Veszprémi Ellenőr, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1908-11-21 / 47. szám
2. oldal. (47. szám) VESZPRÉMI ELLENŐR 1908. november 21. tik. — Majd meglátjuk hogy, s miként lesz. Addig függesszük fel végleges ítéletünket, mint ahogy az evangélium is ^ arra int Arról azonban szó eshetnék már most is vájjon a jelenben szükséges és időszerű volt-e? Mert voltaképen minden dolognak a kritériuma ez. Az égiháború is tisztítja a levegőt és hasznos ha szükség van rá. Könnyed cikkecskénknek nem célja a veszprémi jól vagy rosszul sikerült dolgokkal ezúttal behatóan és érdemlegesen foglalkozni, azért bevalljuk, hogy egy pillanatra letérünk cikkünk kitűzött irányáról. De meg kell tennünk. Röviden és leplezetlenül megmondjuk, hogy sem a szinház, sem a piac- rendezés, sem kultúrpalota nem készült és nem készül valódi, bensőleg érzett kulturális vágyból. A következmény is j megfogja ezt mutatni. A kormány által kilátásba helyezett ezrek elnyerhetése volt a főcél. A kormány hatvanezer ko- j rónája és a kaszinó épület megszerzése szülte a színházat. (Egyszer szinház egyszer Vigadó, aszerint amint hogy a kormányt, vagy a magas klérust kellett megnyerni.) A kormány százhúszezer koronája szülte a piacrendezést, hogy a kultúrpalota megszülethessék. Az egész piacrendezés tehát tisztán a kultúrpalota létrehozhatása végett játszatott el! Mindez pedig hozta, s még hozni fogja a pótadó emelést. Ezt a kis kitérést azért engedtük meg magunknak, hogy a veszprémi ügyek főmozgatói, ne gondolják, hogy az egész város bárgyú lényekből áll, akik az ő kártyáikba nem látnak! Szó ami szó: szebbek vagyunk mint csak röviddel is ezelőtt. Épülünk! Szépülünk folyton-foiyvást. Csak aztán a vagyoni épségünk rovására ne essék, nehogy sírva nézzünk a régi, nyugalmat és békét biztosító kopottjaink után. Az intentiót a nemes előretörtetésre dehogy kárhoztatjuk! Csakhogy kívánatosnak tartjuk szem előtt tartani azt a példabeszédet, hogy: „Quid-quid agis, prudenter ages ei respice finem!“ Azonban most elég a fecsegésből. Hadd maradjon máskorra is. — X. — — Amerikai vagy fiú? — Az ükapám is yankee. A jövevény kedvtelve nézte, hogy milyen ügyesen jár a fiú keze és valóban módszere által a cipő fénylett, mint a tükör. — Mivel tartozom? — Öt cent. — íme, szólt a carbonári kalapos és egy dime-ot (tiz centest) adott a fiúnak. A csizmatisztító a neki adott pénzből egy nickelt visszaadott. — Tartsd meg. — Öt cent a tarifa. — Tizet el sem veszel? — Fogd a pénzedet és ne rabold el az időmet, mondta majdnem haragosan a fickó és szinte odadobta az idegennek az öt centjét, aztán köszönés nélkül tovább állott. A jövevény bámulva nézett a fiú után. — Furcsa ez az amerikai fickó. Borravalót uem fogad el, a kapott pénzt meg sem köszöni, s elmegy, azt sem mondja, befellegzett. Vájjon, mind ilyen ez? Miután senki sem adhatott kérdésére feleletet a sörasztalhoz igyekezett, ahová az előbb is menni akart. — Kérek egy pohár sört. Vulnery, ki eddig a hintaszékben ült a belépése után nyomban szemet vetett az idegenre Rögtön felismerte, hogy „Greenhorn“-al (az Veszprém, Halpiac. WELLNER ÖVÜLA fogász = ajánlja magát a legjobb és legszebb müfogak, egész fogsorok készítésére, a legújabb amerikai mód szerint, rugók és kapcsok nélkül oly módon, hogy azok a természetes fogakhoz hasonlóan, minden célnak megfelelnek. Kívánatra egy műfog néhány óra alatt, egy fogsor 24 óra alatt készül el és a foggyökér eltávolítása nélkül, minden fájdalom elkerülésével illesztetik a szájba. Javítások díjmentesen eszközöltetnek. Minden a fogászat körébe vágó műveletek. Veszprém, Halpiac. TANÜGY. Yeszprémvármegye népoktatásügyi állapota. A kir. tanfelügyelő október havában teljesített iskolalátogatásairól a következőket jelenti: Megfordultam Pápán, Várpalotán és Veszprémben valamint Pénzeskut pusztán iskolalátogatási és tárgyalási ügyekben. Pápán meglátogattam az alsóvárosi rk. iskolát, továbbá az ág. ev. iskolát, megnéztem az állami rk. és polg. iskolákat, az állami tanitóképzőt, a községi iparos-tanonc iskolát. Veszprémben a szenlászlói és szentannai rk. fiú iskolákat, a kereskedelmi tanonciskolát és a két rk. ovódát, mindent rendben találván. Várpalotán dr. Óváry Ferenc orsz. gyűl. képviselő úrral látogattam a rk. leányiskolát és ovódát, izr. elemi iskolát és a városi iparos-tanonc iskolát; sürgetvén az előmeneteli naplók pontos vezetését. Várpalotán ki kell emelnem a rk. leány iskola felső osztályát, mely kiváló taneredményével már a tanév jelen szakában is nagy tetszésünket nyerte meg; igen jó a tanonc-iskola és Winkler Márton vezetése alatt dacára annak, hogy még csak a tanítás kezdetén vagyunk. Megtartottam a pápai áll. tanítóképzőben a tanév eleji igazgatótanácsi ülést és jelen voltam a veszprémi rk. tanító egyesület őszi közgyűlésén s a pápai áll. tanítóképző tantestület havi tanácskozmányán. Ez időpontig mindössze voltam 20 iskolában s annak 42 osztályában. Nagyobb tabelláris kimutatásaink voltak; a polgári iskolába járók és az évnegyedes tanítói változások-é, melyek rendes időben felterjesztettek a vall. és közokt. minisztériumhoz. Az országos központi statisztikai hivatal idegenek általános neve Amerikában) állt szemközt és mikor a bár-asztalhoz ment, mellé odalgott. — Kaphatok a hotelben szobát? — kérdezte az idegen Redresstől. — Kétszáz szobánk van. Abból kerül önnek is. — Hová fordulhatok e miatt? Redress balelőre mutatott, hol egy ajtóra „hotel elére“ volt felírva egy kis táblán. — Oda! — Ez elég rövid, de érthető. Vulnery most alkalomszerűnek tartotta, hogy megszólítsa a jövevényt. — Ön úgy látszik idegen? — Talán a homlokomra van írva? Majdnem. Idegenszerü a viselkedése. — Csakugyan? Tájékozatlan az amerikai szokásokban. Ezt nem tagadom, — szólt nyiltszivüen a jövevény. — Ha megengedi mister, én helyes útra vezetem? Az idegen gyanús szemmel tekintett végig Vulneryn. De volt is oka. Nincs szerencsém . . . Miután nem ismer, bemutatom magamat. Nevem Vulnery János, volt bankár, volt szinház- *g*ató, volt indiánfőnök, volt hoteltulajdonos, stb. Itt a névjegyem, szólt Vulnery s nagy az iskoláinktól közvetlenül felterjesztett adatok végeredményeit 5 tabellán közölte velem a múlt tanévről, ezekből örvendetesen kitűnik, hogy vármegyénkben az iskolába járók százaléka ismét egy teljes százalékkal emelkedett; úgylátszik, hogy vármegyénk ismét az első helyre fog kerülni. Intézkedést tettünk a községi elöljáróságok utján, hogy a szeptember és október félhavi (4) iskolamulasztási kimutatásokat a nyilvántartó könyvecskékkel együtt minden a területén levő elemi iskolától november 1-étől legkésőbb 10-ig terjedő határidőig további intézkedés végett a vármegyei közigazgatási bizottsághoz vagy tanfelügyelőséghez pontosan kiállítva és végrehajtva külön sürgetés bevárása nélkül terjesszék be. Egyúttal megjegyzem, a kimutatások még folyó évi február 10. és junius 10-ikéig is beküldendők. A tanítói tanácskozmányokon és egyesületeken serényen foglalkozott a tanítóság ezidő- szerint esetleg még irni-olvasni nem tudók tanításának eszméjével, sőt már e tekintetben a pápai áll. tanító-képző intézet tanári kara kezdeményező lépést tett. A felemelt fizetések és kórpótlékok alapján a tanítói nyugdíjigények emelését szorgalmasan kidolgozza a miniszteri számvevőség; a tanítók anyagi érdekeinek ilyetén előmozdítása a legjobb benyomást teszi a vármegye szerte a tanítóság körében. Iskoláink jótévője volt a megyés püspök úr, ki a mencshelyi rk. iskola javítására 300 koronát adományozott; a földmivelésügyi m. kir. miniszter úr pedig Bakonybél, Dáka, Várpalota községek s a veszprémi kér. munkás egyesület részére 100—150 kötetnyi népkönyvtárakat ajándékozott. Végre Óváry Kálmán úr az almádi áll. iskolának Magyarország összeszedhető térképét volt szíves adományozni. Az előbb említett 4 népkönyvtárral a földmivelésügyi minisztérium s a könyvtárak orsz. egyesülete által alapított s adományozott könyvtárak száma vármegyénkben ezidőszerint 11 -re rúg, amennyiben fenti 4-en kívül még Acsád, Ajka, Csernye, Mencshely, Olaszfalu, Szentgá! és Városlőd községek is ily népkönyvtárakkal ellátattam. A „mételyhintők.“ Misem jellemzi találóbban a közviszonyokat és a közerkölcsöket, mint a mulatságok, melyeknek a nép hódol. A paprikajancsitól a klasszikus drámáig — az ízlés fokozatos kifejlődésének mennyi változata tárul itt elénk 1 A tizennyolcadik századig divatban voltak az úgynevezett állat-heccek, amelyekben a nép szerfölött gyönyörködött, jeléül az Ízlés ama durvaságának, hogy végzett munkája után a legnagyobb élvezetet az egymásra uszított vad- és háziállatok élet-haláltusujának szemlélésében grandezzával nyújtotta át mocskos kártyáját az idegennek. Kérek én is öntől. A jövevény nem minden habozás nélkül tárcájából kivette finom névjegykártyáját és Vulnerynek nyújtotta. — Tessék. A tramp (csavargó) gondosam megtisztította madzagokkal megkötött szemüvegét és hangosan betűzte a kapott névjegyet: — Anderson Luigi, bűvész-tanár. Bravó, kiáltotta, kezét Luigingk nyújtva és miután az olasz azt félénken elfogadta, ugyancsak erősen szorongatta, igazán örvendek. Régi vágyam egy bűvésszel megismerkedni. Luigi mit tehetett egyebet, mint a nagy örömkiáltásra meghajtotta a derekát. — Kérem, oh kérem. — Én gyermekkorom óta foglalkozom a büvészettel. Nagy kedvelője vagyok. Ujjongva örülök, mikor látom, hogy egy ember százat képes bolonddá tenni. Örülök, hogy egy rokonszenvező lénnyel találkozom a messze idegenben. — milyen nemben exprimentált? — Tudok kalapból galambot elővarázsolni, kártyákkal dolgozni, szellemet idézni, tenyérből multat s jövőt olvasni, gép nélkül fotografálni, pénzt sanzsirozni, stb., stb. — Szeretnék valami kunststiklit látni. Anderson beléugrott.
