Vetés és Aratás, 1969 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 3. szám
Ungar Aladár: Álarc nélkül Az ember igazi lénye antikrisztusi. Mit jelent ez? Mindig magával van elfoglalva. Magát tekinti a legmagasabb fórumnak. Amit ő mond, az helyes. Ahogy ő látja vagy érti, úgy van. Ő sohasem téved. Körülötte forog minden, ő a középpont. Mi a jó és mi a rossz? — ezt aszerint ítéli meg, hogy n e к i mi jó és mi rossz. Nagy súlyt fektet a látszatra — mindig többnek akar látszani, mint ami. Betegesen érzékeny. Nem szabad neki ellene mondani. Nem szabad megcáfolni azt, amit állít. El van telve önmagával. Hiúsága kielégíthetetlen, állandóan legyezgetni kell. Körül kell hízelegni. Nem szabad a hibáira figyelmeztetni vagy inteni őt. Szerelmes önmagába. Magának tetszeleg, önmagával szemben elvakult. Ki kell szolgálni őt. Csodálja önmagát, leborul és hódol önmaga előtt. Kizárólagos igénnyel lép fel. Keresi a megbecsülést, az elismerést. Mindig szeretné tudni, hogy mit gondolnak és mit mondanak róla. Telhetetlen. Követelő. Mindent csak magának akar. Túloz, nagyít, nem tárgyilagos. Mindenkit lehurrog, elnémít. Mindig övé az utolsó szó. Mindig ő akar felülkerekedni. Kedves olvasó! Aki őszinte, az itt-ott magára ismer. Bizony ilyenek vagyunk — álarc nélkül. önfelismerés félút a javuláshoz. Evangéliumi folyóirat 2. évfolyam 3. szám
