Veszprémi Ellenőr, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1907-03-10 / 10. szám
II. évfolyam. , 1907. március 10. 10. szám. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egy évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor., Amerikába egy évre 16 kor. Jegyzőknek, tanítóknak és vidéki vendéglősöknek egy évre 8 korona. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Hupka György. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veszprém, Virág-utca 98., a hova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési és hirdetési dijak küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Névtelen levelek figyelembe nem vétetnek. Kultúrkép. Veszprém, 1907. márc. 9. (Hgy.) Nem uj dolgot mondunk, csak ismételjük, mit széles e hazában mindenki tud, hogy Magyarország közigazgatása rósz! Rósz pedig azért, mert nehézkes, felette költséges s igazságtalan. Valóságos kerékkötője az egészséges modern államfejlődésnek, megölő betűje az egyéni szabadság és polgárjogok megnyilatkozásának és érvényesülésének. Szállóigévé vált a magyar táblabiró gazdálkodás, a közigazgatás mai formája mellett is, s még a külföldön is csodákat mesélnek a magyar Stuhlrichter-Wirt- schaft-ról, melynek ha egészükben nem is, de alapjukban mindig bírnak az igazság kellékeivel. Sehol a művelt világon oly intézmény, minő a magyar közigazgatás s a megyei szervezet mai alakjában, — fel nem lelhető. Csakhogy ez nem a jó, hanem a bőségesen meglevő rossz oldalaira értendő. Pedig ezek az állapotok már évtizedek óta tarthatlanok s mély tudásu államférfiak, kik emellett kitűnő hazafiak is voltak, — tették gondolkodásuk, tanulmányaik és fáradozásaik tárgyává, hogy a magyar közigazgatást megtisztítsák, európaivá tegyék. Az erre irányuló törekvéseknél mindig azt hallottuk hangoztatni, hogy kiváló tekintettel kell lenni a kérdés megVármegyénk életéből. — Irta: Krix-Krax. — XXIII. Hogy azonban milyen módon bántak el el azzal, vagy annak családtagéival a kire csak legtávolabbról is reá foghatták, hogy rebillis volt, azt bizonyítja ugyancsak az előző tárcában szereplő s a töbször említett X. úrral azonos nemzetőrkapitány édesanyjának nyugdíjügye. Az illető úrasszonynak férje 41 évig volt állami szolgálatban. Mint fiscus, mint táblabiró és mint Septenvir. Ezen állásban érték őt a 48-iki, illetve 49-íki események. Mikor az osztrák kormány Bécsbe, a magyar kormány pedig Debrecenbe rendelte a m. kir. Curiát a tagok egy része az egyik, más része másik rendeletnek engedelmeskedett. Mezőszgyörgy földes urának atyja azonban már akkor fekvő beteg volt s rövid idő alatt tiidőgyuladásban meg is halt. Tehát nem mehetett se Bécsbe se Debrecenbe. Negyvenegy évi szolgálat után járt volna az özvegyének nyugdíj, akit bizon a boldogult nem valami rózsás anyagi viszonyok között hagyott hátra. Az absolut kormány azonban féltésén meg akart felejtkezni róla. Annak is meg volt különben az oka. Volt X. urnák kir. fiscalis korában egy kollégája, akit alantos állásból neveztek ki hiHeien kir. fiscalisnak. Eszes, de szegény töt fiú volt, tehát a családi netus nem oldásánál a magyar nép sajátosságaira, ezeréves alkotmányéra s kivételes közjogi helyzetére Ausztriával szemben; s a köz- igazgatást nem szabad oly módon újjászervezni, mely a magyar népet ősi hagyományaitól megfoszthatná, nemzeti jellegéből kivetkőztetné, főkép pedig a hatalmi túlsúlyban felette álló szomszéd államnak lehetővé tehetné, hogy alkalom- adtán a nemzetet könnyű szerrel jármába hajtsa. A közigazgatás terén lépten nyomon tapasztalható bajok orvosszeréül, a köz- igazgatás államosítása mutatkozot és kínálkozott. Nos hát ebből nem lett semmi s maradt minden a régiben; — a táblabiró — gazdálkodás s vele egy darabb legsetétebb Ázsia Európa közepén. A darabont korszak alatt és után, sokat hallottuk, hogy minő szerencséje volt e nemzetnek, hogy a közigazgatás nem államosittatott s a megyék az ő — bár megnyirbált — ősi szervezetükkel, mint az alkotmány védbástyái, erőségei, itt állottak, opponáltak rezistáltak, re- monstráltak stb!! Láttuk, hogy ez a sokféle ellenállás mit ért? Mindenütt, ahol a parancsoló hatalom akarta, győzött is az az akarat s minden oppositio, passiv resistentia stb. dacára érvényesült a sic volo sic jubeo; — a suprema lex regis voluntas! Árról tehát ezúttal is bőven megbizonyosodhattunk, hogy a nem államosított közigazgatás sem nyújtja azokat a biztosítékokat, melyeket tőle sokan váremelhette. Kitudódott azután, hogy ő egyik nagy befolyású urnák olyan szolgálatokat tett, amilyenekre önérzetes ember nem vállalkozik. Súgtak, búgtak elégedetlenkedtek a kamarai tagok Szólni azonban egyik sem mert. X. ur azonban a leközelebbi ülésen, midőn az uj kolléga is helyet akart foglalni az asztalnál, felkelt s kijelentette, hogy ő olyan jellemű emberrel, aki lealázó szolgálat révén jutott az állásba, együtt nem szolgál. A többiek helyeselték s az uj kolléga kénytelen volt szégyenkezve távozni. Lemondását másnap be is adta. Ebből az emberből az absolut uralom alatt magas állású hivatalnok lett S bosszúját több ízben érezte X. ur. így az édesanyjának nyugdíjügyében is. Végre megunta e huzavonát- és elment Bécsbe K. pénzügyminiszterhez. Midőn bevezették a miniszterhez, akkor jött ki attól egy lefátyolozott hölgy, akiben X. ur a szabadságharc legelső tényezőjének nővérére ismert. A miniszter, egy igen kis termetű férfiú, nagyon izgatott volt, különben is a társadalmi műveltsége sok kívánni valót hagyott. Szegény iparos ember gyermeke lévén, a felsőbb körök sima modorát nem tudta elsajátítani. Midőn X. előadta jövetelének okát hidegen és ridegen azt válaszolta a miniszter „Für Rebellen haben mer kein gelci“ (Lázadók számára nincs pénzünk). tak s várnak. De igenis bőven nyújtja és szolgáltatja a botrányokat, visszaéléseket s a szabálytalanságok özönét s oly állapotokat tart fenn és állandósít, melyeket sehol, ahol a jog és köteleség fogalma s az enyém — tiéd közti különbség is- mertes, — fenntartani nem szabad nem lehet. A mi közigazgatásunk botrányos állapotának csak egy kis részletét akarjuk jelen sorainkkal a látókör központjába állítani s legkevésbbé sem a nagybeteg közigazgatás orvosaiként fellépni. A közigazgatás tehát rossz! S mindenütt egyformán rossz e hazában, mert mindenütt egyformán lépnek fel ugyanazon okok, melyek ezen „rossz“ állapotot előidézni alkalmasak. A különbség csak az, hogy hellyel- közzel a nagy nyilvánosság elé kerülnek a megyék és járások botrány-aktái. így történt ez vármegyénkben is, midőn ezelőtt két évvel a megyeházán amaz ismert szabálytalan pénzkezelések köztudomásra hozattak s melyeknek aktái szabályszerűen ma sincsenek még lezárva. így van ez most is, midőn egy szolga- birósági, — az enyingi — járás írnokát láttuk kedden és szerdán a vádlottak padján, hivatali sikkasztással megvádolva. Az ügy részletes körülményeit lapunk törvényszéki rovatában megtalálja a t. olvasó. Itt csak azt konstatáljuk, hogy újból és ismételve, a napnál világosabban bizonyult be, mily türhetlenül rossz X-et akit a természet meglehetős szenvedélyes természettel ruházott fel elfutotta a harag oda lépett közvetlenül a miniszter elé s azt mondta neki „kövesse meg magát az ur és ne sértegesse a magyar hazafiakat, akik között lázadó egy sem volt; s különösen ne sértegesse boldogult atyám emlékét, aki már akkor is hűséges hivatalnoka volt az államnak, mikor ön még talán az apja által toldozott lábbelit szállította haza a kundschaftoknak. S ki több és jobb szolgálatot tett az igazságszolgáltatás terén az i uralkodóháznak, mint önnek az egész pereputtya. A kis ember elsáppadt s idegesen kiáltotta: Tudja-e ön kivel beszél? Tudom — válaszolt X. — De ön is tudja meg, hogy aki most önnel szemben áll annak nem imponál ön, sőt önnél nagyobb alakok sem. Ön tehet velem majd ami tetszik, de itt én vagyok a helyzet ura ! A miniszter, mintha kővé vált volna, néhány másod percig hallgatott. Aztán a rendes hangon megszólalt: — Igaza van önnek. Helytelen volt tőlem a fiú kegyeletét megsérteni az atyja emlékében, De ne csudálja, hogy ingerült voltam ; mikor olyanok is molesztálnak, mint az a hölgy, aki . Ön előtt itt bent volt. Édes anyja nyugdija felől, majd intézkedem. — Köszönöm. Nem veszem igénybe. Isten önnel.
