Vetés és Aratás, 1968 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1968 / 1. szám
Tóth Sándor: A választás „Ha a testben élhetek, az gyümölcstermő munkát jelent számomra és nem tudom, hogy melyiket válasszam. Mert mind a kettő szorongat: szeretnék elköltözni és a Krisztussal lenni, mert ez mindennél jobb, de e testben megmaradnom szükségesebb tiérettetek/' Fii. 1, 22—24 isten sok mindent rábízott az emberre, többek között a választást is. De ebben is nagy a különbség köztünk és Isten között. Amikor Isten választás elé állít minket, akkor mi kérdezgetünk, tanácskozunk, tétovázunk, vajon most melyiket válasszuk? A tetszetősét? A szemem előtt valót? Azt-e, amelyikhez — úgy érzem —, hozzánőttem? Ahol látszólag nincs semmi kockázatom? Még jó, ha ilyenkor feltör belőlem a sóhajtás: Istenem, milyen sajnálatra méltó szegény vagyok, hogy még mindig nem volt elég a láthatókból! Isten egészen másként választ. Különös módon. Mi ezt sem értjük, mert Isten választása nem a földiekre szól. Nem testiekre, nem anyagiakra, nem elmúló dicsőségekre, törpe életidőkre, hanem különös megbízások véghezvitelére, a Fiúság elpecsételésére, isteni ajándékok hordozására választattunk el. Ez által alkalmassá tett minket „az ő dicsőségében való részvételre." Isten mindig választott magának embereket. Választott prófétákat, tanítókat. Itt emlékezünk meg Pál apostolról is. — Pál megöregedett. Hazakívánkozott az ő Urához és Mesteréhez, akit annyira szeretett, az Úr Jézus Krisztushoz, „mert az sokkal inkább jobb!" Hosszú és állandó elfoglaltsága után szívesen gondolt az Úr Jézus mellett reá váró nyugalomra és örömre. De Pál még mindig nem tudott dönteni, ezért kérdi, melyiket válassza? Itt maradjon még a gyengék és a tanulnivágyók miatt vagy menjen? Istennek milyen nagy áldása az rajtunk, amikor már tudunk különbséget tenni az igazi és a látszat élet között. Lehet, hogy te is és én is „kárbaveszni hagytam" a kényelmes életmódot, az élvezeteket, a rangot, pompát, a látható értékeket és anyagi javakat. De ezzel szemben megnyertem Jézust! Megnyertem Isten jótetszését. Vagyis most úgy fordulok oda Istenhez, mint egy kisemmizett. Azért, hogy következő életidőmet és életrendemet ő állítsa össze úgy, ahogyan azt eltervezte Jézus Krisztusban a világ fundamentumának felvettetése előtt! Jézus Krisztus leültet engem a saját asztalához és ő elégít meg engem, de most már mennyeiekkel. így mondta az Úr: együtt eszünk és iszunk majd az én Atyám országában és asztalánál. Kedves Testvérem, gondolkoztál-e már ilyen módon azon, hogy a választás milyen fontos?Nagy itt a tét! Nem egy egyszerű ruhaválasztás ez. Nem pályaválasztás. Nem párválasztás. Valami egészen másról van itt szó: a jövőmről, az örökéletem megválasztásáról. Ez a választás azt jelenti, hogy áldott otthont nyertem Isten szívén! Ide mindig elvonulhatok. Itt áldások várnak rám akkor is, ha látszólag semmi sem mutat erre. Lehet, hogy kívül viharos az életem tengere és hányattatom a haboktól, de Isten szívén és Jézus Krisztus mellett mindig öröm és mindig békesség van. De ehhez hitbeli elszántság és az Úr Jézus szeretete szükséges ! Azt mondtuk, hogy hitbeli elszántság kell. Igen. Mert a hit roppant nagy elszántságot igényel. Ez azt jelenti, hogy láthatatlanul ráteszem az életemet erre a hitre, amelyet sem én, sem te nem tudunk bebizonyítani. Mert a hit „a nem látott dolgokról való meggyőződés" Zsid. 11, 1. És amiért ilyen képtelenségnek látszik, éppen ezért adja Isten legnagyobb ajándékát azoknak, akik hisznek. „Boldogok, akik nem látnak és hisznek!" Kedves olvasóm! Válassz te is, ha még eddig nem választottál volna, de jól válassz! A te hitbeli engedelmességedért az Úr Jézus még itt, ezen az oldalon részt oszt neked mind a szolgálatokban, mind a jutalmazásokban. Mennyei örömöknek, erőknek, békességnek, bölcsességnek leszel részese. Lehet, hogy most még nem látod szükségét ennek. Lehet, hogy bűntudatod nem olyan éles, hogy hasogassa a szivedet és kibírhatatlanná tegye az életedet. Ez lehetséges. Ha most még nem is látod tisztán Isten útját az életedben és ha valami még nem világos előtted Isten felől, nem csodálom. 14
