Veszprémi Ellenőr, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1907-04-28 / 17. szám
2. oldal (17. szám.) VESZPRÉMI ELLENŐR 1907. április 28. Néhány szó a nők helytelen neveléséről. Közli: Czeczey Nándor. „Metellus szerint a férfiú, midőn házasodik, a hazának hoz áldozatot“. E mondás a valláserkölcsi és a társadalmi felfogással sok tekintetben ellenkezik ugyan, de a puszta élet rideg sivársága nagyon sok eset- j ben igazolja Metellus állítását. És hogy ez nagyon sok esetben igy van, azt bizonyítani nem is kell. Ahelyett e szomorú helyzet okaira vessünk néhány pillantást. Ennek első és legfőbb oka az, hogy a mai „modern hölgyek“ nevelése nagyon helytelen irányba terelődött, különösen az újabb időkben. Ma a nők emancipációja a női kérdés megoldása nagyon is aktuális kérdéssé fejlődött különösen azért, mert ezzel nemcsak az emberiség fele, hanem az összes emberiség érintve van, mert a nő | előbb mint testvér, később pedig mint feleség, azután pedig mint anya, hatással van testvéreire, j férjére és legfőképen pedig gyermekeire. Napjainkban a nők társadalmi helyzete és ezzel szorosan összefüggő nevelése átalakulóban van. Fájdalom azonban az, hogy az átalakulást és a nevelést nem abban az irányban eszközük, amely az embert isteni, történelmi és természeti alapon megilletné, hanem eszközük azon irányban, melyet Rousseau ferde nevelési módszere és istentelen filozófiája szült és amely testet öltött akkor, amikor 1789-ben Párisban a francia nemzetgyűlés kihirdette az emberi jogok általánosságát. Rousseau helytelen bölcsészeti alapjából kiinduló és a francia nemzet által kihirdetett tétel végig söpörte Európa minden müveit államát, mindenhol kezdett tért' hódítani a női kérdés, mely a nőt a férfival az általános emberi jogok alapján egyenlővé tette. De ezzel együtt kezdett fogyni a középkor minta asszonyainak száma is. A háziasságot a tudás szomja, az imakönyvet Zola regénye, a templomot az orfeum kezdi felváltani. Ennek oka pedig a nevelés. A nevelés alatt tévesen sokan csak az iskolai nevelést értik. Az iskolai nevelés pedig a nevelésnek csak egy ötödrésze, az általános életkorhoz viszonyítva, mert azon kor, amelyet a nevelendő leány vagy fiú az iskolában eltölt életének csak egy kis ré- 1 sze s ehhez arányitva az általános nevelésnek az iskolai nevelés csak a kisebbik részét képezi. Sokkal több nevelésre vár a gyermek a szülői házban és a társadalomban mint az iskolában. Azért a leányok helyes nevelése is a szülői házban kezdődjék, folytattassék az iskolában és érjen véget az emberi társadalomban. Lássuk ezeket röviden egyenként: Hogvan nevelik legtöbb családban a leány gyermeket? megereszti a pányvát, hogy kifúrná az oldalamat, ha mind egy szálig el nem mondanám azt a sok jóizü hamisságot, melyen — tessék elhinni — nem azért kaptam, hogy ismét elszórhassam. Ha most a divatos szokásnak akarnék hódolni, bevezetésül én is elnevezhetném a nőket könnyű, lengeteg, ártatlan szépségeknek, angyaloknak, sylphideknek, kikben a jég és a tűz, hidegség és rajongás, köny és mosoly egymásba olvadtanak ; kik gyöngék és hatalmasok, ragyogók és törékenyek; kiknek hangjában visszacseng az arkangyalok édes dallama, kiknek termete elbűvöl, tekintete e'éget, lehellete lerésze- git stb. stb.; de még ha megaranyoznák is a számat, nem visz rá a természetem, hogy e hiu- ságos tömjénezést tetszetős igéit papoljam és jóllehet már századok előtt megmondotta valamelyik arab poéta, hogy „nőt megütni még virággal sem szabad“, semmi kedvet nem érzek magamban meghamisítani azt a képet, melyet a példabeszédeknek kissé durván csiszolt mozaik-lapján pilantottam meg. A régi görög hitrege szerint minden rossz egy nő: Pandora által jött a világra. Helena miatt dulatott fel Trója, Dejanira mérgezte meg Herkulest s a Danaidák mind egy szálig megölték egy éjjel férjeiket. Plato azt erősité, hogy a. gonosz férfiak lelke haláluk után büntetésül nőkbe költözik át. „Nincs annyi csillag az égen, annyi hal a vízben, mint csalfaság a női szívben“, énekelte Codrus; Macedoni Fülöp mondá, hogy nem volt makacsabb háborúja annál, mint amilyet édes hitestársával folytatott, mig Socrates szerint „minden rossznak forrása a nő“. Vannak-e tekintettel annak jövendőbeli hivatására ? Bármennyire tisztelem is az anyákat, ez esetben azt kell mondanom, hogy a leány gyermekeiket, ha nem is első szülött, mégis egykét kivétellel helytelenül nevelik. Mert legtöbbnyire nem számolnak azon anyagi körülményekkel, amelyben vannak, de főleg nem számolnak azon helyzettel, amelybe leányaik kerülhetnek akkor, a mikor odahagyják a szülői házat és életüket mások boldogitására szentelik (?) Ha a házi nevelésben a leány gyermek csak arra van szoktatva, hogy kényeskedjék, re- i gényeket olvasson, folytonossan a hiúságnak hódoljon, akkor céltévesztett a nevelés. A leá- | nyok házi nevelését meghatározza és arra igen szép következtetést vonhatunk egy jó anyának példájából — kisleányát iskolába a következő I szavakkal kisérte : Te jövőre szorgalmasan fogod tanulni a történelmet, hogy hasznodra for- j dithasd a múlt tapasztalatait; tanulmányozni fogod a földrajzot, hogy biztosan haladhass az élet utjain; tanulni fogod a csillagászatot, hogy j megismerjed az utat, mely az égbe vezet, tanul- ! mányozni fogod a számtant, hogy rendhez és takarékossághoz szoktasd magadat és saját károd nélkül élvezhesd a jóttevés örömeit. Tanulni fogsz annyit, a mennyit tudsz tanulni ; mert, amily igaz az, hogy a férfiak soha sem tudnak eleget, ép oly igaz az is hogy az asszonyok soha sem tudnak sokat. (Folyt, köv.) Az uj otthon. Régi vágyak, hő remények teljesednek s egy régi szükségletnek tesz eleget a helybeli iparososztály, midőn egy közös otthont teremt magának s az Ipartestületet, Iparoskört s az Iparos Ifjak önképző egyletét beköltözteti az Ipartestület tulajdonát képező fő-utcai házba. Az iparos osztály valamikor igen nagy tekintélynek örvendett városunkban is, de az ipar hanyatlása, az.általános elszegényedés, iparosainkat is leszoritotta az addig elfoglalt polcról. Az anyagi romlást az erkölcsi fölény megfogyatkozása is követte s iparosaink visszavonultak a társadalmi életben való tevékenyebb részvéttől. Az újabb időnek köszönhető, hogy az ipartestületek, iparos körök stb. révén iparosaink újból serényebb működést fejtenek ki a közélet és társadalmi élet terén. S kezdenek tömörülni. Ezt pedig feltétlenül jól teszik, mert ha már az ipartörvény soha el nem készülő revíziója folytán s az önálló vámterület ujabbi elmaradása következtében, anyagi állapotuk javulására a közeljövőben alig számíthatnak, mégis a tömörülés folytán oly erőt és erkölcsi súlyt íme egy csomó állítás olyan nevezetessé- 1 gek szájából, kiknek nagy a hire, mint a tatárjárásnak. Ilyen bátorító példák után bízvást meghallgathatjuk azt is, mit hűséges és nem hűséges j oldalbordáinkról mond a példabeszéd s ha egyik-másik közülök kissé szájon át beszélne és szabadjára eresztené szabados nyelvét, lesz rá gondunk, hogy még annak se sértse meg füle-dobját, ki szemérmes mint a- menyasszony és ártatlan, mint a ma született gyermek. Van-e valami szebb egy rózsafán termett és piros pünkösd napján hajnalban született leánykánál ? Sohse is törjük rajta fejünket, ismerjük el, í hogy nincs. Ebben még a példaszó is egyetért velünk, csakhogy azt teszi hozzá: „legszebb leány a jó leány“ és „szép a leány ideig, huszonnégy esztendeig“, mert akkor még „egész teste bársony“, „fehér mint a patyolat“, „friss mint a pörgő rokka“, és „szép mint a ptinösdi ! reggel“. A példaszónak azonban nem kenyere a j hizelkedés; tudja, hogy „rossz tükör az, mely hamisan mutat“ s éppen azért, mint aki lélekben járó dolgot müvei, intőleg hangoztatja, hogy »ami igen szép, közeljár a cifrához“, „hires a szép“, „ritka szép és nem kevély“, „szépség és jámborság ritkán járnak egy nyomon“, „szép a szépet hamar ráveheti“, mert meleg nap a bimbót hamar megindítja. Ezután orrára bigyeszti a profeszori ókul árét és szakértői határozottsággal kimondja, hogy a szépség fogalma tisztán viszonylagos mert bár „a szép asszony szép lányt nevel“, csak „addig szép akármi mig szebszereznek meg maguknak, hogy a társadalmi életben eddig nélkülözött vezető szerepet újból megszerezhetik. Az a körülmény, hogy most az Ipartestület, Iparos és Önképző körök egy fedél alá kerülnek, a legszebb reményekre jogosítanak. Az iparosok közti együvétartozás érzése fokoztatik. Az emberek egymáshoz közelebb hozatnak, ami talán legfontosabb az iparos ifjúság közelebbi viszonyba juthat a mesterekkel. Igaz, hogy mindegyik testületnek és körnek külön helyisége leend, de mulatságok stb. alkalmával a nagyterem egyesíteni fogja az iparosok valamennyiét. Az uj otthon kertje pedig egy kis paradicsom lesz. Most parkírozzák s lesz benne úgy az Iparoskörnek, mint az Önképző egyletnek külön verandája és tekepályája. Jogosan fűzhetjük az iparosok uj otthonának benépesítéséhez a legszebb reményeket s örömmel üdvözöljük azt a napot, midőn az Ipartestület házának homlokzatán három rendbeli felírás is hirdetni fogja az iparosok szorosabb egyesülését, mely tekintélyt s nagyobb erkölcsi súlyt fog városunk lakosságának zömét képező ezen osztálynak adni. Hála a vezetőségnek, mely lehetővé tette az párosok uj otthonának megteremtését, anélkül, hogy akár az ipartestület vagyonát, akár az iparos osztály tagjait nagyobb kiadásokkal megterhelte volna. A szükséges átalakítások anyagi áldozatokkal járnak ugyan, de ezek az idők folyamán bőven meg fognak térülni. Talán a közóhajt fejezzük ki, midőn azt mondjuk, hogy célszerű volna a betegpénztárt, sőt a rokkant munkások országos egyesületének helybeli fiókját is az uj otthonba telepíteni s ezáltal lehetővé tenni, hogy az iparosok ügyesbajos dolgaikat egy épületben végezhetnék el. Iparosainkat pedig üdvözöljük az uj otthonban ! Legyen az uj fészek kellemes és meleg, melyből a kölcsönös szeretet és támogatás ereje fakad. CSARNOK. A nyaralásról. Irta: P. G. Kikisértem a múlt nyáron egy nyaralni menő barátomát a pályaudvarhoz. Rekkenő déli hőség volt mely azonban nem a sirokkó moz- gáslankasztó fülledtségével borult az utcára, hanem inkább mint valami izgató tűz a forgalmat lázassá csigázta. A város ebben ellentéte a falunak, mely nagy hőségben kihalt, akárcsak Pompéji utcái. Nem biztató és marasztaló látvány egy város nyáron s én mégse irigyeltem bet nem látni“, „annak szép a rut is, ki szépet nem látott“; „nincs oly szép személy, kiben valami gáncs ne volna“; „szépnél szebb is találkozik“, mert „ha a szépnél szebb nem lenne, a szép magát elhízhatná.“ A szépség fogalmát egyébiránt már ezredévek óta magyarázzák és magyarázni fogják még sok ezredévekig. E tekintetben ahány ház, annyi szokás; ahány ember, annyi Ízlés. Ugocsa vidékén például úgy éneklik: Már minálunk az a szokás Nem is szép lány, ha nem ragyás. Egyiknek a sudár és patyolat-arcú, másiknak a gömbölyű gyönyörű. Az olaszok a tömött, erőteljes kifejlettséget keresik a nőben, a spanyol kicsi kezek, hervatag alak imádója, az angol a szőkét, a magyar a „se nem szőkét se nem barnát“ szereti, Jeruzsálem leányai pedig igy énekeltek: „Ne kerüljetek minket, hogy barnák vagyunk; a barnaság csak szépség és barnákká minket a ragyogó nap tett“. Még a példaszó is zavarban van : hol erre, hol arra hajlik mérlege. De minden habozás dacára is azzal tisztába jött, hogy „minél nagyobb a személy, annál nagyobb a veszély“ s nemcsak azért ajánlja a kisebbet, mert az okos ember a rosszból az apróbbat választja, hanem azért is, mert „aki hosszabb rosszabb, aki kisebb frissebb“, sőt minél kisebb annál frissebb“; hanem aztán mintegy nyomatékül utána vágja, „kis csupor, hamar forr.“ Aki különben a példaszó tanácsa szerint akarna hn-a társat keresni, az aligha jutna hozzá a holtomiglan-holtodiglan elmondásához. %
