Vetés és Aratás, 1970 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 2. szám
ni a kinőt vadhajtásokat, különben abba megy az életnedv, az erő, és satnya marad a nemes hajtás, aképpen az életünkben nagy erővel feltörő vadhajtásokat is levágja a mennyei Atya, nehogy azok elnyomják bennünk mindazt, amit Ő plántált, amiből a jó termés várható lenne. Nemes rózsa, jó gyümölcs csak abból a magból, abból a szemből várható, amit a Szentlélek plántált belénk. A mi életünk nem teremhet semmi jót. De abból, amit Isten munkált bennünk, abból születhetik jó. De csak akkor, ha ama nemes harcot megvívjuk, naponta halálba adjuk, megtagadjuk magunkat és naponta felvesszük a keresztet. A tökéletességnek, a szentségnek ez az útja, ezen nincs visszafelé haladás, csak előre (Fii. 2,15). A hívők élete olyan felfelé ívelő vonal, amelyben ha vannak is hullámok, de mindenképpen határozottan felfelé tör a tisztulás, a szentség útján. Komoly az az Ige, amit Jézus mondott: Boldogok, akiknek szívük tiszta, mert ők az Istent meglátják. Csak a fehérruhások állhatnak meg majd előtte, csak a tiszták öröklik a menynyet. Isten szentsége és lényének tisztasága követelik ezt meg. Elképzelhetetlen, hogy valaha is bemehet a mennyei szentség honába tisztátalan. Ott már nincs lehetőség a megtisztulásra. Csak itt a földön. Aki itt visszautasítja a feléje nyújtott mentőövet, elveszett örökre. Hogyan akarna még ott megszabadulni, megtisztulni? Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn bennünk, magunkat csaljuk meg és nincs bennünk az igazság — mondja János apostol. De ha megvalljuk — és elhagyjuk! — bűneinket, hű és igaz Ö, az Isten, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól (1. Ján. 1, 8—9). . . . még ha skarlátpirosak is a bűneink, hófehérek lesznek (Ézs. 1,18). Liebstöckl Jenő: Ki hengeríti el nekünk? ... a kő el van hengerítve (Márk. 16, 3—4). A feltámadás hajnalán három asszony ment a sírhoz, hogy bebalzsamozzák az Üdvözítő testét. Szomorú kis menet. Szívük telve fájdalommal, és most még hozzájárul egy újabb gond: „Ki hengeríti el nekünk a követ a sírbolt szájáról?" Hogy végezhetik el kegyeletes munkájukat? Megvan bennük a vágy, a jó szándék, hogy az utolsó tisztességet megadják szeretett Uruknak. Nem sajnáltak drága kenetet vásárolni, nem voltak kényelmesek, korán keltek. Nem törődtek a hitetlen emberek véleményével, de most olyan akadály állott előttük, mellyel szemben jóindulat és jó szándék nem használt semmit. De íme, amikor odaértek, a kő el volt hengerítve. Isten megoldotta a megoldhatatlant, a nagy gondot. Így van ez a mi életünkben is. Nekünk csak a magunkét kell megtenni. Ami rajtunk áll, az a mi dolgunk: áldozatot hozni, valamiről lemondani, odatenni életünket, kényelmünket, félelmünket, ijesztő kérdéseinket, mindent, ami „nehéznek látszik". A többit az Ür elintézi. Ő elhengeríti a követ, így volt Illés próféta idejében is. Midőn a Kerith patak mellől Sareptába küldte, az Ür már megparancsolta az ottani özvegynek, hogy gondoskodjék a prófétáról (1. Kir. 17, 9). így volt Pál apostolnál is, amikor az álmában megjelent macedón férfi áthívta őt Macedóniába és az apostol engedelmeskedett a látásnak, Filippibe ment, ahol „az Ür megnyitotta Lidia szívét, hogy figyeljen azokra, amiket Pál mondott" és befogadta őket házába (Csel. 16,13—15). Igen, az Ür intézkedik. Ö indít minket és megadja a munkát, azután figyel és tudja, hogy hol, mikor és miben kell minket segíteni. Csak álljunk valóban tiszta szívvel és szándékkal, teljes odaadással rendelkezésére és engedelmeskedjünk, hogy szolgálatunk mindenkor az Űr dicsőségét szolgálja. Világosság és sötétség mindig harcban állnak egymással. Ha neked nem kell harcolnod a sötétség ellen, akkor nem vagy világosság. Walter Goes Hit és cselekedet együtt járnak. Különkülön annyit érnek, mint egy kesztyű magában. Harms
