Veszprémi Ellenőr, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1907-04-14 / 15. szám
2. oldal (15. szám.) VESZPRÉMI ELLENŐR szőr a zsidók ellen uszították, hogy aztán azok ellen a keresztények ellen vezethessék őket, akik a fekete hatalmaknak útjában állanak. S látjuk a barbárságnak feltámadását ezen fiatal műveltségű államban, hol nem a modern hadviselés fegyverével küzd a lázadó tömeg, hanem a barbár kor eszközeit viszi a harcba. Az ellenfél nemcsak meggyilkolja ellenfelét, hanem gyönyörködik ellenségének kínjain, akiket elevenen megnyuz, megéget stb. ily modorban harcolt mindenkor a barbárság, hogy a világot borzalmakkal győzhesse le s hajthassa vissza a sötétség rabigájába! Az utóbbi évek eseményei azon szomorú meggyőződéshez vezetnek, hogy a barbárság, a civilizáció dacára is folyton él. De él a remény is, hogy a barbárság ideje után mindig és újból felvirrad j az igazi műveltség korszaka s a sötétséget fel fogja váltani a világosság. Kötelességünk, hogy állandóan résen legyünk s ha a barbárságot végkép nem is bírjuk száműzni, de módunkban áll uralmát mindinkáb rövidebb időszakokra korlátozni, hogy borzalmasságai a fölfelé törekvő emberiség történetében ne legyenek-érezhetőbbek, mint akár a tüszurás az elefánt bőrén. A városházáról. Tisztújító és rendes tavaszi közgyűlés Bizonyára találkoznak majd szócsövek, melyek a hétfőn lefolyt kétrendbeli közgyűlést, min valami gyönyörű s magas színvonalon álló közéleti eseményt fogják regisztrálni, mivelhogy ; képviselő urak egymással hajba nem kaptak vagv leM^&ffi.aOT^'^em'rtórtéítrdicsé. 3-etére legyen mondva a megjelenteknek, akii pedig elég számosán, 80-on felül voltak, am szinte ritka látvány Veszprémben. Azonban a; a nagy csend és rend nem az öntudatos méltóságnak, mint inkább annak a Kozákországbar otthonos vas-fegyelemnek a jele volt, amely nálunk a városi képviselők egy részét egy-ké ember parancsszavának alárendeli s az illetőke oly gyámi hatalom alatt tartja, hogy önállc gondolkozásról és véleményről szó sem lehet S a közgyűlésen, dacára a külsőleg észlelt nyugalomnak, mégis forrongás volt — a lelkekben — s émelyítő erőszak a hatalmat kézben tartó körökben, mint ez referádánkból kitűnni fog. . Már itt, az általános részben is meg kell emlékeznünk arról, hogy ismét a sajtó ellen volt kirohanás, amelyet ismét Rainprecht Antal ütött nyélbe, s ismét rendeletre, s akinek ismét nem volt igaza, mert azt senki (mi ugyanis nem), sem állította, hogy a pénztárban, vagy hivatalban sikkasztottak. De igenis hivatalos közeg, ezen minőségének felhasználásával sikkasztott. Az illető már meghalt s a pénzt a felek a városnak újból befizették, mint ezt a polgármester a közgyűlés után elmondta s igy csak magánfelek károsodtak. A tisztújító közgyűlés eseményei, tudniillik a jelölésnél követett nagy elégedetlenséget, sőt felháborodást keltett az egész városban, mert a rendőrfogalmazói és biztosi állásra csupa idegent jelöltek s igy idegenek lettek megválasztva, a veszprémiek pedig mehetnek Amerikába. A közgyűlés lefolyása röviden a következő volt: Délelőtt fél tízkor Koller alispán, a pol- gármester és a tanács tagjai kíséretében a megjelentek éljenzése közt a terembe lépett, üdvözli a képviselőket és megnyitja a tisztújító közgyűlést, melynek feladata volt az uj, városi szabály- ; rendelet értelmében 2 városi tanácsost, 4 írnokot, 2 számtisztet, 2 polgári biztost s rendőrfogalmazót választani, a megüresedett rendőrbiztosi állást pedig szintén betölteni. A tanácsosi állásokra a képviselőK nagyobb része Perényi Antalt és Kelemen Imrét jelölte, másik lésze pedig Kelemen helyett Verner Károlyt óhajtotta. A választás eredménye az lön, hogy Perényi Antalt 70, Kelemen Imrét pedig 51 szavazattal megválasztották. Verner Károly 28 szavazatot kapott. Ezenkivül^ Csomasz Béla ügyvéd egy, Fehér István szintén egy szavazatot kaptak. A rendőrfogalmazói állásra 13-an pályáztak, kik közül egyetlenegy veszprémit nem kandidált a bizottság. Megváiasztottak bizonyos Pongrácz Jenő nevű fiatalembert, aki 2 évig rendőrfogalmazó volt Nagykanizsán. Negyvenkét szavazatot kapott, mig egy Sarits nevezetű 14-et. A rendörbiztosi állásra is csupa idegent zser n'evu nyugäirtiäzott csendőr-őrsvezető, akit különben nagyon használható egyénnek rnonda- - nak. Kapus megválasztása egyhangúlag történt. Számtisztek lettek Stetter Ede és Horváth Lőrinc, akik ezen állásokat már évek óta úgyis betöltötték, de csak ideiglenesen. Az irnoki állásokra megválasztották Hekin- ger Józsefet, Szűcs Bélát és Dóczy Istvánt, polgári biztosok pedig Vinkler István és Libics József lettek. A tisztújító közgyűlés után a rendes tavaszi közgyűlést tartották meg, elég érdekes tárgy- sorozattal. Napirend előtt a polgármester bejelenti, hogy báró Hornig megyéspüspök a kórTÁRCA. Utazás egy temető körül. — Veszprémi történet. — Irta: Sikulusz. Sajnos ez az utazás egy oly temető körül történik, amely tulajdonkép ma már nem is létezik s még sajnosabb reám nézve, ha egyáltalán soha nem is létezett volna! Mégis egy temető körül utazom, mert egy .temetőre szükségem van, még pedig itt Veszprémben. K Nem ugyan azért, mintha abban a magam vagy hozzámtartozóim számára sírhelyet vagv Pjáne i sírboltot óhajtanék már ma megszerezni Mert bar „mindnyájunkat érhet baleset“, de ma — elég kc-nnyelmüen, — nem gondolkodom oly hely megszerzéséről, ahol földi maradványaink jol-rosszul konzervállassanak. Azonkívül van Veszprémben elegendő sirkert, ahol poraink nyugodtan és minden sirás nélkül (de nem sirásó nélkül) bevárhatnák az idők teljét jelző tombiták harsogását, ha bármely ritus szerint fognak is bennünket elföldelni! De nem kutatok Veszprémben temető után azért sem mgy talán abban valamelyik, a közel régi vagy legrégibb múltban jobblétre szenderült rokonom vagy ősöm nyugvóhelyét meglelve, azt 3 kegyelet látható jeleivel feldíszítsem. Nem! Erre itt, Veszprémben kilátásom sem lehet mert az én boldogult őseim valamennyien elég óvatosak voltak s örök nyugvó helyeiket nem sziklák közt, hanem a felső Tisza s a Duna partjain választották ki, hol porhanyó húmussal, vagy lágy, bársonyos homokkal vegyült össze porhüvelyük. Kivéve azokat, kik még Árpád apánk hatodik vezérének, a nagy Hubának idejében, valahol Lebédiában mondtak búcsút ennek az árnyékvilágnak! Hogy mégis temetőt keresek, annak oka foglalkozásomban rejlik. — Nem vagyok ugyan állásra pályázó sirásó, akinek esetleg ezen állásra leendő kineveztetésre mint nem veszprémi embernek, az itt bevett gyakorlat szerint, legelső sorban lehetne reményem; — se temetkezési vállalkozó, — hanem ujságiró, — még pedig eleg óvatos, aki a napi eseményeket majdnem mindig a saját tapasztalataim nyomán szoktam megírni. Ily körülmények közt értesültem a múlt hó első napjaiban, hogy a vásártéri régi pósta- ház, — mondjuk Rozsos ház —mögötti kertnek, a Balog-tó térrel határos részében épülő lakóház alapozási munkálatai közben, több emberi csontvázat találtak! Sietve jelentem meg a helyszínen, hol saját szemeimmel láttam a kiásott csontvázakat. — Három erősen kifejlett koponyát, melyek egyikének álkapcsaiban még a fogak is mind meg voltak. Gyönyörű, ép gyöngysor fogak, 1907. április 14. ház céljaira tízezer koronát, egy névtelen jótevő 1000 koronát a városi szegényalapra s egy másik névtelen szintén 1000 kornnát ajándékozott a városi nyugdíjalapra. Az adományokért jegyzőkönyvi köszönetét szavaznak. Bejelenti ezután a polgármester, hogy dr. Óvári Ferenc országgyűlési képviselőnek két indítványa van. Az egyikben indítványozza, hogy a város szerezze meg a gyermekmenhellyel szemben levő Farkas-féle telek egy részét, a sétány kibővítése eéljából, miután azt Farkas Sándor igen előnyös feltételek mellett felajánlotta. Tudniillik ingyen ád át a városnak 1400 négyszögölet, másik 1400 négyszögölet pedig ölenkint 2 koronáért elad, ha a város a vízvezetéki főcsövet az ott épült házakig kiterjeszti, a csatornát pedig meghosszabbítja. A közgyűlés az indítványt magáévá tette s tekintettel arra, hogy már májusban a Farkas-telken épült uj házakba a lakók beköltöznek, a vízvezetéki és csatornázási munkálatok azonnali létesítését elrendelte. A megvásárlandó telek tárgyában a május 14-én tartandó közgyűlésen fognak határozni. Dr. Óvárinak másik indítványa a piacrendezésre és utcák nyitására vonatkozik. Ezt a valóban nagyszabású indítványt lapunk más helyén kimerítően ismertetjük és szószerint idézzük, mert ennél nagyobb horderejű, gyönyörűbb koncepciójú ügy alig tárgyaltatott a városház I tanácstermében. A közgyűlés nagy lelkesedéssel járult dr. Óvári indítványához s megbízta a Polgármestert, dr. Óvárit és Rainprecht képviselőtestületi tagokat, kikhez a városi mérnöknek is csatlakozni kell, hogy az ügyet 60 nap alatt készítsék elő, hogy az konkrét alakban tárgyalható legyen. Ekkor dr. Óvári még egy szóbeli indit- vánvt adott elő, hogy dr. Cholnoky Ferenc kórházi igazgatónak a kórház területén sok fáradsággal létesített parkért jegyzőkönyvi köszönet szavaztassák. A közgyűlés örömmel fogadta ezen indítványt. Itt mellesleg megjegyezzük, hogy a hétfői közgyűléseken nem kevesebb mint 9 jegyzőkönyvi köszönet szavaztatott meg. Ezután Rainprecht Antal szólalt fel, hogy ő olvasott vagy hallott, — maga sem tudja, —- olyanféle vádat, mintha a városnál vízvezetéki pénzeket eteikkasztottak volna. Ez ellen tiltako, v u. r-1 * K ^o-iavolt a számadás vizsgáló bizottságnak es tudja, hogy minden rendben van. Javasolja, hogy a Polgármesternek bizalom szavaztassák. Megtörténik. — Mi a saját részünkről megjegyezzük, hogy Rainprecht ur nyitott ajtókat döngetett, mert sem a polgár- mestert, sem a pénztárt senki sem gyanúsította meg. Mi igenis érintettük a Gerencsér-féle sikkasztási ügyet, melyről egész a hétfői közgyűlés utánig nem tudta senki, mennyiben áll. Most már tudjuk, mert a polgármester a gyűlés után velünk közölte az ügyet. Tehát a sikkasztás nem a város kárára történt, hanem az angol- kisasszonyok és sveszterek kárára, kiktől az öngyilkossá vált adóhivatali főnök, ezen minősajátságos, gyöngyház-kagylóra emlékeztető zománccal, valószintileg a nedves földdel való huzamos érintkezés következtében, vagy ki tudja minő bájos teremtésnek tulajdonát képezett, bizonyára sokszor megénekelt fogak eredetiségében! Ott voltak a lapocka, far és lábszárcsontok is s csak a könnyebben elporladó apróbb csontok hiányoztak. S itt mellesleg bocsánatot kérek, hogy eme csontváz részeket a mindennapi életben használatos kifejezésekkel nevezem meg s nem mint világhírű irók tennék, Kefalos, Tibia, Coccygeum és Scapula nevekkel. A körülmények mind arra vallanak, hogy a csontvázak nagyon régen élt emberek maradványai. Miután pedig egy szakértő úri embertől megtudtam, hogy azon a területen régi, még bronz korbeli temetők is voltak, nyugodt lélekkel referáltam lapomban, egy napihir keretében, a kiásott csontvázakról imigyen : „Kiásott csontvázak. A régi póstaház mögötti kertnek a Balog-tó tér felé eső részében, S. N. tak. p. hiv. házat épittet. A fundamentum ásásánál, félméter mélységben három csontvázat találtak. Valamikor régente, temető volt ott, s onnét maradtak meg á csontvázak. Valószínű, hogy ott még sok csontmaradvány van, s igy az uj ház egészen emberi maradványok fölé épül.“ Nos hát ezen hírnek ily alakban való közlésével nagy bajnak okozójává lettem, ügy a magam, mint mások szempontjából.
