Vetés és Aratás, 1970 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 2. szám
Madame de Guyon: A lélek bensőséges imája (4) Kísértések és hibák Az Istenhez vezető belső úton gyakori jelenség a kísértés. Ez arra szolgál, hogy bennünket jobban Istenhez kapcsoljon és ha Isten kegyelme folytán megtaláljuk a helyes álláspontot, ezek „alulról" való áldások (1. Móz. 49, 25) és nagyobb haladást jelentenek számunkra a lelki növekedésben, mint gondolnánk. Ha valaki komolyan, osztatlanul átadja magát az Úrnak, akkor Isten megmutatja, hogy gyakran tudtán kívül mennyi kötelék tartja még megkötözve az embert. Erre szolgálnak a kísértések. Ezek teszik nyilvánvalóvá gyenge oldalainkat és megmutatják, mi fűz még a világhoz és saját istentelen életünkhöz. Kezdetben teljes akaraterőnket igénybe kell vennünk; szilárd elhatározás kell, hogy teljesen Isten pártján maradjunk. „Ha valaki cselekedni akarja az Ö akaratát, megismerheti a tanítás felől, vajon Istentől van-e, vagy én magamtól szólok" (Ján. 7,17). Az üdvösségnek az a ténye, hogy Krisztus a kereszten bennünket teljesen megváltott és nekünk ahhoz semmi hozzáadni valónk nincs, a maga teljes nagyságában megáll; de hogy ez a nagyszerű igazság tulajdonommá legyen, teljes akaratommal reá kell álljak. Jóllehet ez kezdetben még tökéletlen módon történik, Isten 'a lélek ezen elhatározását becsüli és a legkülönbözőbb módon segítségére van. Egész váratlanul oldoz meg itt-ott egy-egy köteléket. Amilyen mértékben növekszik hitünk, az Ő kegyelme fokozatosan megszüntet minden önerőlködést, mi pedig eljutunk, arra a dicső szabadságra melyet a Golgotán szerzett meg számunkra. Szemléltethetjük ezt egy hajóval, amelyet a tengeri útra előkészítenek. Először a kikötőben nyugszik, kötelekkel a parthoz erősítve. A hajósoknak most a hajót szabaddá kell tenniök, hogy a kormány legkisebb nyomásának is engedjen. Az indulást akadályozza, ha csak egyetlen kötél is a parthoz köti. Ha engedünk a kísértésnek és így a bűnben maradunk, vagy valami teremtetthez ragaszkodunk, a haladás lehetetlen. Kezdetben gyakran új akarat, elhatározás kell, hogy a lélek magába térjen és az Istenhez vonzódjon, amíg végül a régi kikötőt elhagyja és eléri a nyílt tengert, a teljes kapcsolatot Istennel. Mennél jobban távolodik a hajó a szárazföldtől és közeledik a nyílt tengerhez, annál kevesebb munkára van szükség. A szél duzzasztja a vitorlákat, a hajó könnyen siklik tova, az evezőket félre lehet tenni. Mit fesz most a hajós? Arra vigyáz, hogy a vitorlák helyesen álljanak és a kormányt kezében tartsa.Igy adja át magát a hivő imájában Istennek, hogy betöltse Szentlelkével és vigyáz arra, hogy el ne térjen a rendes iránytól, hogy Isten a teljes uralmat megtartsa. Ha a szél kedvező, a hajósok pihennek és a jármű magától siklik a habok felett; egy óra alatt nagyobb utat tehet meg, mint máskor minden emberi erőfeszítés mellett egy nap alatt. Az evező használata most nemcsak felesleges, hanem akadály lenne. Épp így van a belső élettel. Isten rövid idő alatt létre tudja hozni bennünk azt, amit hosszú időn keresztül minden erőlködés által sem tudtunk elérni! Ha azonban ellenszél fúj, Isten megengedi, hogy a mély vizen kísértések közelítsenek hozzánk; akkor a hajó horgonyt vet, bizalmát Istenbe helyezi és megvárja csöndben, amíg a zivatar elmúlik. „Várván vártam az Urat és hozzám hajolt és meghallgatta kiáltásomat" (Zsolt. 40, 2). Kezdetben néha megesik, jóllehet nem szükséges, hogy a kísértés tért nyer bennünk és így hibázunk. Ekkor amilyen gyorsan csak lehet, vissza kell térni az Istennel való közösségünkbe. A hibáink, bűneink felett való tépelődés sokszor még rosszabb, mint maga a hiba. A valóban alázatos lélek nem lepődik meg a bukáson. Mennél nyomorultabbnak látja magát, annál jobban siet átengedni életét Istennek, hogy mély kapcsolata legyen vele és így az Ő ereje munkálkodhassék benne. Vágyik az Igét mindjobban felfogni: „Bölccsé teszlek és megtanítlak téged az útra, amelyen járj, szemeimmel tanácsollak téged (Zsolt. 32,8). A hibáink ellen való közvetlen küzdelem eltérít és a bajt rendesen még fokozza. A legbiztosabb út mindig, azonnal elfordulni és az Úrral szoros kapcsolatba lépni. Nézzed a gyermeket! Ha állat támadja meg, eszébe sem jut azt megtámadni, hanem hátat fordít és menedéket keres anyjának biztonságot nyújtó karjaiban. „Az Űr hadakozik érettetek, ti pedig veszteg legyetek" (2. Móz. 14, 14). 3
