Vetés és Aratás, 1968 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1968 / 4. szám
Még mindig a régi nóta? Bizonyára ismerik azt a népies kifejezést: „ régi nóta." Ha valaki újra meg újra elköveti helytelen vagy rossz szokásait, amelyet a környezete meg is szokott, azt mondjuk: a „régi nótát" fújja. Tulajdonképpen ez mindnyájunknál megvan. Vagy úgy gondolod, hogy nem ismer bennünket, mégpedig nagyon is pontosan a környezetünk? A király és dalköltő, Dávid, a 40. zsoltár szerzője, tud egy ú j énekről. Azt mondja: „Isten új éneket adott szájamba, a mi Istenünk dicséretét." Énekeled-e már az új éneket? Arra az énekre gondolok, amelyet azok hordoznak a szívükben és az ajkukon, akik Isten üdvösségét megtapasztalták. Ez Isten és Urunk, a Jézus Krisztus dicsérete, a megváltottak hálaéneke. Aki úgy, miként Dávid, a bűn borzalmas mélységéből megmenekült és Isten kegyelmének kőszikláján áll, annak dicsérnie kell Istent. Amint a madarak hangja felcsendül hajnalban, úgy ujjong a szíve azoknak, akik számára felvirradt az üdvösség hajnala. Egy keresztyén nem tehet mást, mint dicséri Istenét, éppen azért, mert keresztyén. E dicséretnél elsősorban nem az ének művészi szépsége, tökéletes formája a fontos, hanem a hálás szív. Az Isten dicséretére szóló éneket ne hagyjuk a jó karénekesekre vagy a szólóénekesekre, hanem mi magunk gyakoroljuk Isten tiszteletére. Milyen nagy az Isten dicséretének hatalma az életünkben! A megőrzés erős hatalma ez. Egy vidám ének felvidít s mint keresztyének hasonlíthatatlanul mélyebb értelemben éljük ezt át. A keresztyén életében, aki teljes szívéből Istent dicséri, már van valami az örökkévalóság fényéből. Környezete észreveszi ezt, különösen akkor, ha könnyek között is énekel. A keresztyén előjoga, hogy Istent énekkel is dicsőítse, Jób példája alapján: „Az Ür adta, az Űr vette el. Áldott legyen az Urnák neve!" (Jób 1,21). Milyen jótétemény az, ha olyan emberekkel találkozunk, akik Istennek megadják a tiszteletet és dicsérik őt; akik nem járulnak hozzá az általános panaszhoz, jajgatáshoz, kedvetlenséghez, hanem magasztalják Teremtőjüket, Megváltójukat és Urukat. A hála megvéd az ingadozástól, felfelé von bennünket. Isten Igéje mondja, hogy ez meg-megújuló áldásokra vezet. A Biblia utolsó könyve nemcsak Isten ítéleteit és az ember gonoszságát rajzolja elénk, hanem ismételten át meg átszövődnek rajta a dicsérő énekek. Az örökkévalóság sem lesz elég arra, hogy hirdessük Isten dicséretét. Mindnyájunknak azt kívánom, hogy ott legyünk majd Isten örökös dicséreténél. Akkor nem éltünk hiába! Szent Ágoston (354) mondotta: Aki vonakodik megtérni, lelkét veszélybe dönti. A halál nem késik. Mindenek ellenére . . . bár elveszett vagy bár bűnös vagy bár tisztátalan vagy bár szegény vagy bár erőtelen vagy bár tévelyegsz bár szomorú vagy ő meg akar találni ő megment ő megszentel 6 gazdaggá tehet ő erőt ad ő az igaz úton vezet ő megvigasztal 12
