Veszprémi Ellenőr, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1907-12-07 / 49. szám
1907. december 7. megédesítették. Fia Jób, mint tengerész-kapitány most Japán szolgálatában van. Tíz év óta meglehetős visazavonultságban élt, s egyedüli szórakozása a fehér asztal volt. Szervezetét az élet annyire megviselte; hogy az 53—54 éves ember 70 évesnek tűnt fel a szemlélő előtt. Most már örökre megpihent, s úgy Almádiban, mint Veszprémben nem fogja már senki hallani tőle : „Noche brauze !“ Nyugodjék békében ! Huszonöt év. Cséry Mór mencshelyi körjegyző jubileuma. — A vidék elismerése. — A kisszöllősiek kitettek magukért. — A Marton testvérek működése. — Az érdem jutalma. Szép idő az ember életében 25 év, de még szebb az állam, az emberi társadalom szolgálatában eltöltve. — Cséry Mór nemespécselyi körjegyző a múlt napokban töltötte be 25 évét annak, hogy az állam, a haza, az emberi társadalom szolgálatában működik, dolgozik! Akinek fogalma van arról, hogy mit tesz az, a közszolgálatban évtizedeket eltölteni, dolgozni, az méltányolni fogja azt a 25 évi működést, melyben Cséry Mórnak ezen idő alatt a legtevékenyebb része volt. — Száz és ezernyi ember kedvére, megelégedésére, s mégis az állam jól felfogott érdekébdn egy negyed évszázadig működni, — bizonyára kiváló és kimagasló teljesítmény 1 — Cséry Mór ezt megtette. Az elismerés, mely most, 25 évi jubileuma alkalmából öt méltán illette, indokolt. Ő ezt nem kereste, a közönség spontán, minden külhatás nélkül nyújtotta neki az elismerés pálmaágát, s ép ezért értékes a hódolat, melyben a jubilánsnak része volt Cséry Mór tehát betöltötte körjegyzői működésének 25-ik évét. Az egész vidék lakossága osztatlan elismerésben részesítette a jubiláló körjegyzőt — Négy község tartozik a nemespécselyi körjegyzőséghez, s az összes polgárság megbízta Kisszöllős községet, s ennek kiváló polgárát Mátyás Sándort, hogy elismerésüknek és tiszteletüknek Cséry Mór előtt kifejezést adjon. A jubileum napján tiz kocsin érkeztek meg a kisszöllősiek és sok kocsin a többi községek kiküldöttjei Ne- mespécselyre, — hogy az ünnepélyen részt vegyenek. — Itt megjegyezzük, hogy az egész ünnepséget a nemespécselyi Marton testvérek kezdeményezték, Cséry Mór körjegyző ellenkezése dacára, mert Cséry végtelen szerény úri ember, aki magát ünnepeltetni nem akarta. Az ünnepély díszesen és emlkedett hangulatban folyt le. — Először Isteni tisztelet volt, mely után díszközgyűlés volt. Ez alkalommal Mátyás Sándor, a nemespécselyi körjegyzőséghez tartozó 4 község megbízottja diszbeszédet intézett az ünnepelthez, egyúttal egy remek kivitelű írókészletet adott át emlékképen Csérynek. (Steiner J. Jenő veszprémi díszműáru üzletéből.) Az egyház nevében Nagy Benő nagypécselyi ev. ref. lelkész üdvözölte Cséryt, az iskolaszék nevében pedig Édes János kántortanitó. Az ifjúság nevében Bajomi Géza intézett szép beszédet Cséryhez, a kivonult leánykák nevében pedig Bottka Lidiké, remek élővirág bokrétát nyújtván át az ünnepeltnek. A beszédekre Cséry meghatott hangú beszédben válaszolt. Ezután disz-bankett volt, melyen az első felköszöntőt Marton nemespécselyi földbirtokos mondotta, méltatván Cséry érdemeit, éfteivén őt és családját. Az ünnepi lakoma hajnalig tartott, s további felköszöntőkben nem volt hiány. Cséry Mór, aki mint önzetlen, s fáradhatlan tisztviselő megyeszerte ismeretes, megérdemelte az ünneplést. A körjegyzőségéhez tartozó 4 község polgársága elhatározta, hogy küldöttséget meneszt a belügyminisztódzva. Este pedig megjelenik a jouron, bálon, a színházban, a kaszinóban fényes, ragyogó toiletteben, az udvarlók és imádók seregétől, körülvéve, hogy ez elkerülhetetlen, édes flirtre legyenek méltó médiumok. És a férjek — a gyermekek ? Hol vannak ? A férjek ma csak aféle szükséges rosszá váltak, akik az asszonynak társadalmi pozíciót biztosítanak és költséges passzióira minden uton-módon pénzt teremtenek, és a gyermekek, ezek az édes babák, ahogy a modern asszony őket becézve nevezi, lehetőleg csekély számban jelennek meg egy-egy családban, erre a néhányra azután vigyáz az angol nurse, a francia bonne és csepegteti ifjú sziveikbe a magyar hazafiság paródiáját. Hát ez a belső tartalom nélkül való külső üres csillogás lenne a mai magyar asszony, ez a mai magyar család képe ? De mit szólnak ehhez Nagyaszonyaink, akik áldólag tekintenek le nemzetünkre ? Mit szólunk mi, érző és gondolkodó magyar anyák. Ez lehetetlen 1 Ez csak egy torzkép, egy rossz francia kópia, az oly vaskos pilulákban beadott nemzetközi jelszavak és el- mésségnek torz-szülötte, ez a mai kor betegsége, amelyből a magyar asszony diadalmasan fog kikerülni, mert hisz Madáchban Írva vagyon, hogy: A jó sajátja és bűne a koré Mely szülte őt! Mi hisszük és valljuk, hogy vannak és VESZPRÉMI ELLENŐR teriumhoz, s kérni fogja Cséry Mórnak rendjellel való kitüntetését. Ettől a tervtől azonban elállottak, miután biztosra vehető, hogy Cséryt a legiíletékesebb helyről úgy is fél fogják terjeszteni kitüntetésre. S ez helyes lesz annál inkább is, mert ha munkásokat, cselédeket dekorálnak, — úgy az állam egy oly hűséges és munkás tisztviselője, minő Cséry, szintén megérdemli a kitüntetést. S ez jó példa leend! HÍREK. — Személyi hírek. Vármegyénk egyik legkiválóbb mágnása, a pápai hitbizományi uro- dalom tulajdonosa ifj. Eszterházy Pál gróf, miután nagykorúvá lett, legmagasabb királyi meghívót kapott, mellyel a főrendiházba örökösi jogon behivatott. — Városunk nagy jótevője. Hornig Károly báró, megyés püspök ő nagyméltósága, aki jótéteményeivel városunk és megyénk tan- és közintézeteit, nemkülönben szegényeit oly számos esetben támogatja, — újabban ismét egy fejedelmi adománynyal lepte meg városunkat. Ezúttal a városi tisztviselőket, kiknek nyug- dij-alapjára tízezer koronát adományozott! — Ezen, s ily mérvű adomány láttára, elnémul a szó, s csak a szív és az ész beszél, forró hálától megdobogtatva amaz, s mély hódolatot parancsolva emez. Banálitás volna ő nagyméltósága ezen tettéhez bővebb kommentárt fűzni. — Még egy jótékonyság. Palotay nagyprépost ő méltósága 2000 koronát adományozott városunk utcarendezésére. — Bár ezen nemes példa több követőre lelne. — Gyászrovat. Komjáthy Lajosné, szül. Fábián Mária, Komjáthy Lajos helybeli tekintélyes szabóiparos és lisztkereskedő neje, dr. Komjáthy László veszprémi rendőrkapitány édes anyja, folyó hó 1-én reggel hosezas szenvedés után, életének 54-ik évében jobblétre szende- rült. Temetésén, mely hétfőn délután volt, igen nagy számú gyászoló közönség jelent meg, hogy megadják a végtisztességet a nemesszivü nőnek, ki mint mintafeleség, jegjóságosabb anya s a szegények nagy jótevője volt ismeretes. A gyászoló közönség közt ott láttuk városunk számos előkelőségét, a megye, város, pénzügyigazgatóság, bíróság stb. képviselőit, ügyvédi, orvosi kar tagjait, kereskedőinket, iparosainkat valláskülönbség nélkül, sőt vidékről is többen bejöttek a gyászszertartásra, hogy részvétükkel a köztiszteletben osztozó lesújtott család fájdalmát enyhítsék. A temetési szertartást Demjén Márton ev. ref. lelkész végezte nagy segédleltel és a megerősített kántus közreműködésével. Demjén Márton hosszú, áhita- tos beszédjével könnyekig megindította a gyászoló közönséget. A búcsúztatót egy pillanatra kis baleset zavarta meg. Ugyanis Georgi helybeli könyvkötő 18 éves leánykája egy éles silesznek magyar asszonyok, akik még tudnak hinni, remélni, szeretni, kik megtanultak dolgozni és nem felejtettek el imádkozni. Az uj kor eszméi s az egyéni felszabadulás elől ők sem zárkózhatnak el, mert a haladást feltartóztatni nem lehet, de mind azt a szépet, amit láttak, tanultak, lelkűknek minden erejét, eszüknek minden képességét, szivük meleg szeretetétől áthatva oda fordítják, hogy fiaikból, leányaikból munkás magyar generációt neveljenek. Mert a jövő, a jövőben való boldogulásnak feltételét, a munkában bírjuk. A becsületes munkában, amely nem szégyenit, hanem boldogít. Az európai nemzetek versenye igazolja, hogy azok az erősek, azok a szabadok, akik a munkát választották jelszavuknak. Ott van Amerikának egy nagyszellemü Írója, Sangfellow, aki eki ekként buzdítja hazafitársait : a mi sorsunk nem az, hogy szenvedjünk, vagy élvezzünk, de az, hogy dolgozzunk. Igen, Magyarország is csak a becsületes munkában bolgogulhat, amidőn mezőgazdaság, ipar és kereskedelem válvetve dolgoznak egymással, a haza boldogulásáért! Magyar asszonyok, magyar leányok! A munka jelszavát Írjuk nemzeti lobogónkra. A munkaszeretetei csepegtessük gyermekeinknek szivébe! És akkor nem lesz okunk nemzetünk jö- vőjén kétségbeesni, sőt talán az a szép álom, (49. szám.) 3. oldal. kolylyal a földre zuhant és elájult, s a szom- szédes házba szállították, hol csakhamar eszméletre tért. — A veszprémi színház megnyitása. Színházunk, mely szép és klasszikus formájával messze földön ritkítani fogja párját, — jövő év nyarára tetjesen elkészül. Ünnepélyes megnyitását a szinpártoló egyesület jövő évi aug. 20- ára tervezi. Ezzel szemben Festetich Andor gróf, országos szinészeti felügyelő a megnyitást augusztus 15-ére sürgeti. Valószínű, hogy a helybeli szinpártoló egyesület által kitűzött nap lesz a megnyitás napja. — Ez alkalommal megemlítjük, hogy eddigelé épen nem bizonyos, hogy Szalkay társulata kapja meg az előadásokra az engedélyt. Ennek meghatározása tisztán a szinpártoló egyesület jogkörébe tartozik, ez pedig még nem határozott. — Eljegyzés. Braunstein Gyula Kossuth- utcai kereskedő eljegyezte Tausz Adolf bájos és kedves leányát Gizellát. — A Nemzeti Kaszinó teaestélyeit a következő napokon tartja: 1907. évi december 21- én, 1908. évi január hó 4-én, 1908. évi január 18-án, 1908. évi február hó 1-én, 1908. évi február hó 22-én. — Takarékpénztári dolgok. A Veszprémi Takarékpénztár igazgatóválasztmánya Fe- renczy Károly elnökigazgató elnöklete alatt november hó 30-án ülést tartott, s ezen elhatározta, hogy 1908. évi január elsejétől kezdve az összes betétek kamatlábát 4 és fél százalékra emeli fel, s a betétkamatadót is a betevők helyett fizeti. A betéti könyvecskéket a felemelt kamatláb feljegyzése végett nem kell bemutatni. A zálogjog kölcsönök kamatlábát ugyancsak 1908. évi január elsejétől egynegyed százalékkal felemelte. Az elhalt Plos-szer Ferenc helyett könyvvivővé dr. Saári Jánost megválasztotta, s összes tisztviselőit egyen kint 400—620 korona között fizetés felemelésben részesítette. Gratzl Öd#nt is könyvivői darnel ruháata fel. Egy gyakornokjelölti állás betöltése végett 1908. január 15-iki határidővel pályázatot irt ki. — Szomorú szenzációk. Mindig szomorú dolog, ha embertársaink megtévelyedését kell tudomásul venni. Vigasztaló az ily alkalommal azonban az, ha látjuk, hogy a vétségek és bűnök megtorlására hivatott bíróságok, az illető bűnösöket bűneikhez méltóan elitélik. így kívánja ezt az állami jogrend, az igazság, s a polgárság anyagi és erkölcsi jóléte, biztonsága. I Nap-nap után folyik az igazságszolgáltatás, s az emberek csak akkor érdeklődnek iránta s vesznek róla tudomást, ha a társadalomban exponáltabb helyzetet viselt, vagy viselő emberek ügyeiről van szó. így áll az érdeklődés most is, midőn kedden, Kóhn (Kun) Gyula volt siófoki községi képviselő és lapszerkesztő fog a helybeli kir. törvényszék vádlottak padjára ülni a magyar szabadságról, amelyet sem a kuruc- világ, sem a 48. nem valósított meg, megvalósul egy független, munkás, szabad magyar nép jövőjében, amidőn e nemzetnek minden fia, az ősi családok sarja, a föld népével összeforva, együtt áldoz a munka oltárán. De bármilyen fejlett legyen a munka, bármekkora legyen a munkát szolgáló anyagi, vagy szellemi energia, bármennyire éljen e nemzet minden fiában, leányában a nagy királyok, a nagy asszonyok, a nagy hadvezérek, a nagy vértanuk áldozatának emléke, egyet sohasem felejthet el ez a nemzet, hogy minél inkább tiszteli az őseink által taposott utakat, annál inkább lehetetlen szétszakítani azt a szent kapcsot, amely ennek a nemzetnek minden időben védő paizsul szolgált örömében és bánatában, a szenvedésekben, de a megaláztatásnak napjaiban is dicsőséges reménye volt: Szent István, első királyunk koronája tiszteletét, amely köré sereglettek az ősök, amely köré kell sereglenünk nekünk is, ha ezt az országot Magyarnak megtartani akarjuk! .Mert ne feledjétek, hogy Szent István koronája a múlt dicsősége, a jelen hatalma és a jövő reménye ! A szent koronával egyesüljön imánk, amidőn felkiáltunk: Isten áldd meg a magyart!
