Vetés és Aratás, 1970 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 4. szám
Liebstöckl Jenő: „Tanuljátok meg tőlem hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok és nyugodalmat találtok lelketeknek." (Máté 11, 29) Az Úr Jézus az evangéliumban két helyen is határozottan rámutat arra, hogy mi az, amit az övéinek mindenekelőtt meg kell tanulniok. Sokan — még azok közül is, akik az Urat őszintén akarják követni — tévednek, amikor valami külső dologban látják a hitélet igazi alapját. Napoktól, eledelektől, formaságoktól teszik függővé azt, hogy ki az Úr Jézusnak igazi tanítványa, vagy egyegy lelki ajándék szerint mérik a hitélet mélységét és komolyságát. Ez mind kárbaveszett fáradság: „Mert az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szentlélek által való öröm. Mert aki ebben szolgál Krisztusnak, kedves Isten előtt és az emberek megbecsülik" (Róma 14,17—18). Tehát csak igazságban, békességben és Szentlélek által való örömben lehet úgy szolgálni Istennek, hogy abban Ő kedvét találja. Erre a szolgálatra megtanítani és abba bevezetni azonban csak az Úr Jézus Krisztus tud. Sokan nehéznek találják az Ö követését és szolgálatát, mint amit nehezen lehet megtanulni. Még jó szándékú követői is csetlenek-botlanak, mert nem az egyszerű, keskeny úton járnak az Úrral, hanem a széles út kátyúiban bukdácsolnak, mindenféle mellékes dologgal bíbelődnek, ferde gondolatokkal foglalkoznak. Lehet ezekben valami jó is, de nincsen benne az Űr Jézus egyszerű, a gyermek előtt is érthető tanítása: „Tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok." Tehát ezt kell megtanulni tőle, ha azt akarjuk, hogy szívünkben nyugalom és isteni béke lakozzék. Meg kell tőle tanulni a szívben gyökerező szelídséget és alázatosságot. Ezt semmiféle tannal, szertartással, adakozással, jó cselekedettel nem lehet pótolni. Erre mutat az Úr Jézus akkor is, amikor tanítványainak arra a nem éppen alázatosságból eredő kérdésére, hogy ki nagyobb a mennyek országában, így válaszolt: „Bizony mondom nektek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek, mint a kis gyermekek, semmiképpen sem mentek be a mennyek országába. Aki azért megalázza magát, mint ez a kisgyermek, az a legnagyobb a mennyek országában." Az Úr Jézus nem azt mondta, hogy különös áldozatok bemutatása, önsanyargatás, ceremóniák, csodák szerint osztályozzák az embereket a mennyországban, hanem aki megalázza magát. Aki ezt megtanulja tőle, az nem kényszerből vagy érdekből alázatoskodik, amit inkább meghunyászkodásnak mondhatnánk, hanem magát alázza meg. önként, örömmel vállal magára olyan szolgálatot, amely a gőgös „én" természetével nem fér össze és lemond olyan munkáról vagy szolgálatról, amely hiúságát és önelégültségét szolgálná. Csak az Úr Jézustól lehet ezt az alázatosságot megtanulni, mely szolgál, nem uralkodik. Hallgat, amikor védekezhetne. Úgy tesz, mint az Úr, akinek a mennyben van trónusa, de szegény, nincstelen vándorként békével tovább megy, amikor a samaritánusok még egy éjszakára sem akarják befogadni. Alázatosan, ellenkezés nélkül tűrte a félreismerést, a gúnyt, az üldözést és a szenvedést. Nem akart az emberektől dicsőséget nyerni (Ján. 5,14). Pedig éppen ezek még Isten gyermekeit is megkísértik. Amikor ellenkezésre talál, vitatkozik, érzékeny, megsértődik; testi vagy lelki szenvedések idején türelmetlen és ha jönnek a nehézségek, megretten és elkerülné. Az Úr Jézus az igazi alázatosságot élte, hirdette, tanította. Neki nem volt önmagában élete, letette azt az Atya kezébe (Ján. 10, 17—18). Nem az emberek alázták meg, hanem Ö maga hagyta magát önként megaláztatok Életét átadta az Atya dicsőségére és vállalta a világ bűneit, gyűlöletét és annak minden következményét. Alázatosan életét adta az Ö juhaiért. Addig, amíg az Ür iránti szeretet annyira nem él bennünk, hogy tőle a türelmes szelídséget, őszinte alázatosság útját megtanulva szolgáljunk neki, addig minden külső látszat ellenére méltán érinthetnek minket is az Úr Jézus kemény szavai: „Ez a nép szájával közeleg hozzám és ajkával tisztel engem, szíve pedig távol van tőlem. Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, amelyek emberek parancsolatai." Az Úr Jézus semmiféle külsőséges dologra nem mondta azt, hogy: „Tanuljátok meg tőlem", csak az alázatosságra és szelídségre. Ez a benne megnyilatkozó élet gyökere, amely csak a teljes szeretettel neki átadott szívből származhat.
