Veszprémi Ellenőr, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1907-04-28 / 17. szám
II. évfolyam. Veszprém, 1907. április 28. 17. szám, VESZPRÉMI ELLENŐR TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egy évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor., Amerikába egy évre 16 kor. Jegyzőknek, tanítóknak és vidéki vendéglősöknek egy évre 8 korona. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Hupka György. I Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veszprém, Virág-utca 98., a hova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési és hirdetési dijak küldendők. : Kéziratokat nem adunk vissza. Névtelen levelek figyelembe nem vétetnek. Leányaink nevelése érdekében. Ha jól emlékszem, a múlt évben, R. S. kereskedő és városi képviselő, igen egészséges és szükséges eszmét pendített meg egyik helybeli hírlapban. A mai nőnevelésről elmélkedve, gazdaasszonyi iskola felállítását indítványozta városunkban. Az eszme megpenditésének dicsősége R. S. urat illeti, annak testté váltása azonban senkinek sem érdeme, mert R. S. szava, a pusztába kiáltónak szavaként hangzott el, visszhangot sem keltve! Igaz, hogy városunk minden tekintetben oly elmaradott s itt oly sok pótolni, létesíteni való van, hogy nem csoda, ha R. S. eszméjének megvalósítására, vagy akár csak tárgyalására is, ezideig senki sem vállalkozott, de tagadhatatlan az is, hogy leánygyermekeink nevelése oly végzetes irányban halad ma már, hogy legfőbb ideje azzal a legkomolyabban foglalkozni s leánygyermekeinknek oly nevelést és kiképzést adni, mely a mellett hogy visszavezeti őket valódi hivatásukhoz, — a megélhetés mai nehéz viszonyai mellett nagy anyagi előnyöket is nyújt, amennyiben sok megtakarításra ad módot. Értjük ez alatt a családias, házias nevelést. Tudjuk, hogy a leánynevelés mindenkor nagyon sok gondot okozott a szülőknek. A régi családias leánynevelés mindjobban elfajult a modern irányra való törekvéssel, mert a modernség alap- feltételeit úgy értelmezték, hogy szakítani kell a régi módszerrel, melyben a leányt belenevelték azokba a tudnivalókba, a melyek a háztartás mindennapi szükségletei. Ezzel homlokegyenest, sok úri családban már a konyhába sem engedték a „házi kisasszonyokat“, kik nem is nagy díszei lettek számos középosztályu családnak. A nyelv- és zenetanitás nagyon szép és fontos, de csak addig méltó a becsülésre, mig azokkal nem ütöttünk csorbát a házi nevelés igazi szabályain. Beethoven egy rosszul eljátszott zenekölteményeinél mindenesetre többet ér egy jól sikerült rántás. A rosszul, vagy félig- meddig megtanult francia nyelvnél is értékesebb a jól vezetett konyha. Mindezek ma már nagyon régi dolgok. Oly régiek, hogy már ismét újaknak tűnnek fel. Felújításuk maga egy újítás. A leánynevelés rossz irányba való terelődését lassan-lassan maguk az anyák kezdik észrevenni. Leányaik elmaradottsága a házvezetésben, sokszor megdöbbentően nagymérvű. Sajnos, már annyira vagyunk, hogy iskolára van szükség, hogy a veszteségeket helyre üssük. ezért szükséges volna arra törekedni, hogy egy női ipar és háztartási iskola létesitiessék, még pedig városunkban. Ilyen iskola ezidőszerint csak Budapesten, Kolozsvárott és múlt év óta Fiúméban van. A Dunántúlnak nagy szüksége volna egy ilyen népiskola jellegű iskolára, hol sokkal több jövödelemmel kecsegtető tudást szereznének meg leánygyermekeink, mint a szerencsétlen tanítónői pályán, a melyre most mindenki tódul s ahol egész életükre, csekély fizetés mellett, kultúr- missziót végezve, valahol Isten háta mögött elsavanyodhatnak. A házi- s gazdaasszonyi teendőkben jól kiképzett, jártas leány, nagyobb vagyon egy férjnek, egy családnak, mint ezrekről szóló takarékpénztári könyv, de feltétlenül többet ér, mint egy néptani- tónői oklevél. Azért nem ajánlhatjuk eléggé egy női ipar és háztartási iskola felállítását városunkban, mely céltudatos vezetéssel és a szülők pártfogásával sok jó gazda- asszonyt nevelne városunknak s megyénknek. (H.) TÁRCA. A szemed oly sötét . . . A szemed oly sötét! Hogy reám vetéd Igézve, égetőn: Feledve lön Minden, mi volt. . . 5 a szív, a holt Repesve újra verni kezde . . . Feledve lett a múlt Homály borult Kacajra, kínra, kedvre . . . Az első láng, miben Hév ült egykor szivem És a többi álom S a sok-sok gyötrelem Feledve lett. . . A szemed oly sötét! A szemed oly sötét!. . . Hogy reám vetéd Igézve, égetőn: Feledve lön Minden, mi van ... Mi most vezérel Elhagyom az utam . . . Kit gyűlöl szivem És akit szeret Hogy üt az óra Sóhajtva a neved: Nem gyűlölöm, nem szeretem ... Nincs senki más, nincs semmi más Te vagy velem! Te vagy velem /. . . 5 a szemed oly sötét! . . . A szemed oly sötét! Hogy reám vetéd Igézve, égetőn: Minden, mi lesz Feledve lön . . . Feledve lett a gyász Mit vár megtört szivem . . . Feledve a szeszély Mely sújtja majd hitem . . . Feledve lett a sirhalom; Feledve zokogó dalom . . . Feledve lett a kárhozat! A szemed oly sötét!. . . Astraeus. A nő a magyar példaszóban. A „Veszprémi Ellenőr“ eredeti tárcája. Irta: Pozsonyi Gábor. Nincs nagyobb kritikus ezen a salakos lében forgó világon, mint a példaszó. Hozzá képest a mi papiros fogyasztó kritikusaink között még a legpogányabb fajtájú is, ki „szüruj- jában hordozza lelkiismeretét“, olyan szolid, olyan jámbor, mint aki „még a zsidónak is kitér.“ Neki mindegy tatár: akár király, akár paraszt; akár nemes, akár polgár; katholikus vagy kálvinista; pápa, pap, katona vagy tisztviselő; férfi vagy asszony. „Kotybeie szilvalé“, meg- borsolja valamennyit. A prókátorról azt tartja „cigánysátorban aluszik“ s „ha igaz ügyed van, megesküszik egy koronáért; de ha hamis két koronán alul nem“; a katonáról, hogy „egész nap az utcán járva dolgozik“ s mint „afféle pendely-kovács„ mindig a más szemetén kotorász“; neki a tudós „ki miben tudós, abban gyanós“; az orvos „egy bajból kettőt csinál“ s „ha embert öl is, nem fél a hóhértól“; a „papnak egere is kövérebb“, mert „zsákjának soha sincs feneke“ s mert „papnak élünk, papnak halunk; a pap el-' jár a kereszttel csöndesen“ s „megy elől a pokolba, utána a község“; a férfiak — lévén a legjobb bornak is seprője — „kölcsön is föveszik a vétket“, „de ha rosszak is nem szünetlen; a nők — ne már a nőkkel szemben igazán úgy
