Vetés és Aratás, 1970 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 3. szám
Hollandiai emlék Idegenül állt a haarlemi házban egy messzi ország sápadt kisleánya. Kezében füzetkét szorongatott. Abban volt minden holland tudománya: hogy éhes vagyok, hogy kenyeret kérek, hogy ez fáj, az fáj ... ez a szék, az asztal... Állt némán . . . nem tudott mit kezdeni körötte röpködő holland szavakkal. Ott vetődött először életére, mint sötét árnyék, Bábel ősi átka. És didergett a messze idegenben, mint fészkehagyott, hontalan madárka. De aztán — a holland édesanya magához ölelte, megsimogatta, jóízű sajtos kenyérrel etette, finom édes kakaóval itatta. Kis Nelly odahozta a babáját, a szőke Jan a legszebb képeskönyvet... és egyszeribe megindult a játék, egyszeribe felszáradtak a könnyek. A szeretet szent nemzetközi nyelvén beszélgettek folyékonyan, vidáman. Mert a Szentlélek, a legjobb nyelvmester, új nyelvet tanít ebben a világban. A legszebb nyelvet, a legkedvesebbet! Nincsen, nem volt és nem lesz soha mása! — Bábel árnyékát így kergette el akkor Haarlemben pünkösd ragyogása. Szentlélek, ne szűnj meg tanítani a szeretet örök nyelvére minket! S te kedves ház a Kloppersingelen, tefeléd most is köszönetét intek. 1969. T. E. 1 Evangéliumi folyóirat 3. évfolyam 3. szám
