Vetés és Aratás, 1970 (3. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 2. szám

Jézus tanítványai előtt egy világ omlott össze Uruk és Mesterük halálával. Minden kialudt szívükben, az a reménység is, ami Jézus keskeny életvonalához fűződött, utolsó lélegzetvételéig a kereszten, amikor ez az életfonal is elszakadt. El sem tudjuk képzelni, milyen vigasztalan volt Jézus követőinek helyzete közvetlenül halála után. Egy megzavart, nyomorult kis csoport; nem áll más előttük, csak a semmi. A bibliai beszámolók szerint mindenesetere ilyennek tűnik a helyzetük.

Közülük két asszony utolsó szeretetszolgálatként be akarta balzsamozni Jézus testét. Miért nem tudott apostolai közül egyik sem visszaemlékezni arra, amit Jézus nekik előre megmondott szenvedéséről és feltámadásáról? Gondolataik megállapodtak azon a ponton, hogy Mesterüknek meg kellett halni. Így írja János is: „Mert még nem értették az Írást, hogy fel kell támadnia a halottak közül" (Ján. 20,18). A farizeusok és főpapok azonban vissza tudtak emlékezni Jézus szavaira, amit feltámadásáról mondott. Nem mintha hittek volna a feltámadásban. Inkább hittek abban, hogy Jézus követői ellopják Uruk holttestét, hogy így elhitessék feltámadását. Ezért őriztették olyan erősen a sírt.

De Jézus feltámadott! Amilyen váratlanul érte Jézus halála apostolait, olyan váratlanul, nem remélve jelent meg Jézus, a feltámadott az övéinek. Habár ismerték

Jézust, mégis csak akkor ismerték fel, amikor megismertette magát: hangja által, írásmagyarázata által, ahogy a kenyeret megszegte és mikor a testén levő sebhelyeket látták.

„Krisztus feltámadott! Ö valóban feltámadott!" Jézus tanítványainak ez a diadalkiáltása ma a leghangosabban a keleti egyház húsvéti liturgiájában csendül fel. Természetesen ez a kiáltás egyetlen egy embert sem tud Jézus feltámadásának tényéről meggyőzni. Ugyanúgy nem fegyver ez a teológusok soraiban található masszív hitetlenség ellen sem, akik a Jézus feltámadásának történelmi tényét az érett emberi értelemre hivatkozva tagadják. Csak Jézusnak van ma módjában, úgy mint akkor a feltámadás első tanúinak szívében a bizonyosságot elmélyíteni, hogy ö valóban a Feltámadott és az Élő. „És így szóltak egymásnak: Vajon nem gerjedezett-e a szívünk, mikor beszélt nekünk az úton és mikor magyarázta nekünk az írásokat?" (Luk. 24, 32). Feltámadása után negyven napig volt Jézus apostolai között. Látták őt, és beszélt velük Isten országáról. Utána felvitetett a mennybe és ugyanúgy fog visszatérni. Abban az órában jön el, amelyet egy ember sem tud előre, de Jézus követői rendíthetetlenül várnak reá.

Mit jelent nekünk ma Jézus feltámadása? Pál apostol szavai ma is érvényesek: „Ővele együtt eltemetettetek a keresztségben, amelyben vele együtt fel is tá1

Jézus él, vele együtt én is .

Evangéliumi folyóirat 3. évfolyam 2. szám