Vetés és Aratás, 1968 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1968 / 6. szám
2—3. 5. 7—9. 12. versek Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava. Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugalmam. Benned bíztak atyáink: bíztak és te megszabadítottad őket. De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata. Akik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejüket: Az Űrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne! Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, aki segítsen." Ki ez az imádkozó, aki panaszát Isten előtt kiönti? Milyen helyzetben volt? A legsúlyosabb betegségben, a legmélyebb lelki kínok között, hamis vád alatt halálra, kereszthalálra ítélve. Ijesztően sötét ez a szöveg. A halál mélységéből tör fel a panasz Istenhez, a legsúlyosabb kísértésből tör elő a sikoltás, az Istentől való elhagyatottság mélységéből. Én nem tudom ezt megmagyarázni, kifejteni. De annyi bizonyos: azt a külső és belső kínszenvedést, amit a zsoltáríró átélhetett, azt a názáreti Jézus, a keresztre szegezett Isten Fia a maga rettenetes mélységében élte át. Az értünk kihullott vére járja át ezt a zsoltárt. Itt csak sejtjük, mibe került neki megmentésünk, mit jelentett gyötrelmes kínok és keserű halál útján üdvösségünket megszerezni. 4. Húsvét diadala A halálnak még sok árnyéka van a zsoltárokban, és az aggódó kérdések nem akarnak elnémulni. „Dicsér-e téged a por, hirdeti-e igazságodat?" (Zsolt. 30,10). De vannak szórványos esetek, amikor át lehet törni a falakon, amelyek Isten segítségének és vigasztalásának, üdvözítésének és győzelmének határt vonnak, mikor a halál zsákmányra tör. „Nem hagyod telkemet a seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson. Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké" (Zsolt. 16,10—11). — Olyan zsoltárrész ez, mely az írás bizonysága szerint az ősegyház számára különleges fontossággal bírt. Ki az a Szent, aki bár meghalt, de nem oszlott fel? Dávid saját testén tapasztalta meg a halál romboló hatalmát, a rothadás nem kímélte meg. Másként volt ez Jézusnál, aki megízlelte a halált, de nem látott rothadást, mint mi, mert Isten akaratából harmadnapon megdicsőült testtel feltámadt. Igaz, hogy a zsoltáríró gondolatai idáig nem terjedtek, de annál inkább felelt így a Szentlélek, aki Péter által szólt. így áll a dolog a 118. zsoltárral is: Zsolt. 118, 14—17 Erősségem és énekem az Űr, ő lett nékem szabadításul. Vigasságnak és szabadulásnak szava van az igazak sátoraiban: Az Úrnak jobbkeze hatalmasan cselekedett! Az Úrnak jobbkeze felmagasztaltatott; az Úrnak jobbkeze hatalmasan cselekedett ! Nem halok meg, hanem élek és hirdetem az Úrnak cselekedeteit! Ha az Úr jobbkeze az egész vonalon tartja a győzelmet, akkor a halál sem vethet határt e győzelem útjába. Nyilvánvaló: ha Krisztust, mint elsőt a halottak közül feltámasztotta, ezzel az örök élet bizonyos reménységében részesülünk. Jézus Krisztus egyháza helyesen cselekedett és cselekszik, ha ezt a zsoltárt igazi húsvéti zsoltárként értelmezi és felveszi a húsvéti ünnep textusaként. Diadalujjongásra indít és újból megmutatja, milyen erőkkel telik meg a lelkünk, ha az evangélium kulcsát a zsoltároskönyv kincseskamrájának ajtajába illesztjük és felismerjük, hogy a Szentlélek a próféták és zsoltárírók által szólt (2. Pét. 1,21). Akkor szívünk felszabadul az imádatra, a hálára és az örömre. Ezúton is hálásan megköszönjük sokak adományát lapunk fenntartására. Az esetleges további önkéntes adományok befizetésének megkönnyítésére befizetési csekklapot mellékelünk svájci és németországi olvasóink számára. vetés és aratás evangéliumi folyóirat Felelős szerkesztő: Ungár Aladár D-72 Tuttlingen, Brunnentalstr. 140. Tel. 31 11 Cikkeket és a lap tartalmára vonatkozó levelezést ide kérünk. Kiadja az Evangéliumi Iratmisszió, D-7 Stuttgart- Stammheim, Münchinger Straße 14, Tel. 80 16 55. A kiadással és a terjesztéssel kapcsolatos levelezést (címváltozást is) ide kérjük. A lap megjelenik kéthavonta. A lapot önkéntes adományokból tartjuk fenn és mindenkinek költségmentesen küldjük, aki azt kéri, vagy akinek címét megküldik. Druck: St.-Johannis-Druckerei, 763 I.ahr 2, Postfach 5 10601/1968
