Vetés és Aratás, 1969 (2. évfolyam, 1-6. szám)

1969 / 6. szám

AZ ÉTER HULLÁMAIN ÁT Kedves Hallgatóim! Nemrégen levelet kaptam egy nagyon ked­ves barátomtól. Felesége írja, hogy a férje hirtelen megbetegedett, súlyos szívtrom­bózis lépett fel, azonnal kórházba kellett szállítani. Most ott fekszik a betegágyon. Ez a hír szíven ütött engem és ezt a levelet írtam neki: „Drága Testvérem! Most te is bekerültél a főiskolába, a szenvedés főiskolájába. Itt három főtantárgy van: a szenvedés, a tűrés és a hálaadás. A kezdőszótagokat összerak­tam: sze-tű-há. Ezzel biztatom drága fele­ségemet és magamat is: szetűhá. Szenvedés, tűrés, hálaadás. Óriási tantárgyak ezek. Na­ponta kell gyakorolni. Naponta el is bukhat az ember valamelyikben, de naponta újra is kezdheti. Csak életünk végén érünk majd a tanulás és gyakorlás végére. Híven megálld a nagy tusát, Erőt Urad, a Krisztus ád. Nyerd el, mit néked félretett, A koronát, az életet — mondja az énekíró. Szívből kívánom ezt nektek és magunknak is. Drága Testvérem, használd ki jól a beteg­­ágy-nyújtotta alkalmat. Csendesedj el, vizs­gáld meg, mit csináltál rosszul, hol vétet­ted el a testvérekkel való kapcsolatot. Mit kell elrendezned, még mielőtt az Űr elszó­lít. Komoly önvizsgálat alkalma ez, alkalom arra, hogy kimondjad az elmarasztaló ítéle­tet magad felett. Ha mi ítéljük el magunkat, nem ítéltetünk el. Amit meg kell vallani, azt valid meg, amit el kell rendezni, azt rendezd el. Bocsáss meg mindenkinek. Szakadj el attól, amiben úgy véled, hogy igazad volt. Életünk legnagyobb akadályai ott adódnak, ahol valamiben igazunk van. Ez megkötözhet minket és megkeményíthet másokkal szemben. Jaj nékem, ha igazam van! Százszorosán vigyáznom kell és nem szabad az igazamat érvényesíteni. Annak a valóságnak, hogy meghaltam együtt a Krisztussal, ez az egyik gyakorlati meg­valósulása, hogy nem ragaszkodom a ma­gam igazához. Áldott lehetőség ez. Jó, ha erre a szívem mélyéből feltörő Krisztus­szeretet késztet. Isten tudja jól, hogy a szenvedés fogékony­­nyá tesz. Ilyenkor Ö meg tudja értetni ve­lünk azt, amire különben nem figyelnénk. Egészséges napokban túlontúl elfoglaljuk magunkat. A munka, a szolgálat olyan fon­tos nekünk, minden óra annyira zsúfolt, minden percet annyira kihasználunk, hogy nem figyelünk az Űrra. Neki akarunk szol­gálni, neki akarunk tetszeni, de nem adunk neki alkalmat arra, hogy figyelmeztessen, korrigáljon vagy eligazítson bennünket. Nem csoda, ha így belemerülünk önma­gunkba. Beszűkül a látásunk, elferdülnek a nézeteink és ellentétbe kerülünk másokkal. Persze hogy hibát követett el X és tévedett Y. Persze hogy igazam van és jól látom a bajokat és veszélyeket. Igaz, hogy nem ügyelnek arra, amit mondok és semmibe veszik a szavamat, de eljátszottam a magam igazát, mert a látásomat rá akartam kény­szeríteni másokra. Nem gondoltam meg, hogy á magatartásomat ne az határozza meg, hogy igazam van, hanem a szeretet döntse el. ítélkeztem mások felett és ez mindig megbénít és eltávolít engem a má­siktól. Drága Testvérem, ezek foglalkoztatnak most. Neked írom ezeket, de amit neked írok, az tükör az én számomra is. Bele­nézek ebbe a tükörbe és kérem az Urat, tegyen téged és engem fogékonnyá. Legyek csendes, figyeljek jobban Öreá és min­denek felett áradjon el bennem és rajtam keresztül mások felé az Ö mélységes szere­­tete. Az apostol figyelmeztetése jut eszem­be: „Ne szóval szeressünk, hanem cseleke­dettel, valóságosan." Isten áldjon meg ben­neteket. Ő mutassa meg neked, hogy ezeket nem magamtól írtam. Ő szeret téged és csiszolni akar téged. Ö helyezte ezeket a szívemre, ölel szeretettel hű barátod és testvéred." Kedves Hallgatóim! Ezeket írtam le. Ezek a gondolatok foglalkoztattak. És most odahe­lyezem ezt a levelet és ezeket a gondolato­kat kedves hallgatóim elé. Kérem Istent, hogy Ö adjon nekünk eligazítást ezekben a nagyon fontos kérdésekben. Ne kelljen neki a vesszőhöz nyúlnia. Ne kelljen először be­tegágyra fektetnie minket, hanem tudjon szólni hozzánk úgy, ahogy a zsoltáríró cso­dálatosan szépen egyszer kifejezte: „Sze­meimmel akarlak tanácsolni téged." így szól Isten az Ő gyermekeihez. Nem zabolá­val, nem kantárral, hanem szemeivel akar irányítani téged és engem. Engedjük hát, hogy az Ö szerető szándéka megvalósuljon a mi életünkben is. Ungár Aladár Minden nap 18.15 órakor magyarnyelvű igehirdetés hallható a 41 méteres rövidhullámhosszon. 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom