Veszprémi Ellenőr, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1908-05-16 / 20. szám
1908. május 16. VESZPRÉMI ELLENŐR (20. szám.) 3. oldal. vizteriiletéve! egészen különálló medencét alkot, abba hajóval sem bejutni sem onnét kijutni ez idő szerint nem lehetséges. Követve a fennt hivatkozott törvényjavaslat eszmemenetét, be kell azt is látnunk, hogy nemcsak a Balatonnak négy vármegyét felölelő vidékére, hanem a Közép-Duna Szekszárdon alul fekvő részére nézve is, rendkívüli nagy haszonnal járna, ha a vízi összeköttetés a Dunával létesülhetne és kivált a Balaton Veszprémi és Zalai oldalán fekvő kitűnő minőségű út és építési kőanyag, ily módon nagyobb vidékre nézve, hozzáférhetővé válnék. A Sió csatornázására, illetőleg a Balatonnak a Közép-Dunával való összeköttetésére irányuló törekvés, az érdekeltek között jóformán állandó, amit ama körülmény is igazol, hogy ennek hatása alatt, még a volt közmunka és közlekedésügyi minisztérium is dolgoztatott ki a 80-as években, idevágó részletes terveket. Azokat megelőzőleg pedig már a múlt század elejétől kezdve, több alkalommal komoly megfontolás tárgyát képezte a Sió hajózhatóvá tétele. A Siónak hossza a Balatontól, a nagy Dunába való torkolásig, mai kanyargás medrén mérve, 124 kilométer. Esése mintegy 18 méter, amelynek legyőzésére, a minisztérium 10 duzzasztó-zsilip és szekrényes kamrát tervez, a meder megfelelő rendezésézel kapcsolatosan. A zsilipes csegék, (kamrák) nagyobb számát nemcsak azért tervezték, mert ez a legolcsóbb megoldás, hanem azért is, mert a mederrendezéssel kapcsolatban ily módon a Sió völgyének vizlefolyási viszonyai sem sulyos- bittatnak, hanem ellenkezően javulnak, amire pedig kiváló súly fektetendő. A Sió hajózhatóvá tételének költségeit a Balatontól a tolnai Dunaágba való torkolatig, öt millió ötszázezer koronára számították. A tervezett kisebb átvágásokkal pedig mintegy 110 kilométer hosszú, legalább is 2 méter mély hajózó út állíttatnék elő, eszerint tehát a költségek kilométerenként csak ötvenezer koronára rúgnak, ami igen mérsékeltnek mondható. A Sió hajózhatóvá tételével szoros kapcsolatban van a balatoni kikötőknek kiépítése és állami kezelésbe való átvétele, mert megfelelő kikötők nélkül, nemcsak a kívánt forgalom nem lesz elérhető, hanem a mai kezdetleges hajózási állapotokon sem lehetséges gyökeres változást remélni. Erre való tekintetből, nemkülönben a Balaton-menti fürdőtelepeken létesitenő kőpartok előállítására és az ott elterülő mocsaras helyek, u. n. bozótok lecsapólásához való hozzájárulásra, 1 millió koronát irányoz elő a minister. A vizi beruházásokról szóló törvényjavaslatnak idevonatkozó részében azt mondja a minister, hogy a Balaton mentének évröl-évre fokozódó örvendetes emelkedése és azon nagy áldozat, melyet az ország legutóbb a balaton- parti vasút építésére hozott, indokolttá teszi, hogy ott egyrészt a modern igényeket kielégitő hajózási berendezések létesittessenek, másrészt pedig a közegészséget veszélyeztető állapotok mielőbb megszűnjenek. A kőpartok építéséhez való hozzájárulást pedig az a körülmény teszi megokolttá, hogy a Balaton vizszinét a közérdekekre való tekintettel magasabbra lehessen emelni, ami a mai viszonyok közepette nem lehetséges, mert a magasabb vízállás nemcsak a partokat támadja meg rendkívüli módon, amint ez kivált az 1906. évi magas vízállásnál előfordult, hanem még magukat a fürdőtelepeket és parti épületeket is veszélyezteti. Már most az a kérdés, hogy ezen, minket oly közelről érdeklő kérdés, mikor fog megoldatni ? Erre nézve határozott feleletet, talán még a törvényjavaslatot beadó miniszter sem tudna adni. Következtetni azonban lehet s igy a törvényjavaslat szövegéből azt olvashatjuk ki, hogy a Sió hajózhatóvá tétele a legközelebbi jövőben eszközöltetni fog, úgyszintén a Balaton- menti kikötők is ki fognak épülni és állami kezelésbe vétetni. Azt mondja ugyanis a tjavaslat, hogy a vízi beruházásokra felvett 192 millió koronából fokozatosan, 1908. évtől kezdve, évente 7 és fél millió korona fog igénybe vétetni és be- ruháztatni. Miután pedig a Sió hajózhatóvá tételére és a Balatonra csak 6 és fél millió kor. szükséges, — tehát nem is egy egész évre előirányzott összeg — s mert ezen munkálatok úgyis több évet vesznek majd igénybe, s így évente csak csekély összeget keilend arra áldozni, továbbá mert a munkálatokat maga a miniszter is sürgőseknek s mielőbb eszközlendőknek tartja; s végül mert a miniszter szavai szerint, az ország által a Balatonparti vasútra hozott nagy áldozat is indokolttá teszi a Sió és a Balaton rendezését, igy remélhető, hogy a reánk nézve oly fontos és nagy horderejű munkálatok mielőbb eszközöltetni fognak. Ezen reményünkben megerősít bennünket a miniszternek, Darányinak, a Balaton iránti nagy rajongása is, nemkülönben az érdekelt vármegyék országgyűlési képviselőinek egyénisége. Közel van tehát az idő, midőn a tervezett nagy mü megvalósítása által a Balaton bevona- tik a nagy forgalomba, s a tervezett viziút, mint az épülő vasút- és balatoni körút méltó és szükséges kiegészítője, fel fogja virágoztatni a különböző csapások által oly súlyosan kipróbált Balaton-mentét, s derék szinmagyar lakosságát. Veszprém, Halpiac. WELLINER eyULA = fogász = ajánlja magát a legjobb és legszebb műfogak, egész fogsorok készítésére, a legújabb amerikai mód szerint, rugók és kapcsok nélkül oly módon, hog\ a k a természetes fogakhoz hasonlóan, minden célnak megfelelnek. Kívánatra egy műfog néhány óra alatt, egy fogsor 24 óra alatt készül el és a foggyökér eltávolítása nélkül, minden fájdalom elkerülésével illesztetik a szálba Javítások díjmentesen eszközöltetnek. Minden a fogászat körébe vágó mű veletek Veszprém, Halpiat Az adóreform törvényjavasiau-ui. (A holnap állítólag megtartandó népgyülés figyelmébe.) Ábelhez, a becsületes kántorhoz, a kinek öt gyereke vagyon. Nagy Ábelnek öt gyereke nagyon piszkos volt és nagyon rongyos és Nagy Ábelnek szennyes volt a fejealja. Fejér Eszter megmosdatta a gyerekeket és megvarrta a köntöseiket és tisztát húzott a párnára. Azok öten most tiszták voltak és összefogózkodtak és féltek. Az asszonyok azt mondták, hogy megáld téged a mi Urunk Fejér Eszter azért, a mit te mostan csinálsz. Fejér Eszter is tudta, hogy megáldja őt ezért az Isten, a mit csinál. Az öt kis pohár rendben állott egymás mellett, de az elszáradt fehér orgonavirágokat kisöpörte Fejér Eszter. Már most tűz égett a tűzhelyen és éjjel is lámpa égett és a hold nem sütött be az ablakon. Azok öten aludtak. A legnagyobbik sóhajtott és lerúgta magáról a takarót. Fejér Eszter odament és betakarta. Nagy Ábel pedig kérte ekkor Fejér Esztert, hogy menne oda ismét és csókolná meg a legnagyobbikát. Fejér Eszter pedig odament és megcsókolta. Már most egész éjjel tűz égett a tűzhelyen és éjjel is lámpa égett és a hold nem sütött be az ablakon. Már most mindig fehér volt, az egész ház, mint a tél és mindig tiszta volt, mint a hó. Pedig már tavasz volt. Nagy Ábel is fölkelt már, ki tudott menni a konyhába, a hol a tűzhelyen égett a tűz. És a szűk udvaron fehér orgonavirágok fakadtak az orgonabokrokon és az öt gyerek sorba állott az orgonabokrok előtt. A toronyban búgtak a harangok, az udvaron sok aszszonyok voltak és dicsérték azt, a ki irgalmas“ ságot cselekedett az Úr nevében. És mondá végre a tiszteletes: „Igazán mondom nektek, e szegény özvegy sokkal többet vete a ládába, hogynem mind mint a többi; mert mind ezek, abból amivel ők bővelkednek, vetettek ajándékot Istennek: e pedig az ő szegénységéből minden élését, valamely vala, oda adá.“ És sírtak a szűk udvaron mindannyian az asszonyok, a gyerekek féltek. Nagy Ábel pedig erős kézzel kézen fogá Fejér Eszternek kezét és az öt gyerek összefogózva ment a sok asszony között. Fehér orgonavirág volt a kezükben és vasalt fehér köntös volt rajtuk. Előttük ment az apjuk és mellette ment Fejér Eszter. És mikor visszajöttek a templomból, pohárba tették a fehér orgonavirágokat, egymás mellé öt fényes kis pohárba. Fejér Eszter levetkőztette őket és házi ruhát adott reájuk. Nagy Ábel kérte akkor, hogy csókolná meg őket. Fejér Eszter pedig megcsókolta őket. Kimentek azután az orgonabokor alá, ahol szép csöndesen leültek egymás mellé. Az utcáról más gyerekek benéztek, de ők öten- most meg se moccantak estig. És este, mikor már mindenki lefeküdt, Nagy Ábel kiment az udvarra és neki támaszkodott a falnak és fölnézett az égre. Nézett, nézett sokáig és akkor a fal felé fordult és fuldokolva nyögött, zokogott és azt nem is hallotta senki és a könnyei a földre hullottak. Mint a múlt héten városszerte felragasztott Meghívókból tudjuk, a helybeli ipartestület és a vármegyei kereskedők egyesületének elnökségei a múlt vasárnapra népgyülést hívtak egybe, hogy azon, a kormány által az egyenes adóreform ügyében benyújtott törvényjavaslatok ellen tiltakozzanak. A tervezett népgyülést meg nem tartották, állítólag azért, mert a győri keresk. és iparkamara titkára azon meg nem jelentkezett volna, másfelé való elfoglaltsága következtében. Újabb falragaszok hirdetik, hogy a népgyülést holnap fogják megtartani. Nem tudjuk, igaz-e, meg fogják-e tartani, de mi a saját részünkről annak megtartását teljesen céltalan vállalkozásnak, s túlhaladott állapotnak tartjuk! Ugyanis a magyar városok országos értekezlete Budapesten f. évi február 26-án oly határozati javaslatot fogadott el, s terjesztett fel a képviselőházhoz, hogy nem annál jobbat, de azt megközelítőleg jót sem fog az esetleg holnap megtartandó népgyülés konstatálhatni, ha mindjárt még oly kapacitások és nemzet- gazdászok fognak is ott szerepelni, mint aminők szereplésére a Meghívók szerint kilátás van. Felesleges fontoskodás és mozgolódás az egész, s meg fogja mutatni a holnapi nap, hogy igazunk van. Magyarország törvényhatósági jogú és rendezett tanácsú városainak országos értekezlete által kimondottakat dióhéjban a következőkben ismertetjük: I. Az adóreformjavaslatok bevallott céljukat: a szegényebb néposztályok tehermentesítését és
