Vetés és Aratás, 1968 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1968 / 1. szám
Luther Márton szerint Isten útja olyan mint a héber könyv, csak visszafelé lehet olvasni. Lehet, hogy már holnap, vagy talán egy hét múlva te is fel fogod nyitni ezt a csodálatos könyvet és visszafelé olvasod elfolyt életedet. Akkor csodákat fogsz látni és megérted az Űr Jézus Krisztus és Isten Szentszellemének munkáját, amelyet régóta végez benned és éretted. Heinrich Heine (1797—1856) a nagy gúnyolódó, aki hosszú éveken át nem riadt vissza a legmerészebb istenkáromlástól sem, végül igazi belső változáson ment át. Romancero c. művének utószavában írja: „Azokat a verseimet, amelyek csak egy kicsit is sértették a jó Istent, mind nagy buzgósággal elégettem. Jobb, hogy a versek égjenek, mint a versíró." Másutt így ír (egyik levelében): „Hogy van menny, abban már egészen bizonyos vagyok. — Atyáink bátor emberek voltak, megalázkodtak Isten előtt és ezért tudtak dacolni, szembeszállni az emberekkel, a földi hatalmakkal. Én ellenben a mennyel dacoltam és alázatosan csúsztam-másztam emberek előtt, ó ezért fekszem most a porban és olyan vagyok, mint valami eltaposott féreg. Dicsőség legyen a magasságos Istennek!" Watchman Nee: Isten imádása állandó gondviseléséért Második képünk 2. Mózes 4-ben található. Amikor Isten Mózest és Áront elküldte azzal, hogy közöljék Izrael fiaival, hogy látta az ő nyomorúságukat, szorongattatásukat és hogy az egyiptomi szolgaságból ki akarja őket szabadítani „. . . hitt a nép és megértette, hogy meglátogatta az Úr Izrael fiait és megtekintette nyomorúságukat. És meghajtották magukat és leborultak." Látjátok ezt a népet, amint Istent útjaiért imádja? Isten újra meg újra olyan tapasztalatokat ad nekünk, melyek nagy hatással vannak ránk és nem tehetünk mást, mint imádjuk őt. Ábrahám szolgája is ezt élte át. Azok a körülmények azonban, amelyekről itt szerzünk tudomást, egészen másfélék. Isten népének helyzete semmiben nem változott, amikor imádságban fejet hajtottak, csak biztosították őket, hogy Isten látta szorongattatásukat és ebből ki akarja őket szabadítani. Mózes és Áron azt mondták nekik, hogy Isten a több mint 400 év alatt nem feledkezett el róluk, hanem látta minden szenvedésüket. Már ez a biztosíték elég ok volt számukra ahhoz, hogy imádják őt. Gyakran képtelenek vagyunk Istent imádni, mert megpróbáltatásainkban úgy érezzük, levernek bennünket a tartós családi bajok, de melyik családi nehézség tart már 430 éve? Lehetünk évek óta állás nélkül és talán még mindig nincs munkánk. Talán a hozzánk legközelebb állók nem akarnak tudni Istenről. Az ilyen változatlan, gyötrelmes viszonyok mellett jutunk arra a gondolatra, hogy Isten nem törődik szükségeinkkel és egyszerűen magunkra hagy bennünket. Hogyan imádhatnánk így őt? Ajkunk néma marad. De eljön az a nap, amikor meglátjuk Istent és útjait megértjük, amikor tudatára ébredünk annak, hogy ő soha meg nem feledkezett rólunk. Akkor megnyílik az ajkunk és lehajtott fővel elismerjük, hogy mindaz, ami velünk történt, javunkat szolgálta. Akkor mindenben Isten kegyelmét látjuk és hálát adunk neki útjaiért. Isten imádása a megváltásért Isten utasítja népét (2. Móz. 12, 27), hogy a gyermekeknek, akik a páskaünnep felől kérdezősködnek, ezt felelje: „Páskaáldozat ez az Úrnak, aki elment az Izrael fiainak házai mellett Egyiptomban, mikor megverte az egyiptombelieket, a mi házainkat pedig megoltalmazta." Hogyan fogadta Isten népe Istennek ezt az üzenetét? „A nép meghajtotta magát és leborult." Figyeljétek meg, hogy a páska lényege szerint emlékeztető áldozat volt. Mint ilyen, állandó alkalmat. adott arra, hogy a nép imádja az Istent. Minden egyiptomi házban minden elsőszülöttet megölt Isten, de elment Izrael házai mellett. Ha arra gondoltak, milyen különbséget tett Isten saját népe és e világ népe között és milyen egészen más rendeltetéssel választotta ki őket, akkor nem tehettek mást, mint imádták őt. A kenyértörés éppen úgy, mint a páska, 15
