Veszprémi Ellenőr, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1908-05-16 / 20. szám
2. oldal. (20. szám.) VESZPRÉMI ELLENŐR 1908. május 16. Ám legyen az mindenkinek privát- gusztusa szerint, az ellen azonban úgy az emberek kényelme, egészsége, jóizlése, mint a madarak, fák és csemeték védelmében hozott törvények érdekében is tiltakoznunk kell, hogy egyes-, a kutyákért rajongó emberekért, vagyis jobban mondva a kutyák kedvéért, a nagyközönség kiváló érdekei csorbuljanak. Szükség van tehát oly intézkedésekre, melyek lehetetlenné teszik különösen és legalább nyilvános helyeken, úgymint éttermekben, kávéházakban, sétányokon, fürdőhelyeken, a kutyák garázdálkodásait. Müveit állam vagyunk, hol oly állapotok, mint például a Kelet nagy- és kis városaiban fellelhetők, s hol a kóborló kutyáktól még az ember élete sem biztos, meg nem türhetők, fenn nem tarthatók. A városunkban a legutóbbi napokban előfordult veszett ebmarási esetek különösen aktuálissá teszik ezen ügyet, nemkülönben a Balatoni szövetség által három vármegye alispánjához elküldött kérelme, melyet szószerinti szövegében ehelyütt ismertetünk, s mely egyrészt a Szövetség jóizléséről és mindenre kiterjedő gondosságáról tesz tanúságot, másrészt hangosan rámutat ami közönségünk nagy részénél tapasztalható Ízléstelenségre, s más emberekkel szemben tanúsított kíméletlenségére. A Balatoni Szövetség kérelme a következő. Nagyságos alispán Ur! Úgy a balatonvidéki sajtó, mint egyesek révén, sűrűn érkezik hozzánk a panasz, hogy a balatoni fürdők parkjaiban, ligeteiben sétálók a kutyáikat is magukkal hozzák, s azokat szabadon futkoztatják. Eltekintve attól, hogy ez a szokás a balatoni fürdőhelyeknek esztétikailag is nagy hátrányára van, közbiztonsági és madárvédelmi tekintetben is kifogásolható. Nevezetesen a balatoni fürdők jórészt gyermekfürdők, a szabadon futkosó kutyák a gyermekeket állandóan félelemben, rettegésben tartják, többször megharapják s a szülőket rémületbe ejtik. Ezenkívül a kutyák a bokrok közé futnak, ott a bokor alján levő fészkeket szétdúlják, a madárfiókokat megölik, avagy a fészket rakni akaró madarakat elrezzentik úgy, hogy ez többé a park felé szállani nem mer. A mezőgazdaságról szóló 1894. évi XII. t.-c. 670. §-a előírja ugyan, hogy a hasznos madarak pusztítása tilos. Ámde sokan a kutyák révén való indirect madárpusztitást nem sorolják a törvény tiltotta cselekmények közé. így azután a balatoni fürdőkben, a külföldi fürdőhelyek okosabb viszonyaihoz szokott látogatók megbotránkoztatásaira, a balatoni fürdőkben vígan folyik a kutyákkal való garázgál- kodások. A törvény 93. §-a szerint, a ki a fákat a csemetéket rongálja, vagy kiássa, kihágást követ el. Már pedig kétségtelen, hogy a kutyák a gyengébb ültetvényeket futkározásuk közben letörik, a veteményeket kikaparják. Mindezek alapján arra kérjük Nagyságodat, méltóztassék szabályrendeletet alkotni arról, hogy a megye nyilvános helyein: parkokban, ligetekben kutyákkal csak szájkosárral és pórázon szabad vezetni. Azért is sok a panasz, hogy a balatoni fürdőhelyeken a kutyákat bevezetik az éttermekbe is, a hol asztalról-asztalra futnak, kellemetlenségeket okoznak és utálatot ébresztenek. Sajnos, hogy a mi közönségünk nagy része még annyira nem müveit, hogy az ilyesmiktől másokat megkíméljen. Ezért azt is kérjük, kegyeskedjék a szabályrendeletet akként tervezni, hogy kutyákat a megye területén éttermekbe, kávéházakba vezetni egyátalán tilos. Kérésünket megújítjuk s maradtunk Nagyságodnak Siófokon, 1908. május 10-én. A Balatoni Szövetség képviseletében : Dr. ÓVÁRI FERENC, CSÉPLŐ ERNŐ, alelnök. titkár. Valóban kívánatos és szükséges, hogy Veszprém, Zala- és Somogy-megyék alispánjai a Balatoni Szövetség alapos és minden körülmény által indokolt kérvényét célravezető módon elintézzék. De kívánatos és szükséges, hogy maga a nagyközönség is megemberelje magát, s a saját jól felfogott érdekében lehetetlenné tegye a kutyáknak, ezen legtisztátalanabb állatoknak garázdálkodásait. A kutya legyen hasznos állat, akár a házőrzés, akár a vadászat, akár a köz- biztonság, vagy hadsereg szolgálatában, de ne legyen az emberi egészség folytonos veszélyeztetője, s az emberek zsarnoka. ALKALIKUS NATRON-LITHIONOS GYÓGYVÍZ Orvosilag ajánlva: húgysavas diathesis, köszvény, cukorbetegség, gyomor-, vese- és húgyhólyag-bán- talmaknál stb. Mint üdítő és borviz páratlan. Bővebb felvilágosítással szolgál a Központi iroda: Budapest V., Lipót-körut 29. Főraktár: Szemerey János urnái Veszprém. KAPHATÓ: gyógytárak, drogériák és füszer- üzletekben. A Balaton és a világforgalom. (77. Gy.) Hát nem egészen illik a cim cikkelyünk tárgyára, mert hisz a mi kies Balatonunk a világforgalomtól örök időkre távol fog maradni, legalább azon értelemben, ahogy ezt a cim sejteni engedné, de tény, hogy a Balaton a legrövidebb időn belül vizi utón is megközelíthető- és bejárható leend vízi alkalmatosságokkal, a föld legtávolabb pontjáról is. A nagy világforgalom szempontjából ez teljesen közömbös és semmi reális értékkel ugyan nem bir, mert senkinek sem fog eszébe jutni, valamelyes áruforgalmat a mi kis Dunántúlunkról, Hozzánk és Európa külömböző folyóin és csatornáin át a tengerekig lebonyolítani, de érdekesnek mindenesetre nevezhető, hogy vizi- járművekkel a Balatonból a tengerre is eljuthatni, s belföldi hazai szempontból elég fontos és hasznos leend. így mondja ezt a m. kir. földmivelésügyi minister által elkészített törvényjavaslat is, a Sió csatornázásáról szóló fejezetében, melyben a Sió csatornázására és hajózhatóvá tételére, a fontos célnak megfelelően, oly nagy összeget kíván áldozni. Közelebbről taglalván a dolgot szembe ötlő, hogy bár a Balaton 80 kilométer hosszúságával és 10 négyszög mértföldet meghaladó asszonyok elmaradoztak s a ki elmaradt, előbb megcsókolta a gyerekeket. Otthon pohárba tették a fehér orgonavirágokat, egymás mellé, öt kis pohárba. A legna- gyobbik levetkőztette a kisebbeket és kimentek az orgonabokrok alá, a hol leültek és féltek. A legkisebbik éhes volt, de a többieknek nem mondta meg. A többiek is éhesek voltak. Az utcáról más gyerekek benéztek az udvarra, megálltak soká a kerítés előtt, de nem kiáltottak be. Ők öten most meg se moccantak estig. Egy asszony főzött vacsorát, de ők nem is igen ettek. Este lefeküdtek. Apjuk is segített ágyat vetni, mert elküldte az asszonyt, a kitől féltek a gyerekek. Ketten feküdtek egy ágyban. A legnagyobbik egy darab kenyeret dugott az ágyba. És mikor már ők lefeküdtek és jól összebújtak, az apjuk kiment az udvarra, nekitá- -maszkodott a falnak és fölnézett az égre úgy, a mint a koporsóra nézett. Nézett, nézett sokáig, inig a térdei megrogytak és akkor a fal felé fordult és fuldokolva nyögött, zokogott és azt nem is hallotta senki és a könnyei a földre hullottak. Azután bement a konyhába és látta, hogy nincsen vágott fa, a mivel reggel főzni lehessen. Kiment tehát az udvarra és fát vágott. Mert nem látta tisztán, hogy hova váo' a fejszével belevágott a lábába. Alig tudott ^bemenni a szooaba, alig tudott levetkőzni is. Egy nauy seb vala a lábán a csontig, a melyet ki akart m°sn', de nem 'adott kimenni már vízért. Csak az asztalig tudott már menni, a hol öt kis pohárban viz volt a fehér orgonavirágok alatt. Azzal a vízzel megmosta a sebet és ügyelt, hogy a gyerekek föl ne ébredjenek. Nagy Ábel nem aludt, úgy érezte egész éjjel, hogy egy darab hiányzik ő belőle, az a lába, a melyen a seb volt. Ő neki minden részére nagy szüksége van, megpróbálta hát többször, hogy talán már föl tud kelni. Nem tudott fölkelni. A gyerekek mozogtak néha, egy-egy hang hallatszott az ágyakból, a légkisebbik úgy tett egy ízben, mintha jóízűen szopna. A Tegna- gyobbik sóhajtott és lerúgta magáról a takarót. O szerette volna betakarni, mert úgy érezte, hogy hideg van. A hideg a hátában kezdődött és lassan borzongott végig az egész testén. Az ablakon bevilágított a hold és tisztán látott mindent. Már azt is látta, a mi nem volt a szobában, —- a hideg tűzhelyt a konyhában s a tűzhely mellett ott látta az asszonyát . . . Megint föl akar kelni, de egy darab hiányzik ő belőle. Reggelig is keresi, de az asszonya nem segít megtalálni, csak mozdulatlanul ül a konyhában a fekete tűzhely mellett. Kiáltani meg nem szabad, mert a gyerekek fölébrednek. És másnap éjjel is még keresi a lábát. Az asszonya is ott ül a konyhában. Aztán sok asszony jön-megy mindennap, másmilyen asszony mindennap. Megcsókolják az öt gyereket, tüzet raknak a tűzhelyen nappal, ele csak éjjel jó, mert éjjel fekete a tűzhely és akkor besüt a falakra a hold és egy néma asszony üldögél a fekete tűzhely mellett. Csak ha ki tudna menni hozzá! Sok nap elmúlik igy. Eljön sokszor egy orvos, hogy begyógyítsa a sebet orvossággal, eljön sokszor a tiszteletes, hogy begyógyítsa a sebet szent igékkel. Azok öten, a gyerekek körülállják az ágyat és félnek. Az orvos elmegy, a tiszteletes is elmegy, azok öten lefekiisznek és a tűzhelyen beham- vad a parázs. És jön a hold, hideg, fehér ezüstöt hint az ágyakra és egy néma asszony üldögél a fekete tűzhely mellett. Csak ha be tudna jönni hozzánk! Sok nap elmúlik igy. Sok nap múltán irgalmas szivü asszonyok összebeszélnek és elindulnak. Mennek, mende- gélnek az országúton és találkozónk más asz- szonyokka! a kiknek mondják: „Dicsértessék az Ur neve!“ Mondják pedig azok: „xMind- örökké! . . .“ Együttt mentek az országúton tovább és kérdezik azok, hogy hová mennének? Az asszonyok pedig mondják, hogy ők miben járnak. így értek sötét éjszakára a leányzóhoz, a ki fiatal volt és jó volt és Fejér Eszter volt a neve. — Téged keresünk mi, te Fejér Eszter. Fejér Eszter nem tudta, hogy miért keresnék ötét, de az asszonyok elmondták neki és sokat sírtak. És Fejér Eszter is sírva hallgatta a mit elmondtak azok ö neki. Lefeküdtek éjszakára a rendes házban és elaludtak. Reggel pedig elindultak az országúton, mert Fejér Eszter is elment velük. Nagy
