Vetés és Aratás, 1969 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 2. szám
Macher János Én vagyok a világ világossága „Én vagyok a világ világossága; aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága." Ján. 8, 12. Hatalmas kijelentés ez. Képzeljük el, hogy ezt egy egyszerű vándortanító mondta, aki Palesztina poros utait járta. Vajon milyen benyomást keltett ezzel embertársai előtt? Biztosan voltak, akik kinevették. „Mit akar ez? Hiszen tudjuk, hogy csak egyszerű falusi ácslegény" — így vélekedtek sokan. „Hogyan akarja ez az egész világot beragyogni, talán ezzel a maroknyi csoporttal, akik követik őt?" „A világ világossága." Ha még valami befolyásos főember, hadvezér vagy államfő mondaná ezt! Sok csillag letűnt már az elmúlt kétezer év alatt. Császárok, királyok, főemberek, hadvezérek — mind feledésbe merültek. De Jézus nevét hirdetik a világ minden táján. Az ő fénye nem aludt ki, sőt nőttön nő. „Én vagyok a világ világossága" — ezek nem nagyzoló szavak, Isten Fia mondta ezt, aki eljött e sötét világba, hogy nekünk fényt, meleget, életet hozzon. Jézus nem úgy ragyog, mint azok, akiket ma sztároknak — csillagoknak neveznek. Ö nem önmagáért tündökölt, nem a maga dicsőségét kereste. De az ő eljövetele fényt hozott azoknak, akik a sötétségben éltek. Ahol ő fellépett, ott világosság támadt. Fényes lett a pásztorok szegényes élete. Világosság jött a vámszedők és bűnösök életébe, akiket mindenki megvetett, kitaszított. Jézus szerette őket, közösséget vállalt velük. Meglátogatta őket. Ezzel új reménysugár gyúlt fel bennük. Világosságot hozott azoknak is, akik már a halál árnyékában voltak. A leprások, a bénák, mind új fénysugárral találkoztak. Egy asszony, akit paráznaságon kaptak és akit halálos ítélet fenyegetett, Jézusnál új életet talált, bűntől felszabadult életet nyert. Addig szörnyű sötétségben élt. Hajszolták a kívánságai, nem tudott már megállni a lejtőn. Tudta, hogy veszélybe rohan, érezte, hogy élete egyre sötétedik, de nem tudott szabadulni, míg Jézus fénye nem hatolt be életébe s szabaddá nem tette őt. A világosság azonban nemcsak fényt, meleget és örömöt hoz. A világosság felfedi a rejtett dolgokat. A fény nyilvánvalóvá teszi a szennyet, a rendetlenséget, a bűnt. A sötétség mindent eltakar — a fény napvilágra hozza. Ha Jézus Krisztus világossága ráesik az életünkre, napvilágra jön a bűn. Az ő fényében olyan dolgokat is felfedezünk életünkben, amit addig talán nem is tartottunk bűnnek. Ha őt követjük — mondja Krisztus —, nem járhatunk a sötétségben. Ez elsősorban követelmény. Aki őt követi, nem járhat tovább a bűn útján, nem tehet olyat, amit el kell rejtenie. A világosság nem tűri a sötétség cselekedeteit. De ugyanakkor nagy biztatás is van ebben az Igében. Ha Jézust követjük, nem lesz többé sötét az életünk. Nem kell már bizonytalanságban, félelemben élnünk. Ha Jézussal találkozunk, olyan ez, mintha hosszú barlangjárás után ismét napfényre jutnánk. Jézus a te életedet is beragyogja fényével. Tárd ki tehát életedet előtte. Engedd, hogy fénye életed minden zugába bele világítson s új életre keltsen téged, mint a tavaszi napsugár a természetet. * Ha nem teszek semmit sem . . . Most nem sietek, most nem rohanok, most nem tervezek, most nem akarok — most nem teszek semmit sem, csak engedem, hogy szeressen az Isten! Most megnyugszom, most elpihenek, békén, szabadon, mint gyenge gyerek és nem teszek semmit sem, csak engedem, hogy szeressen az Isten! S míg ölel a fény és ölel a csend és árad belém és újjáteremt, — míg nem teszek semmit sem, csak engedem, hogy szeressen az Isten, új gyümölcs terem, másnak terem — érik csendesen erő, győzelem, ha nem teszek semmit sem, csak engedem, hogy szeressen az Isten. T. E. 1968 14
