Vetés és Aratás, 1968 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1968 / 2. szám
2. Mózes 32-34-ben olvasunk az első nehézségekről, melyekkel Mózes találkozott. Egyedül volt Istennel a hegyen és átvette a kőtáblákat a tízparancsolattal. Ezalatt lent a síkságon nagy baj történt. A nép aranyborjút csinált és azt imádta. Ez Istennél nagy visszatetszést keltett, ezért így szólt Mózeshez: „Eredj, menj alá, mert megromlott a te néped, melyet kihoztál Egyiptom földéből. Hamar letértek az útról, amelyet parancsoltam nekik. Borjúképet öntöttek maguknak, azt tisztelik és annak áldoznak és azt mondják: ezek a te isteneid, Izrael, akik téged kihoztak Egyiptom földéből. — Az Űr ismét szólt Mózesnek: látom ezt a népet, bizony keménynyakú nép. Azért hagyj békét nekem, hadd gerjedjen fel haragom ellenük és töröljem el őket, téged azonban nagy néppé teszlek!" Mikor Mózes látta, hogy Isten haragja felgerjedt a nép ellen, könyörgött érte és lement a hegyről, hogy a helyszínen foglalkozzék a helyzettel. Aztán ismét felment a hegyre és Isten iránt való engedelmességből két új kőtáblát készített, mint az előbbiek voltak, amelyeket összetört és ezekkel felment a Sinai hegy csúcsára, ahol Isten ünnepélyes kijelentést adott neki. Ennek első része így hangzott: „Az Úr, az Úr, irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú, aki irgalmas marad ezeríziglen, megbocsát hamisságot, vétket és bűnt." Nem lepne meg bennünket, ha e szavak után leborult volna és imádta volna Istent, de ezt a második, egészen másképp hangzó magyarázat után tette. Az első rész Isten hoszszútűréséről és kegyelméről, irgalmasságáról és megbocsátásáról szól, de itt: „nem hagyja a bűnöst büntetlenül, megbünteti az atyák álnokságát a fiákban és a fiák fiaiban harmad- és negyedíziglen." És éppen itt, amikor Isten rettentő hatalmáról beszél, „Mózes nagy sietséggel földre borult és lehajtotta fejét." Gondoljatok tehát arra, hogy az imádatra nem a kegyelem az egyedüli ok. Hogy Isten imádói lehessünk, el kell ismernünk, hogy ő szent. Szeretem a 34. fejezet 8. és 9. verseit. A 9. versben kér Mózes, a 8. versben imád. Először imádattal elismeri Isten útjainak igazságosságát, aztán kéri Isten kegyelmét. Nem támaszkodik sem az Isten részvétére és kegyelmére, sem nagy irgalmasságából és készségéből eredő megbocsátására, hogy könyörögve kérje őt, álljon el elhatározásától. így imádkoznánk mi. Újból és újból rá akarjuk őt beszélni, hogy ne azt tegye, amit elhatározott magában. Mózes és mi közöttünk azonban nagy különbség van. Ő helyesen állt Isten előtt és útjaihoz igent mondott. Testvéreim, még soha nem imádkoztatok olyasmiért, amiről tudtátok, hogy nem felel meg Isten cselekvésmódjának? Nem kértétek őt soha arra, hogy bocsásson meg egy testvérnek és engedje el annak büntetését, holott tudtátok, hogy Isten eljárása ezzel a testvérrel szemben megfelel az ő isteni rendjének? Ezt nem nevezhetjük imádatnak, Mily gyakran irányulnak imádságaink arra, hogy Isten útjait megváltoztassa! Ahelyett, hogy csendben fogadnánk útjait, kérjük, hogy a nyomorúságot vagy a betegséget, vagy a családi nehézségeket vegye el. Az ilyen imádság azt jelenti, hogy útjait félreismerve keressük kegyelmét. Követelődzők, elbizakodottak vagyunk. Ez nem a helyes magatartás. Mózes más volt. Mielőtt imádkozott, először elismerte Isten mindenhatóságát és útjaihoz igent mondott. Isten kijelentette, hogy „nem hagyja egészen büntetés nélkül, hanem megbünteti az atyák vétkét a fiákban és unokákban harmad és negyedíziglen." Mózes ezt a kijelentést azonnal elfogadta, a földre borult és imádta az Istent. Elismerte Isten eljárását és megadta magát. Ezután arra kérte Istent, ha kegyelmet talált előtte, járjon tovább is az ő népével. Kegyelmet kért, de csak miután először korlátlanul igent mondott Isten útjaihoz. Ha bementek egy házba, ahol egy beteg gyermek van, úgy a szülőkkel együtt imádkoztok a gyógyulásáért, habár tudjátok, hogy abban a házban nem dicsőítik az Istent. De mivel a szülők nyomatékosan a gyermek gyógyulását kérik, egyesültök velük az imádságban. Aki így kér, az Isten útjainak a megváltoztatását kéri; megpróbál néki előírásokat adni. Ismeritek Istent, mint Atyát és ezen a síkon viszitek kéréseteket elébe. De hadd mondjam meg: nekünk Istent nemcsak Atyának kell elismernünk, hanem Istent mint Istent is el kell ismernünk. Aztán egy másik házba mentek. Itt is van egy beteg gyermek. Ismét térdreborultok a szülőkkel együtt. De ezek a szülők másképp imádkoznak: „Uram, dicsőítünk téged ezért a betegségért is. Imádunk téged, mert te mindent jól cselekszel. Ha a gyer-2 5. Isten imádása W. Nee:
