Veszprémi Ellenőr, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1907-12-07 / 49. szám

II. évfolyam.

Veszprém, 1907. deeember 7

MEGJELELIK fíIXDEX SZOMBATOD DKLI TÁX.

Előfizetési árak: Egy évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor., Amerikába egy évre 16 kor. Jegyzőknek, tanítóknak és vidéki vendéglősöknek egy évre 8 korona. — Egyes szám ára 24 fillér.

Nyílt-tér garmond sora 40 fillér.

Felelős szerkesztő és laptulajdonos:

Hupka György.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veszprém, Virág-utca 98., a hova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési és hirdetési dijak küldendők.

Kéziratokat nem adunk vissza. Névtelen levelek figyelembe nem vétetnek.

bonyolítsa, mert hisz pénzüket ma igen könnyű szerrel jobban értékesíthetik.

Ennek a természetes folyománya azután, hogy iparosok, kereskedők és gazdálkodók nagy száma bizony nagyon szorult helyzetbe kerül.

így persze nem múlik el nap, mely újabb és újabb fizetésképtelenségnek nem volna tanúja. És bizony örökös rettegés és nehéz gondok között hajtják ma sokan nyugalomra fejőket, nem annyira a már , nyilvánvaló veszteségeket sajnálva, mint inkább attól rettegve, hogy mit hoz még a — holnap.

De igy kellett már ennek lennie. Hosszas tétlenség után megszólalt a józan kereskedelem és egészséges forgalom istene és megalkuvást nem tűrő kategorikus hangon harsogta oda egy elbizakodott oceánontúli népnek: „eddig és ne tovább.“

Egy régi közmondás szerint, birka- nyiráskor remegnek a bárányok; pedig hiába remegnek, mert úgyis le fogják őket nyirni. Az a védekezés, melyet a nemzeti bankok eddig használtak a „meg- nyiratás“ ellen, bizony, bizony nem volt hasznosabb, mint a bárányremegés. Hiszen semmi eredménye nem volt, mert a pénzt, — dacára az időnkénti kamatláb- emelésnek, — mégis csak átviszik az Óceánon. És ez 10°|0-nál sem fog abban maradni, mert hisz ez a kamatlábemelés oda át — ahol 40—50, sőt 60°;0-ot adnak a napipénzért, — teljesen meddő védekezés.

Az ilyen apró csatározások beválhatnak normális viszonyok között, mint ahogy beválik a chinin a lázas állapot ellen, de nagyon is kétséges ezeknek az alkalmazása akkor, amikor sokkal súlyosabb és mélyebben gyökerező ragályról van szó. Ezek után tehát az a kérdés, létezik-e egyáltalán valami hathatósabb szer is?

Hisz mi ártatlan európaiak egyenest a végveszélybe rohanunk, ha nemzeti bankjaink továbbra is alkalmazzák ezeket a hamis gyógyszereket és agyonkurálnak bennünket azokkal, holott mi betegek sem voltunk.

Szerény nézetem szerint ezen bajok gyökeres orvoslását csak egy világkongresszus egybehivásával lehetne elérni, s miként a békekongresszusból, úgy ebből sem hiányozhatnának legjobbjaink; hiszen mindkettőnek egy és ugyanaz a célja: megakadályozni a népek pusztulását. És szent meggyőződésem, hogy könnyebb leend a mostaniakhoz hasonló eshetőségek elől elsáncolni magunkat, mint megakadályozni egyes nemzeteket abban, hogy háborúskodjanak.

Azért, mert az Óceánon túl néhány elbizakodott ember, a milliárdok után való beteges sóvárgásában elszámitotta magát, — vagy azért, mert úgy mint mi- nálunk is 1873-ban, néhány szélhámosnak hasonló kedvtelései és vágyai voltak, lehetetlenség az, hogy ezért velük bukjon és velük fizesse a cechet a középosztály és a kisember.

Drága pénz.

Minthogy a vidéki pénzintézetek hitele az Osztrák Magyar Banknál most még sokkal jobban megszorittatott, mint azelőtt és tárcaváltóiknak több, mint 8O°|0-ával nagyobbára a fővárosi bankokhoz kénytelenek fordulni, bizonyos, hogy a vidéki pénzintézetek inkább a fővárosi pénzintézetektől függnek, mint az Osztrák Magyar Banktól. És minthogy a budapesti^ pénzintézetek a 100 milliónál többet kitevő olcsó betétek, valamint a még olcsóbb és 80 millióra rugó kormánypénzek betéteinek dacára, amióta az Osztrák Magyar Bank a hivatalos kamatlábat

6—61|2°|0-ra emelte fel, — a visszleszá- mitolásnál 73|4, sőt 8 Vöt is kivánnak s emellett még mindenfelé megszorítják a hitelt, — bizony nem csoda, ha a vidéki pénzintézetek 9 és 10Vra kényszerülnek a kamatlábat felemelni. Ez csak természetes, hogy amit az öregek kezdtek, azt a fiókok is utánozzák: megszorítják t. i. a hitelt mindenütt, ahol nem határozottan prima hitelképességgel állanak szemben, — uj hitel nyitásánál pedig a legnagyobb félelemmel járnak el, mert ilyen időben, ilyen fenyegető viszonyok között bizony minden banknak nagy elővigyá- zatra és megkétszerezett óvatosságra van szüksége, egyrészt hogy nagyobb pénzkészlettel rendelkezzék, — másrészt, mert manapság minden banknak oda kell törekednie, hogy a régebben alacsony kamatlábra folyósított kölcsönöket mielőbb leTÁRCA.

A magyar asszony.

Irta és a Keszthelyen rendezett Csány-ünnepélyen fel olvasta özv. Bezerédj Lászlóné, sz. Tarányi Irma

Az egyes szakaszok után, a szövegben említett magyar nőket élőképekkel mutatták be.

(Folytatása és vége.)

A szatmári békekötés után, hosszú útja nyílott a nem zet erőgyűjtésének és békés fejlődésének. Azut án, hogy a vitéz Szavoyai Jenő, a magyar csapat ok nagy vérveszteségével felszabadná az országot a török járom alól, azután, hogy Pozsony ban elhangzott: Vitam et san- quinem, békésebb napok köszöntöttek a magyar nemzetre, ha ugyan békésnek lehet nevezni az elnyomatás keserű napjait. Mária Terézia bölcs uralkodása megteremtette az általános viszonyokban a szellemi centralizációt. Magyar ifjak szerencséseknek érezték magukat a bécsi udvar körében. A felállított nemesi testőrség intézménye vonzotta oda a magyar családok szine-ja vát, ahol szokásaik megfinomodtak, európaivá váltak ugyan, de szivük, nyelvük elhagyta az ős öktől örökölt formákat. De éppen ez teremti meg a nemzeti visszahatást. A nemzet lelke, amely íróiban él, újra ébred. Besse- nyey György személyében megjelenik a nemzeti megújhodás apostola. A lelkekre szól ő,

a magyar nyelvr érdekében, buzgó társai ebben : Ráday, Orczy, Ányos, Kazinczy és a többi úttörők. Ezek között van e vármegye koszorús költője Kisfaludy Sándor is, akit mi zalaiak büszkén vallhatunk magunkénak. Nemes testőr lévén, Bécsben tölti el ifjúságát, de lelkében, szivében lángol a hazaszeretet. Később bujdosva, harcolva külföldön találjuk őt, de szép múzsája, Szegedy Róza visszavonzotta Itáliából, vissza a Provence daltelt mezeiről, hazájába, a kék Balaton partjára, ahol az ő szerelmi idyl- jük a hires badacsonyi szüreteken kezdődik, évek múltán boldog házassággal végződik. Mily gyönyörűen szólnak a Himfy-dalok, mily édesek a regék a Balatont övező hegyek váriom- jairól.

S mindezek fölött, mint inspiráló géniusz ott lebeg Szegedy Róza alakja, aki szerelemre lobbantá, honszerelemre buzditá nagy költőnk szivét.

Kisfaludy Sándor nevével szorosan ösz- szefügg a Dunántúl egy nevezetessége: a keszthelyi Helikon. A nemesek nagyja, Festetics György gróf, akinek nevét nemcsak városunk és vármegyénk számos humánus intézménye hirdeti, hanem a mai Georgikon régi épületének illesztett emléktábla is. Ö az, aki ez országban elsőnek szántotta a magyar mezőgazdasági tudományok mesgyéjét, ő az, aki ápolta, szolgálta a tudományokat, tehát akkor harcolt a történelmi belátás éles fegyverével, amikor

ennek az országnak a magyarok kishitűség- következtében, már nem bíztak a nemzet feltá madásában. Ö volt az, aki a keszthelyi Helikonünnepélyeket rendezte és amelyeken megjelenik e kor jeles költőnője, a Vörsön is tartózkodó Dukai Takách Judith.

Mig hazánkban a nemzeti múzsa ekként terjesztgeti szárnyait, Európán végig hangzik a francia forradalom.

Liberté, Egalité Fraternité harci riadója, Napoleon világraszóló génijének sikerül ugyan a felkorbácsolt szenvedélyeknt uira békóba törni, sikerül a francia császárságot egy rövid időre megállapítani, de az csak múló tünemény. A rab oroszlán Szent-Ilona szigetén csörgeti láncait, Európán pedig tovább harsog a szabadság jelszava! Franciaország után Olaszország, majd Bécs népe követeli alkotmányát! És a szabadság eme jelszava, hazánk nagy szellemeinek : Széchenyinek, Kossuthnak és a többieknek felfogásán átszürődvén, felrázza a nemzetet. Midőn 1848 március 15-én Petőfi ajkáról elhangzik: a Talpra magyar, megkezdődik az önvédelmi harc hazáért, alkotmányért.

Nagy idők ezek, ismerjük mindnyájan, hisz nagyapáink végig küzdötték azokat, ott voltak Isaszegnél, Vácnál, Komáromnál, do ott voltak fájdalom, Világosnál is. Ahonnan elkerültek a nyirkos levegőjű sötét tömlöcökbe, ahol testet, lelket ölő rabságban siratták a magyar szabadságot. Vagy bujdostak idegen föl-