Vetés és Aratás, 1968 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1968 / 4. szám

Izgalmas „strip-tease" Ha az ember a kezébe vesz egy nagyvá­rosi lapot — mondjuk egy frankfurti új­ságot —, akkor legalább két tucatnyi olyan hirdetést talál, amely „izgalmas", „szenzációs", „érzékcsiklandoztató" strip-tease mutatványt ígér. A hirdetés csábít, rábeszél, ígér. Nem tudom, meny­nyi látogatója van az ilyen „mutatvá­nyoknak". Egy táncosnő — de nem ritkán ketten, hárman vagy egy egész csoport — „szórakoztatja", helyesebben szólva felizgatja a nagyobbrészt férfiakból álló közönséget. Ugye nem kell ismertetnem a „mutatványt"? Szemérmetlen vétkezés folyik. Tánc és zeneszó mellett egyik ru­hadarab a másik után hull le. Az egész­nek célja átlátszó: felizgatni az érzéki­séget, a szemek és a test kívánságát kie­légíteni. Szemérmetlen, lelkiismeretlen játék folyik. A Biblia is beszél „vetkőzésről", de egészen más értelemben. A Kolossébeli­­ekhez írt levélben pl. az apostol arra hivatkozik, hogy „levetettétek az ó-embert cselekedeteivel együtt és felöltöttétek az új embert". Elő­zőleg pedig egyenesen felhívja őket: „ves­sétek el magatoktól a haragot, indulatos­ságot, gonoszságot, káromlást és gyalá­zatos beszédet. Ne hazudjatok egymás­nak" (Kol. 3, 8—10). Ha az ember meggondolja, megszívlelen­dő tanácsok ezek. A lista még kiegészít­hető tetszés szerint és szükség szerint. Milyen jó dolog lenne, hogyha levetkőz­hetnénk a lustaságot, az önzést, az anyagiasságot, mások megszólását és minden egyéb rossz tulajdonságunkat. Milyen sokszor kellett szégyenkeznünk ezek miatt! Mikor mások jelenlétében előtört egy-egy rossz tulajdonság, le­lepleződtünk és ott álltunk mezítelenül mások szeme előtt! De nem elég ezeket levetkőzni, fel is kell öltözködni! Milyen más a „levet­­kőzés" a Biblia világosságában! Soha nincs szó csak a negatívumról. A nega­tívum mellett ott van a pozitívum, a levetkőzés mellett a felöltözés. Isten nem akarja, hogy „mezítelenül" szalad­gáljunk. Ékes öltözetet szánt nekünk: könyörületes szívet, jóságot, alázatos­ságot, szelídséget, hosszútűrést, egymás elhordozását és a kölcsönös megbocsátást (Kol. 3,12—15). Különös dolog, de hogy­ha valaki ezeket felölti, egy idő múltán mindezek a kiváló jó dolgok átmennek a vérébe, második természetévé válnak, ő maga ilyenné lesz. Szabad folyást engedek, kedves olvasó a fantáziádnak. Gondolj mindarra, amit jó lenne neked levetkőzni. Nem „mutat­vány" ez, hanem életszükséglet. Állí­tom, hogy a levetkőzés és a felöltözés nélkül mindig csak szégyenkezni kell vég nélkül. Vetkőzz le! Öltözz fel! Krisztus élete bennem Krisztusban lenni — megváltott élet. Krisztusnak élni, aki benned él, — ez a megszentelt élet. Ha Krisztusban vagy, ez alkalmassá tesz a menny számára. Ha Krisztusért élsz, aki benned él, ez alkalmassá tesz a földi életre. Ha Krisztusban vagy, ez kihat jövendő sorsodra. Ha Krisz­tusnak élsz, aki benned él, ez kihat életed rendelteté­sére. Az egyik a mennyet teszi otthonoddá, a másik a vi­lágot teszi Krisztus munkaterületévé. 13

Next

/
Oldalképek
Tartalom