Vetés és Aratás, 1969 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 6. szám
Madame de Guyon: A lélek bensőséges imája (2) Haladás az elmélkedésben Ha a lélek bizonyos ideig az előbb leírt módon gyakorolta magát, sokkal könynyebben tud közeledni Istenhez és a belső elmélyedés kevesebb nehézségbe ütközik. Az ima kedves és könnyű lesz számára. így a helyes úton vagyunk. Az elmélkedés fokozatosan változik. Ha a lélek imában az Űrhöz akar közeledni, először szent, hódolatteljes hallgatás vesz erőt rajta. Ha Istennek jelenlétét érzi, komolyan törekednie kell, hogy figyelmét semmi által ne hagyja elvonni. Isten maga fog téged vezetni elmélkedésedben. Mindaddig, amíg Isten működését meg nem kezdi, szíved teljes akarattal Istenhez forduljon. De ha Isten működni kezd, ne tégy többé semmit. Ima után maradj még egy ideig csendes hódolatban. Tiszta, önzetlen szeretet legyen benned, csak Isten tetszését keresd. Ne légy szolga, aki szorgalmas ugyan, de csak azért, mert jutalmat remél. Ne azért szenteld magad az imának, hogy lelki áldásokat nyerj, hanem hogy Isten azt tehesse veled, amit akar. Ha így jársz el, lelki egyensúlyban maradsz, amely nem múlik el még a lelki szárazság idején sem. Lelki szárazság Isten vár reá, hogy magát az őt szeretőkkel közölje. Mégis néha elrejtőzik, hogy a lélek megtanulja a még rátapadó restséget elhagyni és őt kitartóan keresni. Ilyenkor különösen hajlandók vagyunk erőlködni, ami pedig helytelen. Ne erőlködjetek, hanem türelmes szeretetben, mély alázattal, sóvárogva és mély hódolattal várjátok visszatérését. Csak őt magát keressük és ne az élvezet édességét. E viselkedésünk megörvendezteti őt, ő pedig kétszeresen felüdít minket. Egy szent mondotta: „Ne légy türelmetlen a szárazság és sötétség idején. Tűrd el, hogy Isten vigasztalása késik. Maradj előtte, várj reá, úgy növekedni fogsz és megújulsz." Teljes átadás Életünk minden pillanata úgy van, amint Isten akarja és engedi; éspedig éppen úgy, ahogy azt jelen állapotunk megkívánja. Ez a meggyőződés azt munkálja bennünk, hogy teljesen átengedjük magunkat minden dologban Istennek. Ha egyszer magadat Istennek így teljesen kiszolgáltatod, akkor nem szabad magadat soha többé visszavenni. Ha az adományt egyszer átnyújtottuk, úgy az nem áll többé rendelkezésünkre. Ne hagyd magad megtéveszteni, ne hallgass az ész szavára! Minél nagyobb a hited, annál nagyobb az odaadás. Minden külső és belső dolgaidat tedd teljesen Isten kezébe, felejtsd el magadat és csak vele foglalkozz. Akkor szíved szabad marad és békességed lesz. Saját akaratodat veszítsd el az Isten akaratában. Aki ezt érti, hamarosan eljut a tökéletességre. Amint valami hajlam feltámad benned, ami nem Istentől van, azt rögtön meg kell tagadnod. Maradjon feledve a múlt, a jövő nyugodjék Isten kezében, a jelen pedig legyen pillanatról pillanatra neki szentelve. Ezért ne tekints a külső körülményekre, emberekre vagy dolgokra, hanem tekints mélyebbre, Isten igazgatására. Akkor minden szenvedésednek értelme lesz. Ne akarj mindig a Táborhegy magaslatain járni. Sokan, mikor arról van szó, hogy elfogadják a keresztet, sopánkodnak és embereknél keresnek vigaszt. Nem, szeretteim, az Isten szeretete és a kereszt szeretete összetartoznak. Ellenkező esetben megérdemeljük Jézus szemrehányását: „Nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberekére" (Máté 16,23). Amilyen arányban vágyakozol a kereszt után, éppen úgy vágyakozol Isten után. Isten adja a keresztet és a kereszt adja nekünk Istent. Bizonyosak lehetünk abban, hogy az előrehaladás a kereszt útján a belső élet részére fejlődést jelent. Ha közeledik hozzád a kereszt és te idegenkedsz tőle, akkor hajolj meg Isten keze alatt és ajánld fel magadat az ő oltárára. Akkor tapasztalni fogod, hogy a kereszt nem elviselhetetlen, mint ahogy gondoltad; érezni fogod ugyan, különben nem lenne kereszt. Nézd, hogy kellett Jézusnak megkóstolni annak keserűségét! 2
