Veszprémi Ellenőr, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1908-04-11 / 15. szám
2. oldal. (15. szám.) VESZPRÉMI ELLENŐR 1908. április 1-1. Látjuk hetek és hónapok óta az idegen, külföldi gyárak és kereskedők utazóit, amint nap-nap után ellepik városunkat és rohanják meg kereskedőinket, kik viszont, lelkiismeret furdalás nélkül, nyakra-főre rendelik tőlük az idegen portékát. Hát ez szomorú és kétségbeejtő! így nem lehet, s nem fogunk boldogulni soha! Hiábavaló egyesek hazafias buzgó- sága és fáradozása, ha a nagyközönség nem eszmél, s nem lelkesedik a haza ügyéért. Kifolyik, kiapad életnedve e népnek mihamarább, s lassú de biztos ászkor martalékai leszünk, ha idejekorán még fel nem eszmélünk. Itt a tavasz, itt a kikelet, ébredjünk s eszméljünk! Huba. ALKALIKUS NATR0N-L1THI0N0S GYÓGYVÍZ Orvosilag ajánlva: húgysavas diathesis, köszvény, cukor- betegség, gyomor-, vese- és húgyhólyag-bántalmaknál stb; Mint üdítő és borviz páratlan. Bővebb felvilágosítással szolgál a Központi iroda: Budapest Y., Váczi-körut 54. Főraktár: Szemerey János urnái Veszprém. KAPHATÓ : gyógytárak, drogériák és fűszer- üzletekben. Egyesületi élet. A Kossuth-körből. A veszprémi Kossuth Lajos olvasókör e hó 5-én, vasárnap d. u. 6 órakor tartotta VII. évi rendes közgyűlését az Erzsébet-szállodában dr. Benkő Károly elnöklete alatt és nagyszámú tagok élénk részvétele mellett. A közgyűlés elfogadta az elnök és a tisztikar évi jelentését, jóváhagyta a pénztáros számadását és végül a tisztujitást ejtette meg a következő eredménynyel: elnök dr. Benkő esküvőjén nagyokat táncolt Jónás, ezt maga vallotta be. Sőt, mintha még azt is állította volna az esküvőjén, hogy a megyei leányok majdnem meghalnak, mivel nem táncol velük sohasem. Az igaz, harmadik megyében mondta ezt, nem kellett tartar: ia a megyéjétől. Dehát ilyen a világ! Mikor egy este meghozta a feleségét, egész éjjel nem aludt a város. Mindenki róla beszélt, mindenki látni szerette volna a Jónás feleségét. Másnap meglátták. Nohát nagyot csalódtak! Az asszonyka elég csinos volt, sötét szemekkel, mint a Jónásé s Jónásnak fülig szerelmes volt bele s fünek- fának dicsekedett vele. — Megházasodtam! Eltelt mintegy öt év. Jónás a házassági köntösben is csak az maradt, ami volt, a bálák, mulatságok futárja, mindennemű egyletek vicetagja, szóval, a megye Jónása. Hanem mégis csintalan nyelve van a megyének! Öt év után kikezdték Jónás házasságát a csipős nyelvek. Hogyhát igy nincs megvetve a Jónás dinasztia, úgy nem viseli szivén a megye ügyét, hogy még egy Jónás trónörökössel sem Károly, alelnök Vadász József, háznagy Kreutzer Ferenc, pénztáros Simon Pál, főjegyző Széllé Zsigmond, titkár ifj. Kamarell József, ellenőr Tompa József, könyvtáros Georgi Lajos, szám- vizsgálók Neumann Lajos, Péczeli Lajos, Vári Nagy Béla; választmányi rendes tagok: Balogh Károly, Branizsa Ignác, Kész Ferenc, Kajdi Pál| Mező Lajos, Horeczky Károly, Nagy Béla, Kecskés János, Papp Imre, Szalay Károly, Szabó János, Neumann Lajos, Kremnitzer Mihály, Schwartz György, Völgyi Lajos, Völgyi Károly, Keresztes Lajos, Farkas József, Balázs Gynla, Bató Tivadar, Springer Mór, Weisz M. Ignácz, Vári Nagy Béla, Harczy Mihály. Póttagok: Pósa Endre, Lengei Sándor, Bőhm Sándor, Szente Dávid, ifj. Zuschman János és Popladek József. Közgyűlés után társasvacsora volt, amelyen több felköszöntő hangzott el. A Jeruzsálemhegyi Társaskör holnap, vasárnap délután tartja meg rendes évi közgyűlését saját közhelyiségében. A veszprémi szinpártoló egyesületnek következő leiratot küldte Molnár államtitkár: Folyó évi február hó 25-én kelt felterjesztésére vonatkozólag felhívom az egyesületet, hogy készülő uj színházát, Nádosy József soproni színigazgató társulata számára tartsa fenn. Ebből következőleg értesítem az Egyesületet, hogy Veszprém nem csatlakozhatik a székesfehérvári szinkerülethez. Budapest, 1908. április hó 1. Molnár, államtitkár. A Veszprém Alsóváros Jeruzsálemhegyi Petőfi-kör évi rendes közgyűlését f. é. április hó 5-én d. u. 3 órakor saját körhelyiségében tartotta meg, hol is az elnöknek úgy a tisztikar s választmánynak pontosságuk s fáradozásaiért köszönetét nyilvánított a közgyűlés. Egyben pedig lelkes éljenzés közt elnöknek egyhangúlag ismét Kéz Ferencet, alelnökinek: Schvarcz Györgyöt, titkárnak Csermák Imrét, jegyzőnek Nemesik Antal s Lintinger József, pénztárnoknak Vinkler István, ellenőrnek Popladek József, háznagynak Vári Nagy Béla, könyvtárnokoknak Tiszinger Károiy és Krónik Feienc, dalárda- elnöknek: Szász Ferenc, karmesternek Pekárdi Pál. Választmányba: Vinkler Károly, Hupka György, Zámbó István, Hencz János, Kecskés János, Libis István, Zámbó Mihály, Fata Ferenc, Széllé Zsigmond, Takács József gépész, Sárdi Mihály, Kovács Lajos, Balázs Gyula, Péczeli Lajos, Imre Károly, Georgi Lajos, Farkas József, Balogh Károly, Torma Mihály, Deme Lajos, Bankó Gábor, Tiszinger István, Szabó Lajos, Szalay Károly, Márki József festő, Morvái István, Giesz György, Baráth Miklós, Takács János, Postásy József, Farkas Ernő, Vadász József, ifj. Bognár János. Póttagok: Kéz János, Jelinek Sándor, Újhelyi Sándor és Haizler Gábor választattak meg. I kedveskedik a megyének! Jónást bosszantotta ez, de palástolni igyekezte. Csak a bajsza alól dörmögte nagy mogorván, hogy hát hiszen még lehet . . . Egyszer hire szaladt, hogy megérkezett : Jónás unokaöcscse, egy szép kékszemii jogász, ki most készül az ügyvédi vizsgára s egy ideig itt maradt Jónáséknál. Az unokaöccs tagadhatatlanul csinos ember volt, különösen azok a szép kék szemei keltettek élénk figyelmet a megyebeli leányok között. De félév múlva elutazott. S csodálatos, hogy ettől fogva Jónás sokkal büszkébb lett, mint volt azelőtt! Oly hetykén lépdelt, hogy mindenki megütődve nézett utána. Ugyan mi lelte ezt? Sokat találgatták a titok nyitját, mig végre is kitudódott. Maga Jónás árulta el. Az igaz, hogy szinte foghegyről, a többit mintegy lesajnálva szólt oda a kíváncsiskodóknak. — Fiam lesz! Általános elképedés fogadta e szavakat. Sehogy sem tudták megérteni azt, ami pedig oly egyszerű volt Jónás előtt. S Jónásnak oka is volt a büszkeségre, mert állítása igaznak bizonyult. Háborúskodás az enyingi katholikus hívek és papjuk közt. Múlt héten volt enyingen a kath. iskolaszéki választás, mely sajnálatos s végeredményében szomorú következményeknek lehet még forrása. Enyingen most uj kath. iskolát építenek. A kegyur, Csekonics Endre gróf, aki amint látszik, nem akarja az építendő iskola költségeit viselni, hanem a kath. hívőkre akarja a költségeket hárítani. Ennek következtében oly iskolaszékre van szüksége, amely az ő óhaja értelmében fogna dönteni. Természetes tehát, hogy az uradalom alkalmazottai és ügyésze ezen értelemben korteskedtek. De az épen nem természetes, sőt egyenesen fonák eljárás, hogy a kath. esperesplébános és káplánja, a hívők akarata ellenére és terhére, a kegyurat támogatják. Amint értesülünk, Sághy József káplán és dr. Mihályffy József uradalmi ügyész házról- házra járva szerezték a szavazatokat a kegyur kedve szerint való iskolaszéki tagok érdekében. Ám ezt senki nekik meg nem tilthatta. Azonban az iskolaszéki választás más meglepetést hozott. A választó gyűlést Bendekovich Adolf esperes-plébá íos, egyházi elnök megnyitván, kijelentette, hogy senkinek felszólalási joga nincs és csak az általa nyomatott és kiosztott szavazó lapokkal szabad szavazni! A jelenvoltak közül mintegy 110—120 ellenkező véleményen volt és felzudultak. Hiába való volt minden, szavuk nem volt s igy az uradalom alkalmazottjai, köztük nagyszámú béres, kiket a választásra behoztak, — s a kegyur párthívei, 83 szavazattal az ő jelöltjüket választották meg. A jogaiban magát sértveérző többség nevében Csanády György, Mészáros Lajos, Torda József, Antal József és Fehér József enyingi polgárokból álló küldöttség egy felebbezést hozott be és adott át csütörtökön Kránitz Kálmán félsz, püspöknek, mint a megyés püspök helyettesének s abban a választás megsemmisítését kérték. Kránitz félsz, püspök atyai jóindulattal fogadta a küldöttséget s megígérte, hogy vizsgálatot fog tartani. Mint halljuk, az enyingi kath. hívők között oly nagy a felháborodás, hogy kérelmük figyelembe nem vétele esetén, nagy számban ki fognak lépni a kath. egyház kebeléből. HÍREK. — Személyi hírek. Hunkár Dénes főispán titkárjával, Fiáth Miklós báróval folyó hó 4-én székhelyére érkezett. — Óvári Ferenc dr. orsz. gyűl. képviselő több napi bpesti tartózkodás után szerdán este hazaérkezett. Óvári városunkat érdeklő több fontos ügyet végzett a kormánynál, úgyszintén a Balaton-szövetség ügyeiben járt el. A megye érdeklődése most teljesen a születendő Jónásra irányult. Mert apja^ előre megjósolta, hogy fiú lesz, tehát Jónás. Más úgy sem örökíti meg az ő emlékét, hadd legyen hát ennek még a neve is Jónás. Nemsokára megtörtént a nagy dolog. Futótűzként terjedt el a hir, hogy megszületett a nagy Jónás kis Jónása. Helyes kis csöppség, mind dicsérte, aki látta, de az a fura a dologban, hogy mig a papának, mamának barna a szeme, addig a kis Jónásé szép kék, éppen olyan, mint az unokaöcscsé volt. Huncut ember ez a Jónás, még itt is huncutkodott! így megtréfálta a vármegyét! A csipkedő nyelvek meg nem állhatták, hogy szóvá ne tegyék ezt. Jónás büszke fölénynyel tekintett reájuk. — Hát azt hiszitek, hogy mivel nekem, meg a feleségemnek barna a szeme, hát nem lehet a fiamé kék? — De mikor oly igen hasonlít az unoka- öcscséjéhez! Jónás sarkon fordult s úgy dörmögte a bajsza közé. — Szamarak! A nemes vármegye pedig halálra kacagta magát ezen!
