Veszprémi Ellenőr, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1907-04-14 / 15. szám
1907. április 14. VESZPRÉMI ELLENŐR ségének felhasználásával, több száz forintot vízvezetéki adó címen kicsalt. Ezután Rainprecht Antal a vámosi-ut melletti villatelep részére csatornát sürget. — Nem lehet addig, mig a kiömlő csatorna el nem készül. Ezután a polgármesteri évi jelentést és zárszámadást elfogadják, egyedül dr. Benkö szólal fel és kéri számon, hogy miért csökkent a csőszbér és legelőbér jövedelme. A polgármester válasza szerint azért, mert sokan otthon tartják sertéseiket s a nyugati fajú szarvasmarha elterjedvén, azokat is inkább istállón nevelik. Ekkor dél lévén, a közgyűlést délutánra elhalasztják. Délután 3 órakor mintegy 45 képviselő jelenlétében tovább folyt a közgyűlés. . A rendőröknek a folyó évre fejenkint 50, a ttizőröknek és hivatalszolgáknak 40 koronát szavaznak meg. Horváth József (Jószivü) ellenezte a megszavazást, mert a polgárságnak már a kabátját is leszedik*) s már-már adót sem bírnak fizetni. Elhatároztatott egyidejűleg, hogy a jövő évi költségvetésben a rendőrök részére napi 2 korona fizetést vesznek fel. A gőzfürdő tárgyában a következő határoztatok : A város megveszi az ovoda tulajdonát képező Petőfi-utcai házat 8000 koronáért s Borsodi Sándor és Társa vállalkozóknak gőzfürdő létesítése céljából 50 évre átadja. A szerződés már el is készült, dr. Fehérvári József kanonok bizatik meg, hogy azt a város nevében aláírja, miután azt a közgyűlés egész terjedelmében elfogadta. Volt még több pontja is a tárgysorozatnak, de helyszűke miatt azokkal nem foglalkozhatunk. Még csak azt említjük meg, hogy az állásáról betegség miatt lemondott Hergovics József volt erdőőrnek s évi fizetésének háromnegyed része végkielégitéskép kiutaltatott, azonban a múltkor neki megszavazott, de még fel nem vett 200 korona visszautaltatott. Nagy dolgok. Élénken őrizzük emlékünkben azokat a szavakat, melyeket a közelmúltban dr. Óváry kerületünk orsz. gyűl. képviselője, egy nála járt küldöttségnek mondott s melyekbe az ő jövendő munkásságának céljait, programmjait ismertette. Ezek közt volt a piac és utcarendezés is. Alig néhány hét s dr. Óváry már is előállott a piac és utcarendezésre vonatkozó indítványával és tervével, melyet a hétfőn megtartott városi közgyűlés elé terjesztett. A terv a mi kisded állapotainkhoz viszonyítva, valóban nagyszerű és üdvös. Azért reméljük, hogy egész lakosságunk lelkesedéssel fogja dr. Ováry indítványát fogadni s annak megvalósításához minden erővel hozzájárulni. *) Nem igaz, mert jószivünek igen szép „Horán- szky“-kabátja van. A szerk. Ha dr. Óváry terve megvalósul, akkor Veszprém csakugyan város lesz. Ma még csak kicsinyes község, melynek még egy tisztességes tere, se utcája jóformán nincs. Dr. óváry indítványának elfogadása és megvalósítása esetén lesz egy gyönyörű, párját ritkító terünk: nagy és összpontosított piacunk, egy kultúrpalotánk uj szebbnél szebb épületekkel körülvéve, lesz néhány szép, főkép pedig szükséges uj utcánk, melyek az egész városnak hasznára lesznek, a legtávolabbi Temető hegynek csak úgy mint a Cserhátnak. S a fő az egész dologban, hogy mindez nem fog a polgárság nyakába terhet róni, mert a terv fínan- cirozása igen ügyesen és élelmesen fog megtörténni. Szülővárosát szerető fejlődését óhajtó minden jó veszprémi hazafinak lelkére kötjük, ne habozzon egy pillanatig se, hanem karolja fel lelkesedéssel dr. Óváry tervét, s legyen neki segítségére a kivitelben akkor nem kell attól a nálunk divatban levő kishitű ijesztgetéstől tartani, hogy „nem érjük meg mi azt szőrös fejjel !“ Dr. Óváry indítványát különben szószerint ismertetjük. INDÍTVÁNY a veszprémi piac rendezése és uj utcák nyitása tárgyában. Városunk fejlődése szempontjából okvetlenül szükséges, hogy piacának kérdése végre megoldassék és pedig olykép. hogy a régi hagyományok is megőriztessenek és az igények is kielégitessenek. A város képviselőtestülete ismételten kimondotta már, hogy heti piacát jelenlegi helyén kívánja megtartani. Minthogy azonban ezen hely szűk és hetivásár tartáskor életveszélyes, igy gondoskodni kell ennek kibővítéséről. A kibővítés gyökeres és egyetlen elégséges módja az, ha a Kaszinó mögötti házsor, a Viz- ner, Kúria, Véghelyi, Pillitz, Rosenberg, Varda és Bazár házak, mégis a Kaszinó melletti Bauer- féle ház megvásároltatnak vagy kisajátittatnak. Kapcsolatos ezen kérdés a Jeruzsálemhegy és a Cserhátnak a piachoz való közelebb hozásával, egyenes összeköttetésével, melyet olykép érhetünk el, ha a Látos-házon, a városház melletti Kovács Gyula házon és ugyanide tor- kolólag a Gaál-házon keresztül uj utcákat nyitunk. Mindezen műveletek keresztülvitele250.000 koronába kerülne, melyből 150.000 koronát részben az érdekeltség, részben az utcanyitás folytán előálló uj háztelkek vételára, részben az e célra meglevő alapokból összehozhatunk; 100.000 korona tulajdonképeni áldozat pedig fedezetét találhatná egyelőre a villamvilágitás megvalósítása folytán előálló s eddig a közvilágításra fordított 7200 korona évi megtakarításában, később pedig az uj adótárgyak községiadó bevételeiben. Tessék csak elképzelni! A Balógtó-tér és 1 környéke temető, melynek talajában sorban fe- küsznek a csontvázak, tátongó szemüregeikkel, fogaikat vicsorgató állkapcsokkal, csontkezekkel! S a temető fölött az újonnan épült lakóházak, villák, ezekben sok lakó, köztük félénk asszonyok, gyermekek s babonás vászoncselédek ! Hát annyi bizonyos, ha nem is élünk babonás világban, de ezen körülményekre gondolva, kényelmetlen érzés foghat el sok embert. Vagy hiszi-e az olvasó, hogy ezen dolog tudatában, az a babonás szolgáló le mer menni az alkonyat beáltával a pincébe ? A félénk gyermek a folyosóra, setét szobába, vagy egyébb helyre ? A gyenge, ideges nő az éléskamrába ? Hisz egy egér iramodására halálra kell ijednie, kisérteteket vélvén maga körül. Az ablakokat verő szél zúgása nem fog-e elátkozott lelkek jaJgatására emlékeztetni ? A szomszéd laktanyából a konyhában esetleg vizitelő hadfiak oldalfegyverének csörrenése nem-e költi fel majd a nyugtukat nem lelő bűnösök láncai csörgésének gondolatát ? Bizony-bizony nem utolsó dolgok ezek s nem csoda, ha az uj házak tulajdonosai aggódnak és méltán, hogy lakóházaik üresen maradnak. így gondolkozhatot a fent jelzett épülő ház tulajdonosa is, kinek telkén a csontvázak megtaláltattak s egy udvarias levélben megírta és megmagyarázta, hogy az általam megirt hir tévedésen alapszik. Bizonyára azt óhajtotta, hogy ama hirt az ő levele értelmében rektifikáljam. Hát aki valaha újságírással foglalkozott, tudni fogja, hogy az ily helyesbítés nagyon nehéz és kellemetlen, különösen akkor, ha az ember a megírtak valódiságáról meg van győződve. A csontvázak kiásásáról és létezéséről meggyőződtem. Még csak a temető hiányzott. Mit volt mit tennem ? Elrohantam a városházára, hogy a régi Írásokból, tervrajzokból meggyőződjem volt e a kérdéses helyen, ha nem is a bronz, de legalább újabb konban temető? Semmi nyom! Ugyanigy jártam a megyeházán, igy a káptalannál. Nem lesz más mód, visszakell vonni a napihirt! Ekkor eszembe jutott múzeumunk tudós igazgatója s uj reményem támadt, hogy a temetőt, melyre szükségem van, nála megtalálom s nem keilend revokálni. Sajnos nem igy történt. A tudós Igazgató a leghatározottabban kijelentette, hogy bár a Balog-tó tér környékén, az uj laktanya és U. őrnagy háza táján volt ókori temető, de az általam jelzet helyen nem! — Kértem az igazgatót, könyörögtem neki, hogy engedélyezzen az általam jelzett helyen habár még oly kis s bár kőkorszakbeli temetőt, hisz senki sem fogja az ő állítását megcáfolhatni, — nem használt. Temető nélkül távoztam a múzeumból, előbb azonban a múzeumnak szintén tudományos, de huBőven meghozza gyümölcseit ezen ősz-' szegü befektetés, mert uj adótárgyakat kapunk, közlekedésünket javítjuk, városunkat szépítjük, középületek, kulturális intézmények létesítésének teret nyitunk és megszűnik a fejünk felett lóggó és esetleg százezrek kamataiba kerülhető kártérítés-veszedelem, mi a mai szűk piacon bármely kisebb vásári napon is, kikerülhetetlenül előfordulhat. Indítványozom a t. közgyűlésnek, rnéltóz- tassék ezen nagy feladatok megvalósításával helyesebben, az előmunkálatok megtételével a polgármester és tiszti főügyész bevonásával, egy öttagú küldöttséget megbízni s utasítani, hogy 60 napon belül az egész ügy lebonyolítására s a túlmagasra értékelt, vagy átengedni nem szándékolt ingatlanokra a kisajátítási eljárás megindítására nézve, tegyenek javaslatot. Veszprém, 1907. ápr. 5. Dr. Ováry Ferenc országgyűlési képviselő, városi bizottsági tag. Ez dr. Ovárt indítványa, melynek megvalósításához a legszebb képeket lehetne fűzni. Ha városunk polgársága ezen tervet megvalósítja, önmagának fog használni s az utókornak oly várost ad át, minőnek Veszprémet álomban sem tudtak a mi öregeink elképzelni. (15. szám.) 3. oldal. A mintajárásból. Az enyingi szolgabirósági járás volt főbírójának hivaialóskodása idejéből ismét vannak újabb értesüléseink. Nevezetesen azon épület, melyben az enyingi járási főszolgabírói hivatal ma is el van helyezve, Kenessey Miklósé volt s azt csupán nemrégiben adta el Kenessey Pongrácnak, az uj szolgabirónak. Ez a ház egy az Enyingen még sok helyütt létező bástyára van építve s előtte, egy az enyingi fő-utcára kiugró kertje van. Az egész kert nem nagyobb 50 négyzetölné], mely bár a ház értékét és szépségét emeli ugyan, de úgy a fő-utca, mint a mellette fekvő házak értékéi és szépségét degradálja. A kert különben el van kerítve. Úgy a község, mint a ház szomszédos tulajdonosa, a község tulajdonát képező ezen területnek a Kenessey-féle fennhatóságtól való megszabadítását szorgalmazván, kitűnt az, hogy ezen terület sem a tkvi sem pedig a catasteri térképen nem szerepel a Kenessey Miklós házához tartozónak. Ennek dacára Kenessey Miklós Enying község jegyzőjével kiállíttatott egy bizonyítványt, hogy ezen vitás terület az ő házához tartozik s midőn ezt a valóságnak meg nern felelő bizonyítványt a községi biró Nagy Ádám Mihály nem irta alá, azt egy előljárósági taggal Íratta alá. Az uj tulajdonos Kenessey Pongrác bemoros titkára, egykori pályatársam, azzal vádol* meg, hogy alighanem olcsó házat akarok szerezni a Balogtó-tér körül ! Isten látja lelkemet, hogy nem ! Hisz ott lakik kiházasodott villájában egy nagyonjóakaróm, kinek révén hamarosan s egész bizonynyal gyomorbajos lennék. Nem ugyan vendégszeretete, — csak látása következtében. Tehát temető nélkül maradtam! Kénytelen leszek immáron beismerni, hogy fentebb közölt napihiremnek a temetőre vonatkozó része téves, hacsak becsületes megtaláló nem jelenkezik, aki a kérdéses helyen az általam keresett temetőt megtalálta. Megfelelő jutalom nincs kizárva. De a három csontvázat nem hagyom! Azokat láttam s azok léteznek, még pedig valószínűleg most is azon a telken, hol kiásattak s újból elföldeltettek. S ha temető nincs, akkor azt állíthatom, hogy ama csontvázak bűntény következtében kimúlt emberek maradványai s mert készületlenül mentek a halálba s meg nem szentelt földbe temettettek, — hogy nyugtuk nincs s feljárnak a szellemek órájában a felettük lakókat kisérteni. S azért nem is tanácsos azon a vidéken megtelepedni, különösen anyai örömök elé nézőknek, valamint hogy kárba veszett dolog lesz a Balog-tó helyén azt a sétateret létesíteni, melyet az ott épült villa tulajdonosok kedvéért a t. városi hatóság, nagy költséggel tervez.
