbb a szív egészen az Úré lett, mily könnyű a győzelem a bűn felett. Éppen ez­ért kívánja Isten újból és újból a szívet. (Add nekem fiam a te szívedet!) A legna­gyobb hiba a hitetlenség. Minden más bűn is veszélyes a lélekre, mert elvon a hit­től és az imától. Tanítsátok a szíveket gyermeki hitre, vezessétek be őket a bel­ső imába. Mily szelíden vezethetnétek őket így Istenhez! Bár sohase érne benneteket Krisztus ítélőszéke előtt a vád, hogy a rátok bízott nyájnak a legdrágább kincset, az Istennel való benső életet nem mutattá­tok meg. Egyesek azt vetik ellene, hogy ez egy ve­szedelmes misztikus út. Vagy, hogy a lel­kek nem képesek ily magas lelki igazságo­kat felfogni. Lehet veszély abban, ha sze­meinket állandóan őfelé irányítjuk, telje­sen kegyelmére támaszkodunk és teljes erőnkből átadjuk magunkat szerelmének? Éppen az egyszerű lelkeket hívja el legin­kább az Úr. Gyermekiességük, szerénysé­gük, alárendeltségre való készségük nagy mértékben alkalmasakká teszi őket az isteni Kegyelem befogadására. Ezek nem tépelődnek soká, nem ragaszkodnak maka­csul nézeteikhez. Mások, tudásuktól el­kápráztatva önelégültség és előítéletük által ellentállnak Isten Szentlelke munkájá­nak. Mily elismeréssel szól Jézus a ki­csinyek egyszerűségéről: „...ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, semmiképpen nem mentek be a mennyeknek országába" (Mát. 18, 3). 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom