Vetés és Aratás, 1970 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 4. szám
Ungár Aladár: Járni a világosságban Első levelének első fejezetében János apostol a közösségről ír. Azt mondja többek között: „Ha pedig a világosságban járunk, amint Ő maga világosságban van, közösségünk van egymással és Jézusnak, az Ö Fiának vére megtisztít minket minden bűntől" (7. vers). János apostol a közösség előfeltételét ebben látja: „Ha a világosságban járunk". Két kérdés merül fel: mit jelent a „világosság" és mit jelent ebben a világosságban „járni"?- Isten beszéde nagyon egyszerű és könnyen érthető. Isten maga világosság (1,5). A világosságban járni tehát annyit jelent: Isten jelenlétében, Isten színe előtt járni. Nem vagyok tökéletes. Az óember újra meg újra próbálkozik. Váratlanul, ott ahol nem is sejtem, felüti fejét s éktelenül viselkedik és mindent elront. Vigyázatlanság vagy talán elbizakodottság a kezére játszik. Elbuktam, nem álltam meg a helyemet. Ilyenkor az ember magában elkezd védekezni, mentegeti magát. „A másik az oka. Ö ingerelt fel." — „Majd legközelebb jobban vigyázok." — „Másnál is előfordul" — és ehhez hasonlókat hozunk fel mentségünkre. De ilyenkor nem a világosságban járunk, hanem a sötétségben! Nem felfedjük, hanem rejtegetjük a bűnt! Pedig amit én el akarok takarni, azt Isten felfedi és amit én felfedek, azt Ö megbocsátja, attól megtisztít! A világosságban járni tehát azt jelenti, hogy nem a magam véleménye szerint ítélem meg magamat és nem a mások véleménye a mértékadó számomra. Isten világossága hulljon az életemre. Az Ö megítélése fontos egyedül számomra. Nem tagadom, nem szépítem azt, amit elkövettem. Úgy akarom látni, ahogy Ö látja. Szívből elismerem: „Egyedül ellened vétkeztem Uram és cselekedtem azt, ami a te szemedben gonosz!" Ez a helyes magatartás. Nem kell magyarázkodni, odaviszem Ö ítélje meg. Elfogadom az Ö ítéletét, megvallom — és Ö hű és igaz, megbocsát nekem (1, 9) és vére megtisztít engem minden bűntől. Tehát járni a „világosságban" ezt jelenti. Adám és Éva elrejtőzködtek. A tékozló fiú magába szállt: „Atyám, vétkeztem ellened és az ég ellen; nem vagyok méltó ... A zsoltáros arról beszél, hogy amíg elhallgatta bűneit, nem volt jó dolga. Szenvedett, gyötrődött, kínlódott mindaddig, amíg elő nem állt: „Megvallom bűneimet!" Egyszerre öröm töltötte el, felszabadult. És mit jelent „j á r n i" a világosságban? Isten színe előtt „járni" valami állandót jelent. Járok — tehát nem alkalmi, rövid látogatást teszek, nem kirándulásra megyek, hanem mindig, állandóan, újra meg újra kitartóan ott időzöm az Ö jelenlétében. Isten maga helyezi az Ő gyermekeinek szívébe a vágyat. Keresem az Ö jelenlétét, szívesen időzöm az Ö társaságában. Az Ő jelenlétének világosságában ismerem meg igazán magamat. Ott értek meg másokat — így tudok elnéző és türelmes lenni velük. Ott értem meg mindazt, ami velem történik — tudom, szerető mennyei édes Atyám irányít mindent. Ott értem meg a világeseményeket. Végül is nem a gonosz, nem a sátán fog diadalmaskodni, hanem Isten szeretete. Uram, szeretnék járni a világosságban! Uram segíts, taníts, vezess a világosságodba! Én Isten nélkül is boldogulok Egy evangélizáción történt. Egy férfi odalépett az igehirdetőhöz: — Én Isten nélkül is tudok boldogulni! — A dolognak van még egy másik oldala is. Isten maga nélkül is tud boldogulni. Kérdés, hogy kettejük közül melyik húzza a rövidebbet? A férfi később elbeszélte: — A feleségem épp oly istentelen volt, mint én. Otthon elmondtam neki és jót nevettem. Ő azonban elkomolyodott. Beszélgetni kezdtünk. Beláttam, hogy változtatnom kell a felfogásomon. Másnap este újra elmentem. Az Ige szíven talált. Békességet találtam. Most már tudom, hogy semmiképpen nem tudnék boldogulni Isten nélkül. 5
