Vetés és Aratás, 1968 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1968 / 6. szám
Dr. H. Lamparter professzor: KRISZTUS-bizonyságtételek a zsoltárokban (2.) Végül a 72. zsoltár a nagy békefejedelem dicsőítése, aki uralmát jogra és igazságra alapítja. Zsolt. 72, 4. 8—14 Legyen bírája a nép szegényeinek, segítsen a szűkölködőnek fiain, és törje össze az erőszakoskodót. És uralkodjék egyik tengertől a másik tengerig és a nagy folyamtól a föld határáig. Boruljanak le előtte a pusztalakók, és nyalják ellenségei a port. Tarsis és a szigetek királyai hozzanak ajándékot; Seba és Szeba királyai adománnyal járuljanak elé. Hajoljanak meg előtte mind a királyok, és minden nemzet szolgáljon néki. Mert megszabadítja a kiáltó szűkölködőt; a nyomorultat, akinek nincs segítője. Könyörül a szegényen és szűkölködőn s a szűkölködők lelkét megszabadítja; Az elnyomástól és erőszaktól megmenti lelkűket, és vérük drága az ő szemében. Hol van az az uralkodó, akire ez ráillik, aki a hatalmat az igazság szolgálatába, az igazságot az irgalmasság szolgálatába állítja? Valóban, itt az Ószövetség középpontjában világos, ragyogó evangélium van. Mekkora vigasz ez a zsoltár nekünk, akik tudjuk, hogy ez a békefejedelem nem utópisztikus alak, hanem közbenjárónk és ügyvédünk Istennek jobbján! 2. Főpapi tiszte Krisztus főpapi tisztét a 110. zsoltár állítja szemünk elé, amelyet az Újszövetség a zsoltárok közül legtöbbször, azaz tizenhétszer idéz. Ez a zsoltár is messze túlhalad azon, amit Izrael a királyság történelmi intézményéről tartott. Az Úr ünnepélyes esküvel avatja fel Felkentjét egyidejűleg királlyá és főpappá. Zsolt. 110, lb. 2b—4 Monda az Űr az én uramnak: Ülj az én jobbomon, amíg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá. Uralkodjál ellenségeid között! A te néped készséggel siet a te sereggyűjtésed napján, szentséges öltözetekben; hajnalpír méhéből lészen ifjaidnak harmatja. Megesküdt az Űr és meg nem másítja: Pap vagy te örökké Melkhisédek rendje szerint. Amint Melkhisédek, Sálem királya (1. Móz. 14,18) a magasságos Istennek papja volt, úgy az Úr felkentje ne csak Isten helyettesítője legyen a földön, hanem egyúttal az embereket képviselje Isten előtt. Közbenjárása annak a népnek javát szolgálja, amely köréje seregük. Ebben a hivatalában senki sem szoríthatja ki,nem nyomhatja el soha örökké. Ki ez a királyi pap, ez a pap-király, aki mind a hatalmat, mind az irgalmat önmagában egyesíti? Székhelye nem a földön van. Ez a nagy Főpapunk, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia (Zsid. 4,14). „Ő földi élete napjaiban erős kiáltás és könnyhullatás közben járult ahhoz, aki képes megszabadítani őt a halálból, és meghallgattatott az ő istenfélelméért. Ámbár Fiú, megtanulta azokból, amiket szenvedett, az engedelmességet; és tökéletességre jutván, örök üdvösség szerzője lett mindazokra nézve, akik neki engedelmeskednek, neveztetvén az Istentől Melkhisédek rendje szerint való főpapnak" (Zsid. 5,7—10). Az Újszövetség e levele így ír; gondolatának vezérmotivumát ez a zsoltár adta. így senki más nem tehetett volna bizonyságot és ki nem fejthette volna Jézus Krisztus tökéletes főpapságának semmihez nem hasonlítható fenségét. Az Ó- és Újszövetségben található ígéretek és azok beteljesülése itt különösen kézzelfoghatóan függnek össze. In vetere novum latet, in novo vetus patet (Az Ószövetségben van az új elrejtve, az Újszövetségben lett az ó nyilvánvalóvá — Szent Ágoston). Vajon nem érvényes-e ez Krisztus halálküzdelmére és húsvéti diadalára is? Az elleplező függöny még sűrű. A maga egészében véve a dolgokat, az Ószövetség nagyon is húsvét előtti könyv, de sokat sejtető könyv. Egyedülálló az Ószövetség számos írása között Ésaiás 53, a hatalmas nagypénteki textus. És éppen a zsoltárokban nem hiányoznak azok a bizonyságtevések, amelyek előttünk — a beteljesülés világosságában — mint ujjmutatások jelennek meg, amikor az egyházi esztendő böjti idejét vagy a húsvétot ünnepeljük. „Vajon nem ezeket kellett-e szenvednie a Krisztusnak és úgy mennie be az ő dicsőségébe?" (Luk. 24,26). Nem ismeritek fel az írásokból — kérdezi a Feltámadott —, hogy mindkettő, a haláltusa és a húsvéti győzelem, Istennél öröktől fogva elrendeltetett? 3. Fájdalmas tusája Megrázóan ecseteli ennek eredeti képét az a zsoltár, amelyet az átokfán függő Jézus Krisztus imádkozott végig. Ez a 22. zsoltár: 15
