Veszprémi Ellenőr, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1908-01-04 / 1. szám

2. oldal (1. szám.) VESZPRÉMI ELLENŐR 1908. január 4. mára fenntartott helyiség teljesen elégtelen, kü­lönösen oly esetekben, midőn egyesek hosszabb időre kerülnek elzárásra. — A közgyűlés fel­hatalmazza a Polgármestert, hogy a szükséges intézkedéseket tegye meg, illetve ez irányban javaslatot dolgozzon ki. Az árvaszékné! és a községi bíróságnál az ügyek szintén rendben folynak, csak az utóbbinál van igen sok hátralék a végrehajtá­soknál. Rajta lesz, hogy itt is rend legyen. A katonai ügyosztálynál a legnagyobb rend uralkodik. Az anyakönyvnél szintén példás rend ural­kodik. Annál nagyobb baj van az adóhivatal­nál, mely még a múlt idők hibáit sínyli, s bár az összes beosztottak teljesitik kötelességeiket, de a 3 éves hátralék feldolgozására még 2 újabb munkaerőt kellett alkalmazni, egy havi időtartamra. A pénztárt december 26-án vizsgálta meg a Polgármester, hol a pénzkészlet a naplókkal és könyvekkel teljesen egyezett. A közgyűlés élénk helyesléssel vette tudo­másul a hivatalos ügymenet kezelésére vonat­kozó polgármesteri bejelentéseket. Ezután egy fontos bejelentést tett Polgár- mesterünk. Szólott a csatornázásról, mely im­már hosszú idő óta várat magára, s nem igen megy előre. A Polgármester röviden nyilatkozott, de minden irányban megnyugtatóan, s kijelentése, mely felette diskrét modorban volt tartva, ki­elégíthette még a türelmetlen sajtót, — tehát minket is, kik legutóbb is panaszosan emlé­keztünk meg a csatornázás késedelmes meg­oldásáról. Azt mondotta a Polgármester, hogy mi­után a csatornázási munkálatok felvétele szo­rosan összefügg a rétöntözéssel, s ezen kérdés szakszerű kidolgozása a kultúrmérnöknek van kiadva, — ez pedig még nem készült el, a csatornázást ez hátráltatja. — A Polgármester elegáns szófordulattal azzal végezte teljesen megnyugtató kijelentését, hogy kívánatos lenne, La a sajtó ily értelemben informálná a nagy nyilvánosságot. Ezen óhajának mi szives kész­séggel ezennel eleget tettünk. A veszprémi vasúti állomás kibővítéséről is megemlékezett a polgármester, jelentvén, hogy országgyűlési képviselőnk ez ügyben máris érintkozett az illetékes körökkel, s a kibővítés meg is fog történni. Az ügy ez idő szerint még befejezve nincs, s dr. Óváry közreműködése az ügy kedvező megoldása iránt továbbra is biz­tosítva van. A fogyasztási adó segélyre városunknak a jövő évben is szüksége lévén, a város ebbeli igényét január hó 15-ig be fogja jelenteni a Pénzügyigazgatóságnál. A Farkas Sándortól a Plosszer-sétány meg- nagyobbitására megvenni szándékolt telekvételi sorsodat az enyiméhez láncoltad ? Egy felcsukló zokogás volt a felelet s Párdányi ijedten szorította Mici könnytől ázott szép fejét. Szótlanul ült ezután Mici a kocsin. Az erővel előtörni akaró könnyeket gyorsan letö­rölte s a vidék szemlélésébe merült. Párdányi összeszorult szívvel s aggoda­lommal gondolt a jövőbe s ha néha-néha lopva a nő komor, szenvedő arcára tekintett, úgy érezte, hogy szivét vaskarmok szorítják össze. Mire bealkonyodott, haza érkeztek. A kapu előtt egy öreg asszony fogadta, a vén cseléd, aki bevezette Micit az udvarra s szapora bőbeszédűséggel kezdett bele az udvar és a majorság magyarázásába. Ezalatt Párdányi kifizette a kocsist s fe­lesége után sietett, kit már a zárt folyosón ta­lált, amint ép az álványokon álló virágokat né­zegette. S a virágok látásától mintegy felvidultan fordult férjéhez : — Ez igazán szép ! Mikor a szobába értek, ismét elkomolyo- clott. Szó nélkül tekintett körül s kedvetlenül dobta le kalapját és köpenyét. A vén cseléd behordta a vacsorát: friss tejet, vajat és sült csirkét. Mici egy kevés tejet ivott, mig Párdányi semmihez sem nyúlt. Ezután ismét a folyosóra mentek s Mici az ott levő hárságyra heveredett le. Párdányi most látta először Micit maga eljárás iratai a törvényhatóságtól leérkeztek. A telek megvételhez szükséges összeg fedezésére 1438 kor. 18 fillért a helybeli kanonokok adtak össze gyüjés utján. A veszprémmegyei muzeum egyesület meg­köszönte a város által neki megszavazott 50 kor. segélyt. Örömmel jelenti, hogy a városunkban felállítandó kultúrpalota (muzeum-palota) költ­ségeire a kormány által beígért 120.000 korona biztosíttatott. Gyáralapitásról eddig mindig csak szó volt városunkban, de mindezideig gyáralapitásra vállalkozók nem jelentkeztek. A szükséges telek a város által ki is szemeltetett. De ez a telek magántulajdon. Az illető tulajdonos kijelentette, hogy a telket gyáralapitásra mindenkor átengedi. Nagy örömmel vette ezt tudomásul a közgyűlés s az illető telektulajdonosnak, Pozsgay taná­csosnak köszönetét mondott. Dr. Rédey Gyula és társainak a Betekints- völgyének befásitására tett indítványa következ­tében a szépészeti bizottság helyszíni szemlét tartott, amikor is kitűnt, hogy a befásitás és a völgy élvezhetővé tétele a város terhére csak nagyobb áldozatok árán volna lehetséges s hogy itt a társadalomnak is segédkezet kell nyújtania. Miután pedig a szépészeti egyesület úgyis meg­alakulóban van városunkban, ez a társadalom utján fogja a Rédey és társai által felvetett esz­mét testté váltam. (Nagy helyeslés.) Bejelenti polgármester, hogy a Kossuth- utcának a Vásártér és Kerekeskut-utca közötti ; része, mely állandó panaszok kutforrása, leg­közelebb rendeztetni fog, amikor aztán a mel­lékutcák szennyvize is lefolyást nyerend. Ezzel a polgármesteri bejelentések általá­nos megelégedéssel tudomásul vétettek. Következett a napirend 2. pontja, a városi képviselők felemelt létszámának választókerüle­tekbe beosztása. A képviselők létszáma ugyanis a jövőben 120-ról 140-re emeltetik s igy a januári választásnál 5, a három év múlva meg­ejtendő választásoknál ismét 5 képviselő fog választatni, a többi 10 mint virilis jut be a képviselőtestületbe. A pénzügyi és gazdasági bizottság javas­lata szerint, többek hozzászólása után, a köz­gyűlés elhatározz,?.,, hogy az e hóban megejtendő községi választások alkalmával, az I. kerületben az eddigi 4 képviselő helyett 5 ; a III.-ban 5 helyett 7; a IV.-ben 4 helyett 5 ; az V.-ben 6 helyett 7 képviselőt választanak. A II.-ban ma­rad az eddigi 6, s a IV.-ben 5 képviselő. — Mint említettük, a még megválasztándó 5 kép­viselő három év múlva fog beválasztatni. Következett a kórházi szabályrendelet ki­igazítása, s a kórház 1907 évi pénzmaradvá- ványának hovaforditása tárgyában dr. Óvái Fe- renh által badott indítvány tárgyalása. Erre azért volt szükég, mert az uj kórházi szabályrendeletben, mely a többek közt az orvo­előtt feküdni. A vér egy pillanat alatt a fejébe szállt, szive hevesen kezdett dobogni s láztól remegő hangon suttogta: — Micikém, édes szerelmem, végre enyém vagy, enyém lehetsz. Szólj, szeretsz-e ? Mici a férfi szájára tette a kezét. — Kérlek János, hagyj most békén, gon­dolkodom helyzetemen. Párdányi gúnyosan mo­solygott, bár szivét égette e mosoly. Alig fél­napos asszony s már is gondolkodni akar! Elhallgattatja a szerelmes embert s gondolkodik! Tele keserűséggel ment az ablakhoz. Ö is gondolkodni akart! Kinyitotta az ablakot. A hold ép előbujt a felhők mögül s halvány su­garai bágyadt táncot jártak a virágok szirmain. Nemsokára felkelt a nő s aludni akart. Párdányi bekísérte a szobába, hol már készen állt a hófehér ágy. Mici odament s mikor észrevette, hogy szalmával van bélelve, szemrehányó tekintettel nézett férjére. — Ilyen ágyba fektetsz egy Oslátayt ? Párdányi elsápadt majd hirtelen forró pir futotta el arcát. Nem szólt semmit, hanem szót­lanul kiment s végtelen elkeseredéssel járt föl s alá a folyosón. Bent pedig álmatlanul forgolódott az ágy­ban Mici. Nyugtalan, ideges lett. Félelem fogta el a szobában s hangosan hivta Jánost. Párdányi bement. — Kérlek János maradj itt, félek egyedül. Párdányi gyertyát gyújtott, majd leült az sok fizetésemelését is rendezi, az áll, hogy 1909. évben lép hatályba. Miután pedig a szabály- rendelet ügye már a jóváhagyás előtt áll, szük­ségtelen 1909-ig vele várni, s igy azt a pontot vették bele, hogy a jóváhagyást követő 4-ik napon lép életbe. Dr. Óvári indítványozta, hogy a kórház­alapból kibővítésre 10.000 korona szakittassék ki, miután a megyés püspök is már ily célra ugyanannyit adományozott, s igy mód lesz arra, hogy a kórházat kibővítsék hogy képes legyen a mai kor igényeinek megfelelőn tovább működni, s még a megfigyelés alá kerülő elme­bajosokat is rövidebb ideig magába fogadni. Dr. Óvári elismerő szavakban méltatja a kórház kitűnő orvoskarát, a kiváló és takarékos vezetőséget, s kéri a szabályrendelet kiiga­zítását. Dr. Rosenthal Sándornak az indítvány lényege ellen nincs kifogása, de ha egy parag­rafust tárgyal a közgyűlés, úgy egy uj szabály- rendelet keletkezik, s majd akkor nem lehet tudni, melyik szbályrendelet jóváhagyásától lesz az életbelépés 4-ik napja számítandó ? Dr. Csete főügyész megnyugtatja dr. Ro- senthalt azzal, hogy a szabályrendelet még nincs felterjesztve, s a kiigazítással fog felter­jesztetni. A közgyűlés elfogadta dr. Óvári indít­ványát. Következett ezután a rendőrség szolgálati szabályzatának tárgyalása. Vikár főjegyző felol­vassa a dr. Komjáthy rendőrkapitány által meg­szerkesztett szabályzatot, melynek egynéhány szakaszánál derűs felszólalások történtek. így midőn a szabályzat tervezetnek azon pontja került tárgyalásra, hogy legyen tiszteletbeli, címzetes biztos, tizedes, szakaszvezető és gefreiter. Tekintettel a rendőrlegénység csekély lét­számára, de egyéb körülményekre is, nem fo­gadta el a közgyűlés a cimkórságot tápláló sza­kaszt, s marad minden mint eddig volt. — Komikus közbeszólása volt Óvári Kálmánnak, aki azt mondotta, hogy lovasitani kell a rend­őrséget. Erre többen megjegyezték, hogy: „csak részletekben /“ — Tudvalevő ugyanis, hogy a rendőrség néhány tagja a kalap mellett fehér lófarkot visel. Vita folyt még akörül is, hogy szolgálat­ban minő jelvényt viseljen a rendőrség. A köz­gyűlés semmiféle jelvényt ezúttal nem állapított meg, erre majd az egyenruházat és felszerelési szabályzatnál fognak kiterjeszkedni. Dr. Benkő indítványára bele veszi a köz­gyűlés a szabályzatba, hogy a rendőrök bal­esetek alkalmával kötelesek segélyt nyújtani. Ezután még elhatározza a közgyűlés, hogy a Polgármester a legközelebbi közgyűlésen te­gyen javaslatot a rendőrtisztviselők egyenru­ágy mellé s megfogta a nő kezét. — Nem félsz Mici, nem, csak az a bajod, hogy már is megbántad tettedet, megbántad, hogy a feleségem lettél. Pedig — ugy-e, meg­mondtam előre, mi vár reád az oldalam mel­lett, feltártam előtted a jövőt s jól tudtad, hogy le kell mondanod arról a fényűzésről, megszo­kott kényelmedről, amihez eddig szokva voltál. Tudtad, hogy az egszerüség lesz ezután az osz­tályrészed, nem pedig a pompa, a gyönyör. S te mindennek dacára ragaszkodtál hozzám s kész voltál szüleid tilalma ellenére is enyémmé lenni, mert akkor azt hitted, hogy szerelmed pótolni fog mindent. De látom, már is csalód­tál reményeidben! Alig néhány órája vagy a feleségem s már is meggyőztél arról, hogy ná­lad a szerelmet a jólét, a pompa teszi élvez­hetővé ! Már pedig én szerelmemnél s az egy­szerű tisztes megélhetésnél egyebet nem adha­tok, mert magam is szegény vagyok. S mind­ezt megmondtam neked előre. S most mondd, megérdemlettem-e tőled, hogy igy viselkedsz velem szemben, hogy ily méltatlanul bánsz ve­lem ? Mondd csak, megérdemeltem ? Mici zokogja temette arcát a párnák közé. Párdányi pedig újra kiment a virágok közé s tele keserűséggel vetette magát a hárs­ágyra. — Ez aztán nászéj ? Mozdulatlanul feküdt ott s maga sem tudta, mennyi ideje, amikor két puha kar öle­lését érezte a nyakán.

Next

/
Oldalképek
Tartalom