Veszprémi Ellenőr, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1908-10-31 / 44. szám
1 III. Teszpréin, 1008. október 31. 4:4. s^ágöí. Előfizetés: Egy évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 24 fillér. Felelős szerkesztő: Mupka György. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Virág Benedek-utca 7. Halottak napján. Az enyészet örök törvényének fuvallata érzik. — Az enyészet törvénye rettenetes törvény. — A halál gondolata rettenetes gondolat A tudat, hogy minden ami él, mozog és örvend az életadó nap melegének; ami tervez, munkálkodik a kifürkészhetetlen jövő napjain, léteiének első percétől fogva a megsemmisülés csíráját hordja magában, — ez a tudat örök átka a nagyratörő lélek lendületének, mellyel számot vetni csak a filozóf, azt legyőzni csak a vallásos ember képes. Az én-nek eljövendő enyészetébe mégis bele tud a lélek nyugodni. — A világrendet kormányzó bölcsesség kegyelmesen rendezte be azt úgy, hogy az élő szervezet lassanként, részenként veszti el energiáját. Lassanként, de biztosan lazulnak azok a szálak, melyek ezt az élethez kötik úgy, hogy végre a kifáradt test önként vágyik a megérdemelt nyugalom után. Nem úgy azokra nézve, akik a mi szivünknek imádott bálványai! Akikért a hitben, akik által élünk! Akiknek élete százszorta drágább előttünk a mi életünknél ! Oh! Ha a rombolás szellemével irgalmat nem ismerő keze ezeket szakítja le szivünkről, akkor az ész engesztelő szava elnémul, a lélek megalázkodása megszűnik s csak az érzelem vad fellázadása uralja egész valónkat. — Csak a szív idegei vergődnek a kín vonaglá- saiban, mig nem a tehetetlenség esze- veszettségében megostromolja az eget, megátkozza az örök hatalmat s bosszút áll önmagán. Akiket az átok már sújtott: tudják, hogy így van. Ne szégyeíje azt senki. Ne titkolja senki. A szeretet Istene megbocsátja azt a szeretetnek. Mert hiszen mégis csak a benne vetett hit képes enyhítést "adni a lélek sebeire. — Enyhülést, de gyógyulást nem. Azt nem ad. Nem is adhat. Velünk hordjuk azokat nyitva, gyógyu- latlanul. Felszakadnak, véreznek azok a legkisebb érintésre, emlékezésre. És azért mégis emlékezünk. — Mert mint a testi kínnak is van egy bizonyos foka, mikor az már kéj, azonképpen a lelki kínnak is. S ez is jobb mint a feledés sivársága. — Akik nem emlékeznek, nem is szerettek igazán. Tehát emlékezünk és szenvedünk. Felkeressük a halottak békés, csendes országában szeretteink örök nyugvóhelyét. hogy könnyeinken át szóljunk hozzájuk, akikkel amúgy is fenntartjuk a lelki összeköttetést. Hiszen közöttünk, velünk vannak mindég. És szólunk az élet és halál urához, hogy adja lenni azt, mi-mikép a porhüvely szétbomlásával nem váltak légyen meg tőlünk örökre csak a bizonyos viszontlátásig. Ezt ónajtjuk. Ezt reméljük. TANÜGY. Yeszprémvármegye népoktatásügyi állapota. A kir. tanfelügyelő f. évi szeptember havi jelentését következőképp folytatja: Megfordultam Pápán, Bakonyszombathe- lyen és Suúron; Veszprémben és Papán az állami polgári iskolánál megtartott tanéveleji magánvizsgálatokon elnököltem. Suúron jelen vottam az új ágh. ev. népiskola épületének felszentelésén, mely az egész nép jelenlétében nagyon ünnepélyes egyházi . szertartással és hazafias szellemben ment végbe; egyúttal értekeztem a Csernyén felállítandó állami iskola érdekében, miután ottan a valamennyi iskolát egyesítendő igen alkalmas nagy épület állana rendelkezésünkre, melyet amint megtudtam, a közbirtokosság megvesz, ebbe az állami ovóda is elférne; hogy mily hatással lenne-e a tőtok- lakta Csernye és vidékére egy állami iskolának és óvódénak a felállítása, azt szükségtelen bizonyítanom ; remélem is, hogy ez sikerülni fog. Bakonyszombathelyen az úgynevezett „németfalu“ iskolájának újonnan való felépítését szorgalmaztuk, miután az már nagy sokáig várat magára. jelen voltam a veszprémi r.-k. tanítók egyesületének gyűlésén is. Az összes tankötelesek számában ismét egy igen örvendetes növekedés mutatkozik vármegyénkben, amennyiben az 42865-re rúg, vagyis 2208-al több, mint az előző évben. Ezzel az emelkedéssel természetesen növekszik az iskolák felállításának szüksége is, kivált a városokban és sok .utcája nagy községekben; épültek is ennek folytán új tantermek Pápán a r.-k. iskolánál kettő, az ág. ev. és ref. iskolánál egy-egy; Veszprémben a r.-k. iskolánál 2, Siófokon, Enyingen és Vaszaron egy-egy tanterem, Csernyén az ev. iskolánál is egy. Gondot fordítottam egyes nagyobb távoli pusztákon is iskolák felállítására s ezért érintkezésbe léptem azok birtokosaival; ezek a puszták: Akaratja, Dőrzemény, Károlyháza, Kis- Acsád, Mátyusháza, Pervát, Tóti, Veim és Zsófia; lehetöteg állami segéllyel is kívánom most már ezek létesítését előmozdítani. jelentem továbbá, hogy az iskolák kibővítése miatt megintett iskolafentartó hitközségek a kibővítési költségvetések beterjesztésére újból figyelmeztetvék; — s ezek az iskolák: Lovász- patona, Városi őd, Magyarpolány, Nagydém, Súr, Réde, Devecser, Tapcleafő, Pölöske, Kis- jenö, Mezőlak, Peremarton, Dobrony és Csóth községek r.-k. és Nagyszőllős község ág. ev. hitközségei. Szeptember elején megindult az újabb utasítás szerinti iskolakötelesek összeírása az iskolába be iraííkozottak s ekkép kinyomozandó be nem írottak alapján; az iskolába járás az Szép ősz.*) A hideg ősz jöttét megsirattam máskor, ... Nem fáj a szivem most őszi lombhulláskor. Gyászfekete felhők nem vetnek rám árnyat, Fecskék eltávoztán lelkem nem lett bágyadt. Tavasz napsugára ragyogja be lelkem : Őszi hervadáskor angyalomra leltem. Menyország a szem«, imádság az ajka . . . Piros Iilomszál két szép fehér karja. Rózsákat nyitogat pirosló orcája . . . Szeret is, vezet is szép tündérországba! Peti Sándor. Violas kis házba . • . Violás kis házba boldogan Viszlek el édesem; Violás kis házba’ éltünket Nem bántja senkisem. A szegény hajlék is gazdagít Megérted, meglátod! Álommal teleszőtt szép élet Lesz ott a világod. *) Mutatványok Peti Sándor várpalotai ref. lelkész verseiből. Nekem a munka jut. Az áldás Angyalom tied lesz, Verejték hullás közt boldogan Ölellek szivemhez. S a mesék világa közöttünk Mindennap megújul: Királynő leszel te, én meg a Szerelmes trubadúr! Peti Sándor. Samu. Irta: B. S. Az asszonyok túl-édes kávét ittak és igen keserves könyeket hullattak. Négyen vagy öten lehettek, a legfontosabb személy közöttük az anya és leánya, a menyasszony. Az anya egy rendkívüli terjedelmű, de gyermekarcu nő, jajgatott, sőt átkozódott is: — Már most mi lesz, már most mi lesz?! Egy szintén kövér nőrokon azt javasolta, hogy a menyasszony és vőlegény között fennálló anyagi különbözeteket úgy kell elsimítani, hogy a leendő párt még az esküvő előtt magukra hagyják: — Majd elvégzik ők együtt, bízzuk csak rájuk. Janka légy okos! — Éppen Tivadart lehet becsapni, éppen őt! — Lennék én csak a te helyedben! szólt az említett kövér nő vállalkozásra készen. — Maga sem tehetne semmit, senki sem tehet, semmit. Ha megmondták volna neki, hogy nincs, elvett volna egy krajcár nélkül. De mivel határozott összeget mondtak neki, képes az esküvő előtt öt perccel itt hagyni, ha öt krajcár hiányzik. Vele nem lehet tréfálni, ő egy jellem! Az anya szintén igy gondolkodott, de a többi nőrokon, a menyasszony telt idomait vizsgálgatván, tapogatván, sőt megveregetvén a fiatal, de szépen érett leány fehér kemény arcát — és más tagját is — hódolattal szóltak: — Örüljön, hogy egy ilyen nőt kap! A bókok és tréfás hizelgések ellaposodtak. Maradt a keserves köuy és a száraz tény: a kelengyét nagynehezen összehitelezték, de a néhány ezer forintnyi hozományhoz nem volt egy garas sem. És a könyvvivö — a vőlegény — rendes ember volt, aki a kapandó pénzből az adósságait akarta kifizetni, hogy tisztában legyen és tiszta lelkiismerettel menjen neki az új életnek. Dús fekete szakállába még csak szerencse szál sem vegyült, de ő maga ben- sejében egy megőszült bölcs, aki jövendő életüknek minden eshetőségét kiszámította előre. Jelezte előre, hogy hányszor mehetnek színházba az első évben, hányszor a másodikban és hogy a gyermekeket csak üvegen lehet fölnevelniük. — Mindent bevallani, mindent bevallani! — siránkozott az anya. — Inkább meghalok, előbb a Dunának megyek! — szólott a leány.
