Veszprémi Ellenőr, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1907-12-07 / 49. szám
2. oldal (49. szám.) VESZPRÉMI ELLENŐR 1907. december 7. Ennek a kérdésnek a megoldása tehát égetően sürgős és azt kedvezően megoldani, most kínálkozik a legjobb alkalom, amíg békés hajlandóságnak az európai államok. És egyike az emberiség legfőbb kötelességeinek ezt a kérdést mielőbb megoldani, hogy a bűnössel ne bűnhődjék az ártatlan is, mint ahogy azt már a szentirás is szigorúan előírja, f. j. Veszprém, Halpiac. IELLNER GYULA fogász legszebb ajánlja magát a legjobb és műfogak, egész fogsorok készítésére, a legújabb amerikai mód szerint, rugók és kapcsok nélkül oly módon, hogy azok a természetes fogakhoz hasonlóan, minden célnak megfelelnek. Kívánatra egy műfog néhány óra alatt, egy fogsor 24 óra alatt készül el és a foggyökér eltávolítása nélkül, minden fájdalom elkerülésével illesztetik a szájba. Javítások díjmentesen eszközöltetnek. Minden a fogászat körébe Yágó műveletek, Veszprém, Halpiac. A megyeházáról. Meg? egyiilés. A hétfőn megtartandó megyegyülésen legnagyobbrészt különféle községi határozatok és szabályrendeletek elbírálása lesz napirenden. — Tárgyalásra kerül a veszprémmegyeikorcs- márosok, szállodások és kávésok ipartársulatának kérvénye a vármegyei szabály- rendelet több szakaszának, nevezetesen a korcsmái zárórát szabályozó szakasznak megváltoztatása iránt. Napirenden lesz még a közigazgatási bizottság tagsági helyeinek betöltése, miután a 2 évre választott tagok közül most kilépnek Bibó Dénes, dr. Magyar Károly, Kránitz Kálmán, dr. Kemény Pál, Wertheim Ármin. Ugyanekkor alakítják meg a központi választmányt és kijelölik a sorozó bizottságok polgári elnökeit. A megyegyülést megelőző napon, vagyis 8-án számonkérő szék tartatik. Folyó hó 17-én megyei tisztújító közgyűlés, ezt megelőzőleg 16-án alakuló közgyűlés lesz. Főispánunk, ki ez idő szerint birtokán, Szolgagyőrött tartózkodik, az említett gyűlésekre városunkba érkezik, a midőn is a tanácskozásokat személyesen fogja vezetni. Ismét 60 nagy lépéssel előbbre. Darányi miniszter a nemzet nagy munkása. Vizszabályozások. — Dr. Óváry Ferenc s a Balatoni Szövetség is dolgoznak. — Összekötik a Balatont a közép-Dunával. — A hajózható Sió-csatorna. — Pénz lesz elég. A nagy nemzeti minisztériumnak jeles és kiváló tagja, dr. Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter, akinek eddigi működése is áldásthozó volt hazánkra és a magyar népre, újabb nagyszabású tervek megvalósításán fáradozik. Az ország folyóinak és belvizeinek szabályozásán. Nagy és áldásthozó munka, melynek hordereje minden tekintetben, nemcsak közgazdasági, de honvédelmi szempontból is kiszámithatlan haszonnal fog járni. A nagy mű megalkotása az összkormány élénk helyeslését bírja s megvalósítására garanciát nyújt Darányi miniszter egyénisége, kinél hasznosabb, munkásabb fia e honnak régóta nem volt. Tevékeny részt kérnek maguknak Darányi terveinek megvalósításánál az ország összes megyéi, de különösen a balatonparti vármegyék s a Balatoni Szövetség, melyeknek érdekkörét és céljait Darányi terve a lehető legközelebbről érinti! Ez ügyben november hó 25-én a földmivelésügyi minisztériumban Darányi miniszter elnöklete alatt nagy értekezlet volt, amelyen a balatonparti vármegyék és a Balaton-Szövetség képviseletében dr. Óváry Ferenc országgyűlési képviselő jelent meg, mint megbízott. E helyütt és ezúttal az értekezletnek csak minket legközelebbről érdeklő javaslatait és pro- grammpontjait ismertetjük, s örömmel regisztráljuk, hogy a 80 kilométer hosszúságú és 10 négyszög mérföldet meghaladó vizterületü Balatonnak a közép-Dunával való összeköttetésére szükséges 110 kilométer hosszú Sió-csatorna 2 méter mélységre hajózhatóvá tételéhez szükséges 5 és fél millió korona, nemkülönben a balatoni kikötőknek állami kezelésbe vétele és a hiányzó kikötőknek kiépítéséhez szükséges egy millió korona a programmba felvétetett, s az értekezlet által egyhangúlag javasoltatott. Miután, mint fentebb említettük, s köztudomású is, hogy e nagyszabású terv megvalósítását nagy kormányunk is hőén óhajtja, bizonyosra vehetjük, hogy a terv nemcsak Írott malaszt fog maradni. A munkálatok jövő évtől kezdve, folytatólag fognak létesittetni, s mig egyrészt a végrehajtás folyama alatt sok ezer munkáskezet foglalkoztatnak, befejeztetésük után nagy vidékekre áldást fognak hozni. j Kompolthy Tivadar. | Kompolthv Tivadar iró és hírlapíró szombaton éijel a budai Szent Margit kórházban, életének 55-ik évében meghalt. Halálát gégerák okozta, melyben már régóta szenvedett, bár a betegség természetéről sem ő, sem családja tudomással nem birt, s állandó rekedtségét krónikus gége katarusnak tartották. — Földi maradványait kedden délután az ó-budai temetőben helyezték nyugalomra. Kompolthy a szepesmegyei Szomolnokon született. Tizennyolc éves korában Fiúméban tengerész-növendék lett Majd beutazta Észak- és Dél-Amerikát és Afrika északi és észak- nyugoti partjait. 1875-ben visszatért Magyarországba és háromnegyed évig a „Veszprém“ c. lapot szerkesztette. Miután 1876—1879-ig ismét tengerész volt, újból Veszprémbe jött, s itt letelepedvén, 1881 — 1897-ig a „Veszprémi Független Hírlap“ kiadója és szerkesztője volt. Ekkor egy részvénytársaságnak eladta lapját és nyomdáját azon kötelezettséggel, hogy tiz évig Veszprémben lapot nem szerkeszt, lapba nem ir. A tiz év, melynek betartására, Almádiban levő birtokára 4000 korona vinculum is beiáb- láztatott, ép most járt le, s Kompolthy azzal a tervvel foglalkozott; hogy újévtől kezdve ismét lapot szerkeszt és ad ki városunkban. A halál, ez a legnagyobb redaktor meggátolta őt terve kivitelében. Kompolthy határozottan kitűnő iró, jó verselő és ritka ügyességű lapszerkesztő volt. Számos becses irodalmi munkát hagyott hátra. Legutolsó munkája volt: „Midőn egy uj világ születik.“ Kompolthy az utolsó 10 év alatt legnagyobbrészt Almádiban lakott, hol több villája volt, s a fővárosi lapoknak dolgozott. Egy ideig Fiúméban is hirlapiróskodott. Kompolthy irályát, mint hírlapíróét a humor, satyra, maró gúny jellemezték, melyekben a legtöbb esetben nemcsak a kíméletlenségig, de sőt a legélesebb érdességig elment, s a pártatlanságot nem tartotta mindig szem élőt, amiért is igen sok kellemetlensége volt. Általában nem mondható szerencsés embernek, de azért mint afféle bohém ember, meg volt elégedve sorsával. Ehhez nagyban hozzájárult családi élete, mely valóban boldog volt. Nagymüveltségü, fenkölt lelkületű felesége, ritka jó, művelt és kötelességtudó gyermekei, életét dön, uj otthont keresve, de hazát nem találva soha, vagy a bitófán lehelték ki szabadságért szomjuhozó lelkűket, mint Csány, Batthyány és az aradi tizenhárom. Amig a haza védelmében vért és életet áldoztak a honfiak, addig nagyanyáink az otthon maradottakkal nemcsak őrizték a családfők által elhagyott házitüzhelyt, hanem ápolták a régi erkölcsöket, a hazához való hű ragaszkodást. Leányaikkal és unokáikkal pedig együtt hímezték a szabadság nemzeti lobogóját. Midőn aztán elsiratták a harcmezőn elesett, a tömlöcben elpusztult és a bitófán elveszett kedveseiket, a magyar szabadságharc eme dicső vértanúit, ők voltak azok, akiknek lelkében, szivében tovább élt a nemzeti érzés, és akik ezt a mai generáció leikébe átplántálták. A viszonyok kényszerítő hatása alatt elszakadt az az erős kapocs, amelv királyt és nemzetet egy ezredéven át összetartott. Romba dőlt a béke minden müve és a sötét bosszú vetette előre árnyékát. A bakó megkezdte működését is. De a kölcsönös belátás, a nemzet eltagadhatatlan ősi joga, mely Deák Ferenc i nagy szellemének örökre dicséretes dokumentumaként, a húsvéti cikkben felujult, maga után vonla a kiengesztelődés otárának felépítését. Ennek az oltárnak legnemesebb papnője, az az Erzsébet királynő, akit büszkén vall magáénak és magyarnak, a magyar nemzet. Ő az, aki megtalálta az utat felséges ura szivétől, a magyar nemzet szivéhez, ő az, aki mint daliás ifjú királynő jelent meg 1867 junius 8-án I. Ferenc József oldalán azért, hogy béke, szeretet, egyetértés, kéljen áldott nyomain. Itt élt ő közöttünk és éreztük nemes szivének minden dobbanását! Hej! de a szerencse forgandó ! Az ifjú, dicsőséges királynő szép napjai hamar leáldoztak, azért, hogy helyet adjanak keserű Golgotájának. Szivét ott sebezte meg a fájdalom tőre, ahol az az anyánál legérzékenyebben talál, legyen az király vagy koldusasszony, a paloták ura, vagy a kunyhók lakója : gyermeke elvesztében. Egyetlen, szeretett fiát ragadta el a tragikus végzet. Azóta elment közülünk Erzsébet! Szinte félve, kerüli azokat a helyeket, azt az országot, ahol oly boldog volt egykoron. És némelykor, ha megjelent köztünk: gyászfátyollal királyi fején, gyászszal a szivében, gyászszal jóságos tekintetében, úgy tárul elénk, mint a szenvedések Istenasszonya. így még jobban imádta a magyar nemzet. így él ő ma is leikeinkben, mint mártír királynő, aki fényes erényeiért, hazaszeretetéért a szenvedések tövis-koronáját érdemelte ki. De elvesztettük! És siri csend honol a bécsi kapucinusok kriptájában, csak a magyar nemzet egyetemének fel-felhangzó sóhajtása zavarja meg siri álmait. Oh mert az uj Magyar- oiszag nagy átalakulásában nélkülözni kénytelen áldástosztó fenségét. Mig a XIX. század folyamán az egyéni és a nemzeti szabadság jogáért a legkiválóbb elemek százai és a népek milliói küzdöttek, addig a XX. század forgatagában, az ősök hagyományaitól elütő felfogás lopózik be a magyar asszonynak nemcsak házi tűzhelyére, de szivébe is. Csudás keveréke a fogalmaknak lát itt napvilágot. Mig a ködös észak rövidhaju nőapostolai, a feminizmus nevében a szabadság fogalmát variálják mindenképen, vallást, családot, hazát mindent, ezzel óhajtván helyettesíteni, addig a hevesvérű francia irókpaz élvezetek fokozásában látják az életcélt. És a mai asszony hallja mindezt, azaz jobban mondva hall és olvas minderről valamit, s lelkében a fogalmak sajátságos chaosa támad. Fennen hangoztatja, hogy a régi jó idők, hál’lsten elmúltak, amidőn nagyanyáink a biblia és harisnyakötés mellett ültek szép csendben, — családjukban — hazájuknak. Ma az asszony is szabad, övé a nagyvilág és élni élvezni és nem vegetálni akar. De lássuk csak miként véli ezt megoldani. Reggel, délelőtt a fürdő-, a pipereszobában találjuk a modern asszonyt: fürdő, massage, száz apró üvegcse, tégedli, ez mind a toilettekhez tartozik, hogy a szépsége kellőkép érvényesüljön. Azután találkozunk vele mindenütt, ahol mulatni, élvezni lehet: a Tennis-gro- undon, a lovagló pályán, automobilon tovaszá- gulva, majd a tó sima tükrén csónakba ringa-
