Veszprémi Ellenőr, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1908-01-04 / 1. szám

III. évfolyam* Veszprém, január -I. 1. s/áisi, IIEGJELE5ÍIK III^ÜEX SZOMBATOD DELI T1A. Előfizetési árak: Egy évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor., Amerikába egy évre 16 kor. Jegyzőknek, tanítóknak és vidéki vendéglősöknek egy évre 8 korona. — Egyes szám ára 24 fillér. Nyilt-tér garmond sora 40 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Kupka György. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veszprém, Virág-utca 93., a hova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési és hirdetési dijak küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Névtelen levelek figye­lembe nem vétetnek. Mit mond még a „Mérleg”? Múlt lapszámunkban foglalkoztunk azon városi ügyekkel, melyek a lefolyt évben némi kis megoldást nyertek, s megemlékeztünk azokról, melyek meg­valósítatlanok maradtak. Ezúttal is a „Mérlegről“ szólunk, de most azokat a létesítményeket kell felemlitenünk, melyek nem a váios, ha­nem egyesek és vállalatok jóvoltából áll­tak elő. Ezeket is meg keli látnunk, mert városi életünkben ezek is szerepet ját­szanak. Megemlékezünk itt első sorban a ; temetőhegyi óvodáról, mely egy nemes- j lelkű papnak köszöni létesülését. Felemlítjük a takarékpénztár bérpa­lotájának felépítését azért, mert annak köszönhető, hogy városunkban a legve­szedelmesebb utcakanyarulat megszűnt. igaztalanok volnánk, ha meg nem emlékeznénk a' Bu hím-utcában létesült kötőgyárról, hol 20 gyermekből álló vi­dám kis sereg dolgozik és segít szülei terhén enyhíteni. Említésre méltó még a Buhim- völgyben levő sztirposztó-gyár, melyet tulajdonosa egészen újjá alakíttatott, Tur­bina erővel rendezett be, s messze földre szállítja a megszaporitoít munkásai által készített szürposztót. A székesegyház építésének megkez­dése, szintén az elmúlt év javára Írandó, illetve megyéspüspökünk érdeme. Mindezen dolgok az elmúlt év vív­mányai, magánosok által létre hozva. Hogy azonban a történelmi igazság­nak eleget tegyünk, felemlítjük még a múlt heti lapszámunk vezércikkéből ki­maradt azon körülményt, hogy a tüzér­laktanya ügyét, melyről sokan azt hitték, hogy végkép elejtetett, a honvéd minisz­ter jó véleménnyel térje sztette fel a közös hadügyminiszterhez. Ugyancsak a múlt évben bővíttetett ki a Plosszer-sétány s készült el a nagy hid melletti csatornázás. Ezen két utóbbi létesítmény a város érdeme, mit szívesen konstatálunk. Lezárva pedig a mérleget, megálla­píthatjuk, hogy városunk fejlődésében nagy szerepet játszik a magánosok tevé­kenysége és jótékonysága, amiért külön­ben áldhatjuk a sorsot, mert annéíkül bizony csehül állanánk. f •• * • -1 - vr* V " ■ J ..... arosi közgyűlés. Rendkívüli közgyűlésre, az 1907. évben utolsóra hívta össze városunk polgármestere a képviselőtestületet, hogy beszámoljon a városi élet utolsó hullámveréseiről, s elintéztesse az ó-évben még előkészített ügyeket. Kevés számban, mindössze 48-an jelen­tek meg a városi képviselők, de legnagyobb­részt számottevő oly tagjai a képviselőtestület­nek, kik városunk ügyeit állandó érdeklődéssel kisérik és kezelik. Természetesen, nem hiá­nyozhatott dr. Óvári Ferenc képviselő sem. Hosszabb-rövidebb viták és felszólalások is voltak, s úgy ezen körülmény, valamint a rendőrség uj szolgálati szabályzatának felolva­sása annyi időt vettek igénybe, hogy a külön­ben rövid tárgysorozat esti 6 óráig tartotta együtt a képviselőket. Elnöklő Polgármester délután egynegyed 4 órakor tisztelettel üdvözli a megjelenteket, s megnyitja a gyűlést. — A jegyzőkönyv hitele­sítésére Szilágyi Mihály, Benacsek Béla és Rot- hauser Zsigmond képviselőket kéri fel. Polgármester ezután a következőket je­lenti be : Br. Hornig Károly megyés püspök 10.000 koronát adományozott a városi tisztviselők nyugdij-alapjára, amint ezt ő nagyméltósága már akkor kijelentette, midőn a Polgármester és dr. Óvári Ferenc országgyűlési képviselő legutoljára nála járak. (Nagy éljenzés.) Ugyan­csak a püspök az idén is, mint minden évben karácsonykor, 800 koronát ajándékozott a vá­rosi szegényháznak. Egy veszprémi kanonok, ki magát meg­nevezni nem óhajtja, 5000 koronát (tehát nem mint egyes lapok írták 500) adományozott a szegényház kibővítésére, 720 koronát pedig a már korábban adott 280 koronához, a szegény­ház karácsonyfa-alapjára, mely eszerint 1000 koronát tesz ki. — Ezen iótékonyság is, vala­mint az ezután bejelentett, zajos és hálás él­jenzésre ragaota a Közgyűlést. Ugyanis dr. Óvári Ferenc országgyűlési képviselő és neje az 1908-ik évre évre ismét 160 koronát ado­mányoztak a szegényháznak egy ápolt költsé­geire. — Bejelenti még Polgármester, hogy Rada István kanonok a szegény-alapra 200, Hunkár Dénes főispán pedig a piac kibővítésre 100 koronát adományoztak. A közgyűlés köszönetét a Polgármester megfelelő módon fogja a jóté­konyságot gyakorlók előtt nyilvánítani. Jelenti Polgármester, hogy a hivatalos vizsgálatokat megtartotta, s az igtató hivatalban fennállott hátralékok feldolgozása iránt intéz­kedett. A rendőrkapitányi hivatalban az ügyme­net megfelelő. Azonban a letartóztatottak szá­TÁRCA. Magány. Irta: Lampérth Géza. Oly édes, olyan jól esik nekem: Elbolyongnom az erdőn, réteken . . . Elbarangolok messze szerteszét, Hol nem hallom az emberek neszét. Egyik a bort, a másik meg a lányt, Én imádom a hallgatag magányt! Szeretem forrón, véghetetlenül — Magam vagyok és mégsem egyedüli Mint a vadrózsák bokruk ágain : Szivemen csüggtök, édes álmaim; Rajt — zsongó méhek — édes-bús dalok. . . 5 véliik a lelkem úgy elandalog! Járok az erdőn . . . El-elhallgatom A dalos madári virágos galyon, Álmatag zúgást völgyön és hegyen . . . 6 visszhangjuk egy-egy méla dal leszen. Járok a réten . . . ezer kis virág Szórja felém hódító illatát . . . — A mámorító varázslat alatt: Szivem mélyéből édes dal fakad. Mit bánom én, ha senki nem szeret ? — Fáj, fáj talán, ám beheged a seb Szent magányomban; csak ne hagyjatok: Édes álmok, édes-bus dallamoki . . . íYitiiiii. A „Veszprémi Ellenőr“ eredeti tárcája, irta : Szombath Ernő. Különös egy esküvő volt! A násznép még különösebb ! Az egyik tanú egy írnok, a másik meg a harangozó volt. S alig egy rövid ne­gyedóra múlva Párdányi János, a fiatal tanító meg oslai Oslátay Mici mint férj és feleség hagyták el a templomot. Mire kiléptek, már ott várt rájuk a pa­rasztszekér, amelynek tépett, lyukas kasán ki­kandikáltak a kocsi fenekére szórt szalmaszá­lak. A kocsi hátsó részében volt elkészítve az ülés, amely alá szintén került egy maroknyi szalma, hogy némileg csökkentse a kocsi rázá- l sát. Elől pedig egy szál deszkán ült a kocsis, aki ép a pipájával bajlódott, mely sehogysem akart jól szeleim. A nő ijedt tekintettel nézett a kocsira. — Ezen megyünk ? Hiszen ezen gyötre­lem lesz utazni! — Óh nem — szólt mosolyogva a férj. j — Amint látom, van szalma a fenekén s ez majd megóv a nagyobb rázkódtatástól. Felsegítette nejét a kocsira s majd maga is felszállt. Ezalatt a kocsis elkészült a pipájával s hogy jól szeleit, ékesen bizonyította az a ha­talmas füstfelleg, mely a rágyújtás után szájá­ból kikerült s karikázva gomolygott hátra. Mici kehécselve a komisz dohánytól, ked­vetlen mosolylyal köszönt tanúinak s a döcö­gős jármű megindult. Mici, ki tele volt keserűséggel, meg nem állhatta, hogy elégedetlenségének némileg kife­jezést ne adjon s kesernyés hangon fordult férjéhez. — Mondhatom, nagyszerű volt az egész! Párdányi meglepetten nézett reá. — Mi az Micikém ? mit mondtál ? Mici ajkát bigyesztette félre s vállat vont. — Szép egy násznép volt! Pardányinak szivébe markolt ez a gúnyos hang, azért hallgatott. Szótlanul döcögtek ki a faluból a poros országidra. Ekkor a férj közelebb húzódott feleségé­hez s egyik karjával átfonta karcsú derekát míg a másikkal kezét fogta meg. — Mond édes Micim, megbántad már? A nő izgatottan rántotta fátyolát arcára. Igazán meg kell itt fulladnia az embernek a nagy portól! — Ezen most nem segíthetünk édesem. De szólj kis Micikém, megbántad már, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom