Vetés és Aratás, 1970 (3. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 2. szám

Dr. Vigh János:

A megtisztulás lehetősége

„Ki adhat tisztát a tisztálanból? Senki!" (Jób 14,1—4)

„Jézus Krisztusnak vére megtisztít minket minden bűntől."

(1. Ján. 1, 7)

Az emberiség olyan képet nyújt, mint a romlott fa. A Biblia megállapítja, hogy nem teremhet jó gyümölcsöket. Vad fáról nem is várunk nemes gyümölcsöt. Megromlott, elférgesedett fáról pedig nem várunk egészségeset. A Szentírás szerint minden ember megromlott. Nincsen senki, aki jót cselekedne — egy sem. Sőt az idők folyamán mind egészségtelenebb lesz az emberek élete. Az emberi együttélés megnehezülése folytán amennyi előnyt jelent a civilizáció, ugyanannyi terheltséget is. Az emberek idegesek, szeretetlenek, önzők, könyörtelenek egymás iránt. A régi kis csetepatékból világot pusztító, nagy háborúk támadtak és fognak támadni az Úr szava szerint. Nemzet támad nemzet ellen, fiú az atyja ellen kel fel. A bűn megsokasodik, a szeretet meghidegül és az Úr, amikor visszajön, alig talál hitet.

Származhat-e valami jó az emberiségből? Jób válasza: Nem. Földi anyától született nem lehet jó.

De ugyanakkor felteszi János apostol is a kérdést: Van-e kiút ebből a nyomorúságból? Meg lehet-e tisztulni ebből a romlottságból? És ha igen, hogyan? A válasz ez: A Jézus vére által igen! Tudomásul kell vennünk, hogy mindennapi környezetünkben bepiszkolódhatunk, ragad ránk a világból sok minden, ami nem Isten szíve szerint való, de ez nem azt jelenti, hogy ezt tudomásul kell vennünk és hogy mindennek úgy is kell maradnia és nem lehet másként soha.

Ha a kezünk, a ruhánk bepiszkolódik, megmossuk, kimossuk, nem hagyjuk úgy. De amellett vigyázunk is, hogy ne legyen piszkos. így van ez a lelki élettel is.

Senki sem születik jónak. Egyetlen tiszta e földön az igaz Jézus Krisztus volt. Mindenki más rajta kívül tisztátalannak, gyarlónak született és így meg kell térnie, meg kell tisztaulnia. A megtérésre egyaránt szüksége volt Máriának, Jézus anyjának is, Péternek is, az Úr testvéreinek is, a pápáknak, a hitújítóknak, a prédikátoroknak, azok gyermekeinek és nekem, meg neked is. Még a legszentebb családból sem születik jó. A legnemesebb fa sarja is csak vadhajtás, amelyet be kell oltani nemes szemmel, hogy abból nemes fa váljék. Hivő gyermek nem válik hívővé szülei miatt és a nem hivő élettárs sem üdvözül a másik kedvéért. Nem tisztíthat meg a romlott életből sem a keresztség, sem semmilyen egyházi szertartás, a jó nevelés, az erős akarat sem. Nem tisztít meg semmi, csak egyedül Jézus Krisztusnak a vére. Ezt drága áron fizette le előre értünk. Ő volt az engesztelő áldozat visszamenőleg és előre is mindnyájunk bűnéért. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy gondtalanul vétkezhetünk, hiszen Jézus azért ist előre lefizette a váltságdíjat. Lehet, hogy nem lesz alkalmad Jézushoz jönni.

Nem lehet könnyelműen vétkezni és esténként megtisztulni bűnbánati könnyekkel. Ez nem olyan, mint a mindennapi mosakodás. Naponta megmosakodunk és másnap újból beszennyezzük magunkat. Naponta meg keli magunkat vizsgálni. De ha mindennap ugyanazokba a bűnökbe esünk vissza, akkor mit jelent az Ige szava: Jézus Krisztus megtisztít minket minden bűntől, megszabadít minden álnokságtól, hamisságtól? Kétségkívül, ha vétkezünk, van szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus, azonban az Ige azt is mondja, hogy aki az Istentől született, megőrzi azt és a gonosz nem ér ahhoz (1. Ján. 5,18). Akiben az a reménység van, hogy egyszer hasonló lesz a megjelenő Krisztus Jézushoz, az megtisztítja magát, amint Ő is tiszta (1. Ján. 3,3). Az igyekszik megszabadulni a gonosz hatalmából, igyekszik legyőzni a kísértéseket, ellentáll a gonosznak. Mert a Jézus vére nemcsak megtisztító, és megszabadító erejű, hanem erőforrás is. Erőforrás a napi győzelmekhez; minden cseppje vádol és kötelez. Kötelez arra, hogy szeretetből és hálából törekedjünk legyőzni a bűnt. Jézus ezért adta oda életét.

Az a szent mag, amelyet belénk helyezett, kötelez minket arra, hogy jó gyümölcsöt teremjünk. Ugyanúgy, mint a rózsába helyezett szem, a vad alanyba oltott nemes vessző. Ezektől már nem várjuk, hogy még a régi, silány termést hozzák, hanem várjuk az újat, a nemeset. Hiszen azért szemeztük, oltottuk.

Isten is azt várja, hogy belénk oltva a nemeset — Szentlelke munkáját —, megújult életünk új gyümölcsöket, a megtérésnek és megszentelődésnek gyümölcseit teremje.

De miként a rózsáról állandóan le kell törlő