Vetés és Aratás, 1968 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1968 / 1. szám
emlékünnep, alkalom arra, hogy Isten hatalmas közbelépésére emlékeztessen, mely által elválasztott bennünket a világtól. Az erre való emlékezés imádattal tölti el szívünket. Milyen csodálatra méltó tulajdonképpen, hogy bennünket a maga részére elválasztott! Csodáljuk útjait és imádjuk őt. Amikor az ószövetség népe látta, hogy a halál egész Egyiptomot mennyire sújtotta és egyetlen otthont sem kímélt meg, de az ő hajlékaik mellett elvonult és egyetlen elsőszülöttjük sem halt meg, akkor nem tehettek egyebet, mint imádták Istent. így mi is, akik kegyelmének nemcsak elfogadói vagyunk, hanem láttuk is, mily csodálatos utakat használ, hogy ebben a kegyelemben részeltessen minket, ne imádjuk őt ezért? Nem érintett még meg benneteket életetek folyamán Isten működése? Nem álltatok-e meg ámulattal, hogy milyen módon vont ki benneteket a tömegből, hogy tulajdonává tegyen? Én sokat gondolok erre. Megtérésem idején egyetemi hallgató voltam. Több mint 400 társam közül az Úr választása rám esett. Miért éppen rám? Hiszen testestől-lelkestől hozzájuk tartoztam és ebből a nagy csapat egyetemi hallgatóból Isten engem választott ki. Miért történt ez így? Ha kegyelmére gondolunk, mely megmentett minket, akkor dicsőítjük őt; de ha átgondoljuk csodálatos útjait, melyeken át kegyelme utolért bennünket, akkor imádjuk őt. Munkálkodásának módja legyőz minket, ámulattal tölti meg szívünket és így leborulunk előtte s elismerjük, hogy ő az Isten, egyedül ő. Testvéreim, ha kérdezitek, miért éppen benneteket mentett meg Isten, akkor csak azt mondhatom nektek: mert ebben kedvét lelte. így akarta és ezért mentett meg benneteket és vont magához. Ehhez nem szólhattok semmit, csak egyet tehettek, imádhatjátok őt. A kenyértörésnél, ha annak a kegyelmét nézitek, aki titeket megmentett és igazsága részeseivé tett, aki életét is odaajándékozta, hogy ezáltal gyermekei lehessetek, akkor a szívetek nem tehet mást, mint hálával áldozik. De ha meggondoljátok, milyen utakon keresztül vitte ezt véghez; arra a sok fáradozásra gondoltok, melyet magára vállalt, hogy a sáros fertőből kivonjon benneteket s miként teremtett megfelelő körülményeket nektek, hogy szíveteket előkészítse úgy, hogy végre kitárjátok azt előtte, akkor megcsodáljátok útjait és imádjátok őt. Abban a szövegben, amellyel most foglalkoztunk, valami különlegesen figyelemreméltó. Amikor Mózes Izrael fiainak a páska jelentőségét megmagyarázta, „a nép meghajtotta magát és leborult." Figyeljétek meg, hogy Mózes nem szólította fel erre a népet és semmi ehhez hasonlót nem említett. Ők egyszerűen imádták az Urat. Ez önkéntelen reakció volt a páskaáldozat magyarázatára. Az imádat nem lelkigyakorlat gyümölcse, ez Isten útjai szemlélésének a hatása. Indiánok pszichológiája Egy író útleírásában elbeszéli: Több napos megerőltető gyaloglás után indiánjaim, akik a málhát cipelték, leültek az őserdő szélére és semmi pénzért nem voltak hajlandók továbbmenni. Béremelés, húskonzervek, könyörgés és szemrehányás, mind hiába volt. Végül is közölték velem különös magaviseletük okát. Azt állították, hogy az ő lelkűk a nagy iramban lemaradt, nem tudta a gyaloglás tempóját követni. Ezért ők most csendesen leülnek és megvárják, míg lemaradt lelkűk utoléri őket. Ezek az indiánok jobban értettek lelkűk gondos ápolásához, mint mi. Pedig nem volt alkalmuk mélyenszántó előadásokat hallgatni, vagy lélektani tanulmányokat folytatni. Nem abból fakad-e a mi nyomorúságunk, hogy lelkünk a hétköznapok tülekedésében és rohanásában messze lemaradt mögöttünk? Nem kellene nekünk is alkalmat adni lelkűnknek, hogy „utolérjen" bennünket? Az esti órákban, vasárnap vagy a szabadság idején várjunk elcsendesedve, míg lemaradt lelkünk újra utolér. vetés és aratás evangéliumi folyóirat Felelős szerkesztő: Urigár Aladár D-72 Tuttlingen, Königstr. 24. Tel. 31 11 Cikkeket és a lap tartalmára vonatkozó levelezést ide kérünk. Kiadja az Evangéliumi Iratmisszió, D-7 Stuttgart- Stammheim, Münchinger Straße 14, Tel. 80 16 55. A kiadással és a terjesztéssel kapcsolatos levelezést (címváltozást is) ide kérjük. A lap megjelenik kéthavonta. A lapot önkéntes adományokból tartjuk fenn és mindenkinek költségmentesen küldjük, aki azt kéri, vagy akinek címét megküldik. Druck: St.-Johannis-Druckerei, 763 Lahr 2, Postfach 5 10333/1968 l6
