Veszprémi Ellenőr, 1906 (1. évfolyam, 1-13. szám)

1906-12-30 / 13. szám

2. oldal (48. szám.) VESZPRÉMI ELLENŐR 1907. november 30. dolgot, főkép pedig ne essék abba a speciálisan veszprémi hibába, hogy előre eligérkezik, szavát leköti. S ez szól kü­lönösen az özvegyasszonyoknak, kik a legtöbb esetben meggondolatlanul Írják alá a megbizó leveleket. Várjunk! Főképp pedig várjuk meg annak a végrehajtó bizottságnak műkö­dését, mely tisztességes polgárokból meg­alakulván, a városi választások egyöntetű s céltudatos vezetését kezébe vette. Ezt és igy kívánja az észszerüség, a képvi­selőtestület színvonalának emelése. Elég volt eddig Mucsából, legyenek végre tűr­hető, konszolidált állapotok városunkban. Veszprém, Halpiac. WELLNER GYULA ajánlja magát a legjobb és legszebb műfogak, egész fogsorok készítésére, a legújabb amerikai mód szerint, rugók és kapcsok nélkül oly módon, hogy azok a természetes fogakhoz hasonlóan, minden cél­nak megfelelnek. Kívánatra egy műfog néhány óra alatt, egy fogsor 24 óra alatt készül el és a foggyökér eltávolítása nélkül, minden fájdalom elkerülésével illeszteíik a szájba. Javítások díjmentesen eszközöltetnek. Minden a fogászat körébe vágó műveletek. \ Veszprém, Halpiac. Dsentri kaszinó és kávéház. Az italmérési jog gyakorlása sok fárad­sággal, még több anyagi áldozattal jár. Külö­nösen ez utóbbi tekintetben van az italmérők­nek bőven okuk panaszkodni, mert sokféle és nagy adóval vannak megtérhetve. Mégis azt látjuk, hogy számos ember előtt az italmérési jog elnyerése valami földön­túli boldogságnak tűnik fel, melyért minden elképzelhetőt képesek elkövetni, csakhogy azt elérhessék. A legtöbb esetben sikerül is ez ne­kik, mert a törvényt sokfélekép lehet magya­rázni és elmagyarázni, azonkívül még mindig van protekció Magyarországon, melynek az italmérési jogok elnyerésénél legtöbb esetben nagy szerepe van. — A legtöbb esetben pedig, az uj italmérési jogok engedélyezése, mások régibb jogának sérelmével, anyagi károsításá­val jár! Ez természetes ! * Legújabban a szomszéd Várpalotán folyik éles harc egy ital mérési jog elnyerése körül. Arról van szó, hogy a város közepén, alig né­hány lépésnyire a községházától, egy kávéház és étterem részére korlátlan italmérési jog en­gedélyeztessék. Az ügy szorossn összefügg a közelmúlt­ban megalakított dsentri kaszinó, „Otthon“ lé­tezésével. Az ügynek története van. Közel 40 évig állott már fenn az ottani Korona szállodában a várpalotai Polgári ka­szinó, s meleg fészke volt a polgárság össze­tartásának, társadalmi életének, emellett kultur- missziót is végezvén. Ekkor történt, hogy a gróf Zichy-féle ura­dalmat, melyhez a Korona szálloda is tartozott, Witzleben gróf megvette, s a Koronát eddigi bérlőjének, Bauer vendéglősnek eladta. Ekkor állott be a nagy változás a várpa­lotai társadalmi életben s a Polgári kaszinóban. A kaszinó, mely addig jó, tiszta, kelle­mes és kényelmes volt, egyszerre nem felelt meg néhány tag kívánalmának, s kilépvén a Polgári kaszinóból, „Otthon“ cim alatt egy meglehetősen kaszt-rendszerre alapított dsentri kaszinót létesítettek. Eleinte csak „urakat“ vet­tek fel az uj kaszinóba. Később, midőn a költ­ségeket az „urak11 nehezen, sőt éppen nem fizették, s még a tagsági dijakat is peres utón kellett behajtani, — felvettek az Otthonba ke- vésbbé dsentri urakat is. — Az üzlet mégis rosszul ment, úgy hogy az uj kaszinó már a bukás szélén állott. Ezt elkerülendő, a kaszinó tagjai, akiknek azelőtt a Kaszinó két nagyterme sem conveniált, összehúzták magukat egy szo­bácskába, többi helyiségeit pedig bérbe adták Lengyel Mórnak, a péthi fürdő-vendéglősnek, aki a kaszinó volt helyiségeiből kávéházat és éttermet csinált. Természetes, hogy ennek csak úgy van értelme és kézzel fogható eredménye, ha a Lengyel kávéház korlátlan és nyilvános ital­mérési engedélyt kap, mert az „Otthon“ ka­szinó italmérési engedélyéből, s a kaszinó tag­jaiból Lengyel ugyan nem képes még a 300 korona házbérét^sem kifizetni, nem pedig élni. Csakhogy az italmérési jog elnyerése kö­rül egy kis bibi merült fel. Ugyanis úgy a község elöljárósága, mint a Várpalotán levő két nagyvendéglős és kávéház-tulajdonos ellen­zik az italmérési jog kiadását. A két nagyven­déglős nagyon természetesen kenyérkérdésből, a község pedig azért, mert az uj kávéház és vendéglő közvetlen a községháza mellett van. Mégis az Otthon kaszinó-párt és Lengyel mindent elkövetnek, hogy a korlátlan italmé­rési jogot Lengyel megkapja. A községi tanács Lengyel kérvényét nem véleményezte. Ekkor képviselőtestületi gyűlést hívtak össze. A képviselőtestület is leszavazta Lengyel kérvényét. Most felebbezés alá adta Lengyel az ügyet. az ő uralkodása alatt legnagyobb virágzásnak örvendett a művészet hazánkban. Nagyban elő- mozditá ezt nejének, Beatrix királynőnek a be­folyása, aki milánói hercegnő lévén, hazájának Itáliának művészeit udvarába vonzotta s ezek alkotásai réven fejlődött ki Magyarországon a renaissance. Pedig nagy szellemi emelkedésről tesz tanúságot egy nemzet történetében a mű­vészet, amely minden időkben a kulturális ha­ladásnak fokmérője. Mátyás király személyével egy másik esz­ményi nő-alak áll kapcsolatban, akit ott talá­lunk mindenütt, az ifjú Mátyás oldalán, a nép fantáziájában, regéiben, a művészek csoportké­pein, a bájos szép Ilonka, akinek édes-bus re­géjét Vörösmarty oly szépen énekli meg ismert költeményében, a Szép Ilonkában. A renaissance fényes korára, Mátyás di­csőséges uralkodására, hej, de szomorú napok következtek : vallási villongások Európában, tö­rök világ Magyarországon. 1526 augusztus 26-dike hazánk történelmében gyásznap. Mo- hácsnál a Cselepatakba fűlt II. Lajossal veszett el hazánk függetlensége, 1541-ben pedig Má­tyás király budai várának sugár tornyáról véres harcok után, lebukott a magyar zászló, hogy helyét felváltsa a török félhold. Magyarország Nagy Boldogasszonya templomának a tornyá­ról az esti harangszó helyett, az ájtatos muezzin Allah kiáltása hangzott el a várbástyák felé! Buda után elesett a Dunántúl, Temesvár, Dré­gely, Szolnok. Egyik várunk a másik után ju­tott török-kézre. A nyomor, a szenvedés ütött tanyát a városok, a falvak körében és ez adott életet a keresztény lakosság ama mondásának: ahova török lép, ott fü nem terem többé. Pusz­tított mindent, földet, vizet; rabszolgaságra hur­colt nőt, gyermeket, neki semmi sem volt szent. Es mit csinált a magyar asszony, a török­világban ? Harcolt, lelkesített, áldozott, temetett. Vagy nem hiszitek? Ott van Dobozy Mihály hitvese; meghalt a török üldözés alatt, férjének gyilkos tőrétől, ott ven a mohácsi csatatéren Perényi özvegye: Kanizsai Dóra, aki temeti az elesetteket; Pál barátot és vele a 20.000 ma­gyar vértanút. Ott van Losonczy Mihály olda­lán Pekri Anna, aki kincsei és jószágai árán szerezte be a hadisarcot és zsoldott. Ott talál­juk a magyar nőket az egri vár fokán ékes palástban, véres karddal Dobó Katicát, s vele követ hajítva, szurkot öntve a többi névtelen hős nőket. Meg is futamodott onnét a török, mert mint mondották: Isten van a Magyarokkal, hiába küzdenénk ellenök. És igazuk volt, mert ahol a férfiak és a nők a haza szeretetében igy összetartanak : ott az Isten ! Hej de sajna, mintha a Teremtő is el- hagyta volna a magyart, mert: a testvérharc, a vallási villongások, a török iga, a német ura­Árn ezt megtehette, de nyilvános, korlát­lan italmérést azon a helyen engedélyezni nem szabad. A törvény ugyanis nyíltan tiltja köz­épületektől 100 méteren belüli távolságban ital­mérést engedélyezni, hacsak az illető helyen már régebben ilyen nem volt. De felesleges az uj engedély megadása azért is, mert Várpalotán a létszám már úgyis be van töltve, sőt éppen Lengyel Mórnak péthi jogával már túl is van terhelve. Éppen nem volna igazságos, a többi korcsmáros rovására egy uj jogot kiadni azért, hogy Lengyelt felsegítsék, vagy pedig az „Ott­hon“ haldoklását meghosszabbítsák. Tudtunkkal Lengyelnek, ki huzamosabb ideig volt Amerikában, nincsenek oly bokros érdemei, hogy miattuk a többi korcsmárost károsítani kellene. Az „Otthon“ pedig úgyis csak arra v.dó, hogy Várpalota társadalmi éle­tét még jobban felaprózza Reméljük, hogy a helybeli Pénzügyigaz­gató, ki mint rendkívüli igazságos és részre- hajthatatlan úriember ismeretes, — nem fogja a törvény és minden célszerűség ellenére, Vár­palotán az uj korlátlan italmérést engedélyezni, hanem ellenkezőleg, azonnal, még karhalommal is bezáratja a „lengyel“ kávéházat. Munkássors. Egy bányamunkás szörnyű halála. Apróra zúzta a gép. Kit terhel a felelősség ? Bányász temetés. Kilencen kenyér nélkül. Rettenetes és kínos halállal múlt ki múlt szombat éjjel Licsauer János 40 évres bánya­munkás Várpalotán, hol az Ipartelep Részvény- társaság Brikett gyárában dolgozott a szén- zuzóban. A szénzuzó-gép szijját akarta megigazí­tani, s e közben a gép lábánál fogva bele­húzta a zuzóba s apróra összetörte egyik kar­ját, lábait és medence-csontját, úgy hogy a boldogtalanban a csontok a szó legszorosabb értelmében zörögtek. Licsauert a kórházba szállították, néhány óra múlva a legborzasztóbb fájdalmak közt, meghalt. A balesetért felelősség senkit nem terhel, mert Licsauer túlbuzgóságból avatkozott oly dologba, mely nem hozzá tartozott. °A balesetről értesített veszprémi kir. ügyész­ség távirati utón adta meg a temetési engedélyt. Licsauer temetése nagy részvét mellett kedden délután ment végbe, s megjelentek azon szolgálatmentes munkástársai is. Licsauer 8 árvát és özvegyet hagyott hátra, kik most kenyérkereső nélkül maradtak. Valószínű, hogy az elárvult családot az Ipartelep R. T. segélyben fogja részesíteni, bár lom sulyosodik századokon át e sokat szenve­dett országra. 1600 végén már kuruc és la­bancra osztva találjuk e nemzetet. A kuruc, a legnagyobb dicsőség, a labanc, a legnagyobb gyalázat még ma is, az igaz hazafi szemében. Zrínyi, Frangepán, Nádasdi a nemzeti szabad­ság nagy hőseinek feje, a magyar szabadságért porba hullott. A hős Zrínyi Miklós Ne bántsd a magyart kiáltása is elhangzott, a midőn ismét találkozunk egy magyar nővel, aki még nagy asszonyaink közt is mint kimagasló fejedelmi alak jelenik meg. Vagy nem ismeritek Zrínyi Ilonát, a vértanú Zrínyi Péternek leányát, ze- rinvári Zrínyi Miklós grófnak, a Csáktornyái hősnek unokahugát, I. Rákóczi Ferenc, majd később Thököly Imre fejedelmek hitvesét, II. Rákóczi Ferenc édes anyját ? Ez a fejedelem­asszony az, aki 1675-ben igy ir a férjének: Senki engemet, sem két gyermekimet megijedt állapottal bizony nem láta. Valamint eleink, úgy voltunk készek fejünk fennálltáig a várat megtartani életünk letételével. Ha asszony-em­ber vagyok is, Munkácson megmertem várni őket, vigyék hírét máshova is. És pedig — mint írva vagyon — Carrara keményen löveté a várat. Midőn a labanc elfogta őt, méltóság­teljesen állott két gyermekével az oldalán bírái előtt. Van-e szebb kép, amelyről tisztelettelje­sebben emlékezhetnék meg a magyar nő ? Azután elvonul Hona a cselekvények szin-

Next

/
Oldalképek
Tartalom