Vetés és Aratás, 1968 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1968 / 1. szám
Ungar Aladár: A teljesség Vigyázzatok, hogy ne legyen senki, aki titeket foglyul ejt a bölcselkedéssel és üres csalással, amely emberi hagyomány szerint, a világ természeti erői szerint, de nem Krisztus szerint való. Mert őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége valósággal (Kol. 2, 8-9). Megfigyeltük már, hogy majdnem mindenki örül annak, ha ajándékot kap? Amióta az ember elveszítette a paradicsomot, hiányérzete van. Nagyon sok jelenség így érthető meg. A Beat csoportok frenetikus sikere, a Hippik, a Gammlerok, a provosok magatartása erre a hiányérzetre vezethető vissza. Ez a hiányérzet sokszor nagyon kínzó lehet és rettenetes elhajlásokra vezethet. A fizikai világ nem tűri a vákuumot. Ha valahol sikerül mesterségesen légüres tért teremteni, amint a legkisebb rés támad, beárad a levegő. Az emberben támadó légüres tér (szellemileg szólva) elviselhetetlen. Krisztus a teljességet hozta. Látszólag ellentmondás van a filippibeliekhez írt levél egy szava és a fent idézett mondat között. Pál ott arról beszél, hogy Krisztus, mikor az Isten formájában és Istennel egyenlő volt, megüresítette magát, szolgai alakot vett fel, ember lett. Itt pedig (Kol. 1, 19) azt írja, hogy tetszett az isteni teljességnek, hogy őbenne lakozzon. Mi is őbenne jutunk a beteljesedésre. A hitvallások úgy foglalják ezt össze, hogy valóban Isten és valóban ember volt. Ez a valóságos tény. Jézus hozzánk mindenben hasonló lett, a bűnt kivéve. Mikor tanítványaiért imádkozott (Ján. 17), azt kérte, hogy akik az övéi, láthassák meg azt az ő dicsőségét, amely fennállott az Atyánál már a világ létezése előtt. Hogyha a Biblia csak arról beszélne, hogy Jézus tökéletes, hogy benne van az isteni teljesség és rólunk nem beszélne, kétségbe kellene esni. Hiszen az ő tökéletességétől, szépségétől, teljességétől mi elérhetetlenül távol vagyunk. De az Ige világosan mondja, hogy a Szentlélek átformál bennünket Jézus hasonlóságára. E két kijelentés között, hogy ugyanis Krisztus megüresítette magát és hogy benne lakozott az Isten egész teljessége testileg, ott áll még ez a bennünket érintő harmadik kijelentés is felszólító módban: „Teljesedjetek be egészen az Isten teljességéig." Ez a három kijelentés összetartozik. Isten emberré lett, hogy mindannyiunkért megízlelje a halált. És aki úgy szeretett minket, hogy értünk a halálba ment, őbenne ott lakozott a teljesség. Ő nem csak azért jött, hogy megváltson, hanem azért is, hogy odavonjon minket a maga közösségébe és kiárassza belénk ezt a teljességet. És mert az életben minden fejlődés útján megy végbe, ez az egészen az Isten teljességéig való beteljesedés is a Krisztussal együttélés által bontakozik ki. Krisztus a teljesség. Tőle távol, tőle függetlenül nincs se tudomása, se ismerete az embernek erről. Nem elég erről csak hallani! Ezt át kell élni, meg kell tapasztalni! Bele kell jutni ebbe a teljességbe, meg kell nyílni előtte és be kell teljesedni vele. Egészen be akar tölteni engem Isten. Nem abban a tökéletes mértékben jutok el a teljességre, mint Krisztus volt. De az én emberi lényem és egyéniségemszabta korlátok között, a befogadóképességem mértéke szerint egészen betölthet és töltsön be ez a teljesség. Jó volna naponta növekedni ebben. Egy egészen egyszerű törvényszerűségre kell gondolnunk emellett. Ha egy edény tele van piszkos vízzel, azt először ki kell öntenem, hogy tiszta vízzel tölthessem meg. Nekem is először fel kell szabadulnom az énem bűvölete alól. Jussak el oda, hogy élek ugyan, de többé nem én, hanem Krisztus él énbennem. Minél inkább kiszorul az életemből az én, annál inkább lesz hely a Krisztus teljessége számára. 13
