Vetés és Aratás, 1970 (3. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 3. szám

Madame de Guyon:

A lélek bensőséges imája (5)

Az önélet megsemmisítése

Istennek bátor lelkekre van szüksége, akik, mint az első fejezetben láttuk, a hitnek teremtő ereje által győzelemről győzelemre jutnak. így egyrészt szabaddá tehet bennünket mindentől, ami nem hasonlít hozzá, másrészt bevezet minket egy magasabb lelki életbe, ami azelőtt ismeretlen volt előttünk. Képtelenek vagyunk elintézni dolgokat, amelyekben azelőtt ügyesek voltunk; és ami régebben érthetetlen, majdnem lehetetlen volt számunkra, kedves szokásunkká válik. A lélek nem képes például olyan dolgokért imádkozni, amiket azelőtt kért. „Hasonlóképpen pedig a Lélek is segítségére van a mi erőtlenségünknek. Mert azt, amit imádságunkban kérnünk kell, nem tudjuk úgy kérni, amint kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal" (Róma 8, 26). Csak bele kell egyeznünk Isten ezen működésébe s Ö szánkba adja, hogy mit kérjünk. Tartsd távol magadat és légy szabad mindentől, ami nem Istentől való, bármilyen jónak látszik is, és imáid a magaslatokon hordoznak, ahol önmagadat teljesen elfelejted. A szentek imádsága a Jelenések könyve 8, 3 szerint a tömjénhez hasonló, amelynek füstje felszáll Istenhez. A valódi ima ugyanis a szívnek a feloldódása Isten előtt. „Szívemet öntöttem ki az Úr előtt" — mondta Anna (a. Sám. 1,15). Az Űr tüzes szeretetének ereje, amely a lélekben hat, imában oldja fel a lelket, és az felemelkedik Istenhez. Ezért mondja a vőlegény az Énekek éneke 3, 6-ban: „Kicsoda az, aki feljő a pusztából, mint a füstnek oszlopa? Mirhától és tömjéntől illatos." Szükséges, hogy a lélek hitben átadja magát az isteni szeretet ezen szent olvasztó tüzének. Keresztyén életünkben ez igen fontos, mert a bennünk levő önélet szétrombolása után ismerjük csak meg Istent, mint a legfőbbet. Csak önmagunk megszűnése után lakozhat bennünk az örök Ige. „Mert meghaltatok és a ti életetek el van rejtve Krisztussal együtt az Istenben" (Kol. 3,3). Hogy

történhetik ez? Ha önmagunkat teljesen feladjuk, hogy elvesszünk őbenne. Ebből fakad a valódi imádat. „A királyi székben ülőnek és a Báránynak áldás és tisztesség és dicsőség és hatalom örökkön-örökké!" (Jel. 5, 13). Isten Lelke imádkozik ekkor bennünk s megmutatja nekünk Isten „minden"-ségét és a teremtmény semmiségét.

Csak két igazság van: a minden és a semmi. Csak ha a mi semmi voltunkkal Isten nagyságát, mindenségét dicsőítjük, tölt be egy pillanat alatt önmagával. Ha megértenénk, mit jelent ezen áldások megtapasztalása, mindent eladnánk, hogy elnyerjük ezt a pompás gyöngyöt (Máté 13, 44—45). „Az a víz, amelyet én adok neki, olyan víz forrásává lesz benne, amely örök életre buzog" (Ján. 4,14). Ez Isten imádása lélekben és igazságban (Ján. 4, 23). „Az Isten országa közöttetek van" (Luk. 17, 21). Ha Isten teljes uralomra jutott bennünk és semmi nem áll ellent neki, akkor a mi belsőnk az Ő királysága. S viszont: ha Isten a mienk, akkor az Ö birodalma a mienk is, ahol teljes az öröm. Akkor elérjük célunkat, az Istennel való közösséget élvezhetjük már ebben az életben is. így Istennek szolgálni tulajdonképpen uralmat jelent.

Istennek bennünk való működése követi a belső imát

Olyan emberek, akiknek semmi ismeretük nincs a belső imát illetőleg, gyakran azt kifogásolják, hogy a lélek ezáltal passzív, megbénított állapotba kerül, ami végül egyéniségének megszűnéséhez vezethet. Ennek azonban éppen az ellenkezője áll fenn. Isten, aki a lélek Teremtője, legjobban tudja, hogyan kell azt a legmegfelelőbb működésbe hozni. A négy lelkes állat, akiket Ezékiel próféta könyvének első fejezetében vázol, jó szemléltető képet ad erről. „Ahová a Lélek megy, oda mennek, meg nem fordulva jártukban" (12. v.). így kell, hogy engedjen a lélek a benne lakozó isteni Léleknek. Ha a lélek önmagától cselek-