Veszprémi Ellenőr, 1909 (4. évfolyam, 1-2. szám)
1909-01-02 / 1. szám
2. oldal. (1. szám) VESZPRÉMI ELLENŐR sem fedezték,, máris új teher van közeli kilátásban; meddig fogják bírni, bizony fontos és j nehéz kérdés. A tanfelügyelőség a folyó évi november ( 10-éig beterjesztendő volt mulasztási kimutatá- ! sok fölülvizsgálásával és az azok alapján szűk- j séges szorító intézkedések megtételével nemkülönben a mindennapi iskolába járó tanulóknak iskolánként vaió számbavételével nagymértékben el volt foglalva; azonkívül feldolgozott a közigazg. bizottság tanügyi hatáskörében 170 drb. ügyet; megtartottam a tanév elején újonnan megválasztott és alkalmazott mindenféle jellegű világi és szerzetes tanító és tanítónők állami eskületátelét és megsürgettem az építendő és kibővitendő iskolák" terveit és költségvetéseit. A felbukkant 3 fegyelmi ügy közül egyet sikerült békésen kiegyenlíteni, egy nagyobb baj nélkül fog végződni, a harmadik azonban a felek (tanító és iskolafentartó) tapasztalt csökönyössége miatt ezideig eredményesen lefolytat- í ható nem volt. A Hárságyon felállítandó áll. iskolára vonat- 1 kozólag a minisztérium jelentette, hogy a Gyertyánkul pusztáikká! való iskolaközösséget í elejti; sőt ha a Hárságyi érdekeltség a Szentgál I községe a felajánlottaknál több anyagi áldozatot nem hoz és az iskola építési helyére nézve határozott megállapodást nem nyújt, az állami j iskola felállítását is elejti! egyúttal kifogásolta j az építési előlegnek, a tárgyalási jegyzőkönyvek- j ben való felvételét is, amelyre senkinek fel- , hatalmazást nem adott. Mindazonáltal az áll. iskolának bérházban leendő felálüthatása iránt ismételt újabb beható, személyes utánjárással is indított felterjesztést menesztettem a m. kir. j közokt. kormányhoz, amelynek ha ezúttal sem lesz várva-várt óhajtott eredménye, magánvagy felekezeti utón leszek kénytelen az iskola felállítása iránt eljárni, mely útra, ha mindjárt kezdetben léptem volna, már rég célt értem volna. A Budapesti Általános Közjótékonysági i Egyesület a „Szesz gyilkol“ cimii röpiratát 500 példányban az iskolák közzé kiosztottuk; a ' tanítók nagyon jó hasznát veszik ennek a röp- iratnak az alkohol pusztító hatásainak elrettentő tanítására és megköszönték a röpiral megküldését. \\ felnőttek írni, olvasni tanítása azonban melyet vármegyénk tanítói annyi hazafias lelkesedéssel és a nép iránti szeretettel felkaroltak, nem haladt előre, mert tudtommal ezidőszerint irni-oivasni való tauulásra felnőtt nem jelentkezett. Örömmel jelentem, hogy a közokt. kormány Nagyvázsonyban áll. óvodát szervezett, mely az ottani áll. elemi iskolával kapcsolatosan áldásos működését szintén már megkezdette; a bizottság női tagjai iránt a javaslat a főispán ur hozzájárulásával a kormányhoz már fel is van terjesztve, óvónőnek pedig Fekete Ilona lett kinevezve, ki a hivatali esküt előttem letette. „Oh te vén bolond! Azt hiszed, hogy elment az eszem? Hogy megelégszem evvel a sertésóllal és kutya eledellel? Ez elég jó a magyar gyomornak, de nem egy grófi lovászmesternek! Előre vén vakandok! No! Mozogj. Fogd a kulcsokat. Nyisd föl számomra a dísztermet. jól szolgálj ki, különben hegyibéd ütök. Oly igazán, minthogy Bremsernek hívnak Azt hiszitek magyar farkaspofák, hogy az ember ' az ilyet eltűri! De ilyenek vagytok, ti fösvény J kutyák. Eleszitek a legjobb falatot és ezt nevezitek vendégszeretetnek. A németnek kell idejönni, hogy végig verjen rajtatok. Itt ülsz a bundádban lusta disznó. Vigyen el az ördög.“ Eme szavaknál kivonta a kardját, s lelökte a kupákat az asztalról. „Hej! Azt a . . .“ kiáltott a várnagy. „Mérsékeld magad ember! Különben összetöröm a csontjaidat, hogy megemlegeted a magyar öklöket! Tisztelet a királyi kisérő levélnek. És ha elnáspángollak, úgy ütök, hogy a levélre egy ütés se essék.“ A várőrök is fölugráltak és fenyegetőleg néztek Bremserre. Ez nyugodtan hüvelyébe cugta a kardját, összefonta a karjait s gúnyosan nevetett reájuk. „Huszonöt ilyen répaevőt, mint ti, magáim a vállalok , mondá gúnyolódva. „Magam végig megyek egy söprűvel Magyarországon és tisztára söprőm. Köszönjétek Istennek s az én tüt elmemnek, hogy a koponyáitokat egymáshoz Iskoláinknak november hóban is dús és gazdag áldozatkész jótévői voltak; úgymint báró Hornig Károly megyéspüspök úr, aki 500 koronát adott a Veszprémben 4 osztályúvá bővített Szentlászlói rkth. iskolának és 700 kor. értékű tanszereket adományozott a megye szegény rkth. népiskolájához; nemkülönben a veszprémi székesegyházi káptalan, ki szintén 500 koronát adott a Szentlászlói iskolának és 790 koronát szegény rkth. tanulók felruházására. Veszprém, Halpiac. WELLNER G\?ULA eee fogász =es egszebb ajánlja magát a legjobb és müfogak, egész fogsorok készítésére, a legújabb amerikai mód szerint, rugók és kapcsok nőikül oly módon, hogy azok a természetes fogakhoz hasonlóan, minden célnak megfelelnek. Kívánatra egy műfog néhány óra alatt, egy fogsor 24 óra alatt készül el és a foggyökér eltávolítása nélkül, minden fájdalom elkerülésével illesztetek a szájba. Javítások, díjmentesen eszközöltetnek. Minden a fogászat körébe vágó műveletek. Veszprém, Halpiac. §|| d m Agyonhallgatott ügy. A múlt év december 14-én és következő ' napokban megtartott törvényhatósági bizottsági i közgyűlés lefolyásáról annak idején lehetőség i szerint beszámoltunk. Nem számoltunk be azon- í ban sem mi, de sem más veszprémi, sőt megyei lap sem, a vármegyei utépitészeti pótköltségvetéssel, illetve ennek tárgyában hozott, s szerintünk is sérelmesnek nevezett közgyűlési határozattal. Hogy mások miért hallgatták agyon ezen ügyet, azt nem kutatjuk. Mi azért nem. írhattunk róla. meri nem ismertük ezen kényes ügy előzményeit, s nagyon nehéz volt ezeket megszerezni. Most már teljesen tájékozva vagyunk az ügy részleteiről, s a decemberi megyei közgyűlést megelőző állandó \ választmány határozatáról, melyet ez ügyben hozott, s melynek ellenére, s mellyel szemben a december 14., illetve 15-iki közgyűlés azt a sérelmes határozatot hozta, melyet aztán több megyebizottsági tag meg is fellebbezett! Hogy ezen útépítési költségvetés ügyét tisztán láthassuk, meg kell emliteni, hogy midőn a vármegye közigazgatási bizottsága a rendes utépitkezési költségvetési előirányzatot letárgyalta, felterjesztette jóváhagyás végett a keresk. minisztériumhoz. Itt aztán furcsa dolgokra jöttek rá 1 Arra, hogy a költségvetés hibásan van megszerkesztve, amennyiben 1909. évre 1992 kor. 64 fill, és 1910-re 4662 kor. 64 fillér felesleg mutatkozik!! Ezen felesleg eltüntetésére a vármegye egy pótköltségvetést készített, mert hát az ördögbe is, — feleslegnek maradni nem szabad! A pótköltségvetés két tételből állott. Még pedig az egyik tétel az áüamépitészeti hivatalfőnök kilométerpénzét 80 fillérről 1 koionára emelte kilométerenkiní, a másik tétel az alispán részére 800 korona útiköltség felemelést állapított meg akkor, amidőn az alispán úgyis évi 1200 korona rendes utazási költség-átalányban részesül. Ezt úgy Koller Sándor alispán, mint az ügyet előadó megyei főjegyző, Véghelyi Kálmán dr. is beismerték, midőn a december 12-én tartott állandó választmányi ülésben őket egyik áll. vál. tag eziránt megkérdezte. Ugyancsak az alkalommal, mintegy támogató indokképen az alispán azt is elmondotta, hogy a vármegyének pénzbeli zavarokkal küzdő útalapjára ö eszközölte ki a kormánytól, a vármegyének nyújtott 60,000 koronát! Elmondta még azt is, hogy azért tartotta szükségesnek az ő javára, mint alispán javára, a 800 korona utiköltségszaporitást, a pótköltségvetésbe felvenni, mert több ízben kényszerülve volt és lesz a jövőben is, magát a járási fő- szolgabirákkal helyettesittetni. Ezek után általános meglepetésre a 800 koronáról szóló javaslatot az alispán visszavonta, s kijelentette, hogy annak tárgyalását nem kívánja! Miután e tárgyban senki nem szólalt fel, elnöklő főispán kimondotta a határozatot, hogy az állandó választmány a beterjesztett pótköltségvetést az alispán által visszavont 800 kor. mellőzésével elfogadja és a törvényhatósági közgyűlésnek elfogadásra ajálja. Tudomásunk szerint, a törvény értelmében, ezen 800 koronás ügy tárgyalásánál az alispánnak, mint érdekeltnek jelen lennie nem lett volna szabad. Az ügy tehát letárgyaltatok, s mindenki csodálkozott, hogy az alispán a 800 koronás tételt oly rögtönösen visszavovta, miután előzetesen oly erősen megindokolta. A csodálkozás azonban nem soká tartott, mert már három nap múlva, a december 15-iki közgyűlési napon, a megyeház kistermében, gyér bizottsági tagok jelenlétében a 800 korona útiköltség szaporítást minden szabály és törvény ellenére az alispánnak megszavazták. A dolog úgy történt, hogy midőn az említett pótköltségvetés került tárgyalásra, az állandó választmány határozatának felolvasása után Perényi Antal bizottsági tag kérte a pótköltségvetésnek egész terjedelemben való felolvasását. Természetesen, ebben a 800 koronás uti-átalány szaporítás is benne volt! A pótköltségvetés 1909. január 2. nem verem. Mindhármatokat összekötlek a bajusztoknál fogva s úgy hajtalak magam előtt mint a nyulakat. De most már méregbe jövök. Mennydörgős menkü! Adj szállást és jó ellátást, különben fölforditok mindent a várkastélyban, hogy . . .“ Még ki se mondta, már neki rohant a két öreg. Azonban mert erős volt, ellóditotta őket magától; ép úgy a fiatal várőrt is, akit a pádon körösztül taszított. „Nesze nektek! Jöjjön még akinek kedve van! Az egész vár ellenem! Sárrá tiporlak benneteket. Legyen respectustok a német lovag iránt. Hussziták vagy magyarok, az mindegy; így kergettem, igy csépeltem azokat Thaúsnál! Huszonötöt egymagám. Ki a győzre! Nyomorult szöcskék!“ Ebben a pillanatban, egy rettenetes kéz nehezedett Bremser vállára, aki midőn megfordult, az óriási termetű Szabót látta maga előtt. Mély megvetéssel nézett ez rajta végig s oroszlán morduláshoz hasonló hangon szólt: „Hát engem is kihívsz? Gazember te! Ne kivánd, hogy kinyújtsam a kezemet, hogy megrázzalak vele, mert akkor az a gyalázatos lelked hamar kiszaladna belőled. Te nyomorult! Menj! Menj! Mielőtt a harag elfog. Te ismersz. Nyomorult eb Veszekedésnél, verekedésnél, orgyilkosságnál, zsákmányszerzésnél nagy vagy szegény elvetemült lélek. De karddal a kézben, hős ellenféllel szemben? Thaúsnál is áruló voltál és gyáván megszöktél. Szégyen reád! Menj! Azt mondom! Mert már dagad az ér a halántékomon. Ne mutasd magad előttem többet. Mert a hol még egyszer meglátlak, felakasztalak. Vagy egy fára vagy egy templom toronyra. Mindegy. Ismersz!“ Bremser olyan lett, mint akit a villám sújtott le. Határtalan félelmében a köpenyegét rángatta, a bajuszát húzkodta, végre félénken, akadozva annyit mondott: „Szép vendégszeretet. — ha terhetekre vagyok, persze, hogy elmegyek, — miért nem mondtátok előbb? — Nem én vagyok egészen oka a történteknek, hanem ezek is, — még ez éjjel tovább kell mennem; adjatok egy vezetőt a határszélig.“ Hamar megfordult és kiosont az ajtón. Aközben a várbeliek is magukhoz tértek. Szabó leült a padra. „Menjen egyitek utána s adjatok melléje egy legényt, aki megmutatja neki az utat. Ne merjen egy illetlen szót szólni, különben én megyek utánna. — Szégyeljétek magatokat, hogy ilyen szeméttel bírókra keltetek. Ezt az ebet meg kell vetni. Én ösmerem. Annak a gaz Cilleynek a szolgálatában áll; az ágyasának a férjét is ez ölte meg. S még egyébb gyilkosság is terheli a lelkét. Én azonban megtartom a szavamat. Ahol találom, ott fölakasztom.“ A várnagy kiment. S nemsokára lehetett hallani, amint Bremser a fagyos utón elléptet. Visszatérve ismét a tűz köré telepedtek. Szégyelték magokat. Nem meitek szólani. Végre a várnagy megszólalt:
