Veszprémi Ellenőr, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1907-04-14 / 15. szám

1907. április 14. VESZPRÉMI ELLENŐR ségének felhasználásával, több száz forintot víz­vezetéki adó címen kicsalt. Ezután Rainprecht Antal a vámosi-ut mel­letti villatelep részére csatornát sürget. — Nem le­het addig, mig a kiömlő csatorna el nem készül. Ezután a polgármesteri évi jelentést és zárszámadást elfogadják, egyedül dr. Benkö szó­lal fel és kéri számon, hogy miért csökkent a csőszbér és legelőbér jövedelme. A polgármes­ter válasza szerint azért, mert sokan otthon tartják sertéseiket s a nyugati fajú szarvasmarha elterjedvén, azokat is inkább istállón nevelik. Ekkor dél lévén, a közgyűlést délutánra elhalasztják. Délután 3 órakor mintegy 45 képviselő jelenlétében tovább folyt a közgyűlés. . A rendőröknek a folyó évre fejenkint 50, a ttizőröknek és hivatalszolgáknak 40 koronát szavaznak meg. Horváth József (Jószivü) elle­nezte a megszavazást, mert a polgárságnak már a kabátját is leszedik*) s már-már adót sem bírnak fizetni. Elhatároztatott egyidejűleg, hogy a jövő évi költségvetésben a rendőrök részére napi 2 korona fizetést vesznek fel. A gőzfürdő tárgyában a következő hatá­roztatok : A város megveszi az ovoda tulajdo­nát képező Petőfi-utcai házat 8000 koronáért s Borsodi Sándor és Társa vállalkozóknak gőz­fürdő létesítése céljából 50 évre átadja. A szer­ződés már el is készült, dr. Fehérvári József kanonok bizatik meg, hogy azt a város nevében aláírja, miután azt a közgyűlés egész terjedel­mében elfogadta. Volt még több pontja is a tárgysorozatnak, de helyszűke miatt azokkal nem foglalkozhatunk. Még csak azt említjük meg, hogy az állásáról betegség miatt lemondott Hergovics József volt erdőőrnek s évi fizetésének háromnegyed része végkielégitéskép kiutaltatott, azonban a múltkor neki megszavazott, de még fel nem vett 200 korona visszautaltatott. Nagy dolgok. Élénken őrizzük emlékünkben azokat a szavakat, melyeket a közelmúltban dr. Óváry kerületünk orsz. gyűl. képviselője, egy nála járt küldöttségnek mondott s melyekbe az ő jövendő munkásságának céljait, programmjait ismertette. Ezek közt volt a piac és utcarendezés is. Alig néhány hét s dr. Óváry már is előállott a piac és utcarendezésre vonatkozó indítványával és tervével, melyet a hétfőn megtartott városi közgyűlés elé terjesztett. A terv a mi kisded állapotainkhoz viszo­nyítva, valóban nagyszerű és üdvös. Azért re­méljük, hogy egész lakosságunk lelkesedéssel fogja dr. Ováry indítványát fogadni s annak megvalósításához minden erővel hozzájárulni. *) Nem igaz, mert jószivünek igen szép „Horán- szky“-kabátja van. A szerk. Ha dr. Óváry terve megvalósul, akkor Veszp­rém csakugyan város lesz. Ma még csak kicsi­nyes község, melynek még egy tisztességes tere, se utcája jóformán nincs. Dr. óváry indítványának elfogadása és meg­valósítása esetén lesz egy gyönyörű, párját rit­kító terünk: nagy és összpontosított piacunk, egy kultúrpalotánk uj szebbnél szebb épületek­kel körülvéve, lesz néhány szép, főkép pedig szükséges uj utcánk, melyek az egész városnak hasznára lesznek, a legtávolabbi Temető hegy­nek csak úgy mint a Cserhátnak. S a fő az egész dologban, hogy mindez nem fog a pol­gárság nyakába terhet róni, mert a terv fínan- cirozása igen ügyesen és élelmesen fog meg­történni. Szülővárosát szerető fejlődését óhajtó min­den jó veszprémi hazafinak lelkére kötjük, ne habozzon egy pillanatig se, hanem karolja fel lelkesedéssel dr. Óváry tervét, s legyen neki se­gítségére a kivitelben akkor nem kell attól a nálunk divatban levő kishitű ijesztgetéstől tar­tani, hogy „nem érjük meg mi azt szőrös fej­jel !“ Dr. Óváry indítványát különben szószerint ismertetjük. INDÍTVÁNY a veszprémi piac rendezése és uj utcák nyitása tárgyában. Városunk fejlődése szempontjából okvet­lenül szükséges, hogy piacának kérdése végre megoldassék és pedig olykép. hogy a régi ha­gyományok is megőriztessenek és az igények is kielégitessenek. A város képviselőtestülete is­mételten kimondotta már, hogy heti piacát je­lenlegi helyén kívánja megtartani. Minthogy azonban ezen hely szűk és hetivásár tartáskor életveszélyes, igy gondoskodni kell ennek kibő­vítéséről. A kibővítés gyökeres és egyetlen elégséges módja az, ha a Kaszinó mögötti házsor, a Viz- ner, Kúria, Véghelyi, Pillitz, Rosenberg, Varda és Bazár házak, mégis a Kaszinó melletti Bauer- féle ház megvásároltatnak vagy kisajátittatnak. Kapcsolatos ezen kérdés a Jeruzsálemhegy és a Cserhátnak a piachoz való közelebb ho­zásával, egyenes összeköttetésével, melyet oly­kép érhetünk el, ha a Látos-házon, a városház melletti Kovács Gyula házon és ugyanide tor- kolólag a Gaál-házon keresztül uj utcákat nyitunk. Mindezen műveletek keresztülvitele250.000 koronába kerülne, melyből 150.000 koronát rész­ben az érdekeltség, részben az utcanyitás foly­tán előálló uj háztelkek vételára, részben az e célra meglevő alapokból összehozhatunk; 100.000 korona tulajdonképeni áldozat pedig fedezetét találhatná egyelőre a villamvilágitás megvalósí­tása folytán előálló s eddig a közvilágításra fordított 7200 korona évi megtakarításában, ké­sőbb pedig az uj adótárgyak községiadó be­vételeiben. Tessék csak elképzelni! A Balógtó-tér és 1 környéke temető, melynek talajában sorban fe- küsznek a csontvázak, tátongó szemüregeikkel, fogaikat vicsorgató állkapcsokkal, csontkezekkel! S a temető fölött az újonnan épült lakó­házak, villák, ezekben sok lakó, köztük félénk asszonyok, gyermekek s babonás vászon­cselédek ! Hát annyi bizonyos, ha nem is élünk ba­bonás világban, de ezen körülményekre gon­dolva, kényelmetlen érzés foghat el sok embert. Vagy hiszi-e az olvasó, hogy ezen dolog tudatában, az a babonás szolgáló le mer menni az alkonyat beáltával a pincébe ? A félénk gyer­mek a folyosóra, setét szobába, vagy egyébb helyre ? A gyenge, ideges nő az éléskamrába ? Hisz egy egér iramodására halálra kell ijednie, kisérteteket vélvén maga körül. Az ablakokat verő szél zúgása nem fog-e elátkozott lelkek jaJgatására emlékeztetni ? A szomszéd laktanyá­ból a konyhában esetleg vizitelő hadfiak oldal­fegyverének csörrenése nem-e költi fel majd a nyugtukat nem lelő bűnösök láncai csörgésének gondolatát ? Bizony-bizony nem utolsó dolgok ezek s nem csoda, ha az uj házak tulajdonosai aggód­nak és méltán, hogy lakóházaik üresen ma­radnak. így gondolkozhatot a fent jelzett épülő ház tulajdonosa is, kinek telkén a csontvázak megtaláltattak s egy udvarias levélben megírta és megmagyarázta, hogy az általam megirt hir tévedésen alapszik. Bizonyára azt óhajtotta, hogy ama hirt az ő levele értelmében rektifikáljam. Hát aki valaha újságírással foglalkozott, tudni fogja, hogy az ily helyesbítés nagyon nehéz és kellemetlen, különösen akkor, ha az ember a megírtak valódiságáról meg van győ­ződve. A csontvázak kiásásáról és létezéséről meggyőződtem. Még csak a temető hiányzott. Mit volt mit tennem ? Elrohantam a városházára, hogy a régi Írásokból, tervrajzokból meggyőződ­jem volt e a kérdéses helyen, ha nem is a bronz, de legalább újabb konban temető? Semmi nyom! Ugyanigy jártam a megyeházán, igy a kápta­lannál. Nem lesz más mód, visszakell vonni a napihirt! Ekkor eszembe jutott múzeumunk tu­dós igazgatója s uj reményem támadt, hogy a temetőt, melyre szükségem van, nála megtalá­lom s nem keilend revokálni. Sajnos nem igy történt. A tudós Igazgató a leghatározottabban kijelentette, hogy bár a Balog-tó tér környékén, az uj laktanya és U. őrnagy háza táján volt ókori temető, de az ál­talam jelzet helyen nem! — Kértem az igazga­tót, könyörögtem neki, hogy engedélyezzen az általam jelzett helyen habár még oly kis s bár kőkorszakbeli temetőt, hisz senki sem fogja az ő állítását megcáfolhatni, — nem használt. Te­mető nélkül távoztam a múzeumból, előbb azon­ban a múzeumnak szintén tudományos, de hu­Bőven meghozza gyümölcseit ezen ősz-' szegü befektetés, mert uj adótárgyakat kapunk, közlekedésünket javítjuk, városunkat szépítjük, középületek, kulturális intézmények létesítésének teret nyitunk és megszűnik a fejünk felett lóggó és esetleg százezrek kamataiba kerülhető kár­térítés-veszedelem, mi a mai szűk piacon bár­mely kisebb vásári napon is, kikerülhetetlenül előfordulhat. Indítványozom a t. közgyűlésnek, rnéltóz- tassék ezen nagy feladatok megvalósításával he­lyesebben, az előmunkálatok megtételével a pol­gármester és tiszti főügyész bevonásával, egy öttagú küldöttséget megbízni s utasítani, hogy 60 napon belül az egész ügy lebonyolítására s a túlmagasra értékelt, vagy átengedni nem szán­dékolt ingatlanokra a kisajátítási eljárás megin­dítására nézve, tegyenek javaslatot. Veszprém, 1907. ápr. 5. Dr. Ováry Ferenc országgyűlési képviselő, városi bizottsági tag. Ez dr. Ovárt indítványa, melynek megva­lósításához a legszebb képeket lehetne fűzni. Ha városunk polgársága ezen tervet megvaló­sítja, önmagának fog használni s az utókornak oly várost ad át, minőnek Veszprémet álomban sem tudtak a mi öregeink elképzelni. (15. szám.) 3. oldal. A mintajárásból. Az enyingi szolgabirósági járás volt főbí­rójának hivaialóskodása idejéből ismét vannak újabb értesüléseink. Nevezetesen azon épület, melyben az enyin­gi járási főszolgabírói hivatal ma is el van he­lyezve, Kenessey Miklósé volt s azt csupán nem­régiben adta el Kenessey Pongrácnak, az uj szolgabirónak. Ez a ház egy az Enyingen még sok he­lyütt létező bástyára van építve s előtte, egy az enyingi fő-utcára kiugró kertje van. Az egész kert nem nagyobb 50 négyzetölné], mely bár a ház értékét és szépségét emeli ugyan, de úgy a fő-utca, mint a mellette fekvő házak értékéi és szépségét degradálja. A kert különben el van kerítve. Úgy a község, mint a ház szomszédos tulaj­donosa, a község tulajdonát képező ezen terü­letnek a Kenessey-féle fennhatóságtól való meg­szabadítását szorgalmazván, kitűnt az, hogy ezen terület sem a tkvi sem pedig a catasteri térké­pen nem szerepel a Kenessey Miklós házához tartozónak. Ennek dacára Kenessey Miklós Enying község jegyzőjével kiállíttatott egy bizonyítványt, hogy ezen vitás terület az ő házához tartozik s midőn ezt a valóságnak meg nern felelő bizo­nyítványt a községi biró Nagy Ádám Mihály nem irta alá, azt egy előljárósági taggal Íratta alá. Az uj tulajdonos Kenessey Pongrác be­moros titkára, egykori pályatársam, azzal vádol* meg, hogy alighanem olcsó házat akarok sze­rezni a Balogtó-tér körül ! Isten látja lelkemet, hogy nem ! Hisz ott lakik kiházasodott villájá­ban egy nagyonjóakaróm, kinek révén hamaro­san s egész bizonynyal gyomorbajos lennék. Nem ugyan vendégszeretete, — csak látása kö­vetkeztében. Tehát temető nélkül maradtam! Kénytelen leszek immáron beismerni, hogy fentebb közölt napihiremnek a temetőre vonatkozó része téves, hacsak becsületes megtaláló nem jelenkezik, aki a kérdéses helyen az általam keresett temetőt megtalálta. Megfelelő jutalom nincs kizárva. De a három csontvázat nem hagyom! Azokat láttam s azok léteznek, még pedig va­lószínűleg most is azon a telken, hol kiásattak s újból elföldeltettek. S ha temető nincs, akkor azt állíthatom, hogy ama csontvázak bűntény következtében kimúlt emberek maradványai s mert készületlenül mentek a halálba s meg nem szentelt földbe temettettek, — hogy nyugtuk nincs s feljárnak a szellemek órájában a felet­tük lakókat kisérteni. S azért nem is tanácsos azon a vidéken megtelepedni, különösen anyai örömök elé nézőknek, valamint hogy kárba ve­szett dolog lesz a Balog-tó helyén azt a séta­teret létesíteni, melyet az ott épült villa tulajdo­nosok kedvéért a t. városi hatóság, nagy költ­séggel tervez.

Next

/
Oldalképek
Tartalom