Veszprémi Ellenőr, 1906 (1. évfolyam, 1-13. szám)
1906-10-07 / 1. szám
VESZPRÉMI ELLENŐR 1906. október 7. Ezt is teljesíteni fogjuk. Ha lehetne, még több lelkiismeretességgel, mint amazt . . . Mindenesetre több kedvvel és lelki örömmel, mert hiszen szívből óhajtanánk, vajha csakis ez irányban lenne teljesítendő kötelességünk. Nagy fába vágjuk a fejszénket. Tudjuk. De bízunk a népek sorsát intéző isteni hatalom jóvoltában; a közönség józan gondolkozásában és erkölcsi erejében, — mely a kétségtelenül elhatalmasodott rossznak kiirtásában, vagy legalább megfékezésében segíteni fog, hogy az emberiség boldogulásának emblémája, a Szabadság, Egyenlőség és Testvériség, a liberalizmus és felvilágosodottság napja által beragyogva, — ne maradjon örök időkre írott malaszt! Feladatunk területileg szűk körre van határolva. Ám ha ennek keretében csak egy kövecskét leszünk is képesek kiemelni a közélet gonosz bálványai számára épített templom fundamentömából, hogy armak romba dőltét siettessük, — akkor se lesi: meddő az igyekezetünk, mert „in magn s\ et vőluisse sat estu. Nagy dolgokba n az akarat is elegendő. I izalommal és reménnyel fogunk tehát feladatunk teljesítéséhez, mert hisz- szük, ,ogy Lucifer hatalma nem megtörhette!: Vha megfogadjuk az Urnák szavát: „Emb. fr küzdj és bízva bízzál !“ A VESZPRÉMI ELLENŐR szerkesztősébe. A „ÖLSZPEÉM! ELLLNOR“ előfizetési dija: gész évre .... 12 kor. .... 6 „ • . 3 „ •gyes szám ára . . 24 fül. A lap megjelenik minden vasárnap reggel. Kedvezmény: Néptanítók és jegyzők egész évi előfizetésnél 8 koronát fizetnek. Az előfizetési pénzek a lap szer- j kesztő és kiadóhivatalába küldendők: ' Veszprém, Virág-utca 98. élévre . Negyedévre Rokonok voltak ; előkelő, jómódú polgárok Frigyesnek a Szarvas vendéglőst hívták, a másikat Antalnak. De a publikum „Fritz“-nek hívta mind a ketttőt, a fölső és alsó jelzővel különböztették meg őket. — Az alsót különben úgy is hitták „a Tóni“. Különösen ide szerettek a mezőföld vagyonos polgárai szállani, ahol bíró és elöljáró uraimék vígan fogyasztották a „pecsétest“. A „Johannák“ és „Angyal“-nak is jutott bőven a közügyek iránt érdeklődő polgártársainkból. Ide a készbeliek jártak. Amabba a vármegye alsó, emebbe a felső vidékéről. A vendéglők és korcsmák látogatói azonban nemcsak a megye geográfiái, helyesebben ortográfiái viszonyaihoz képest csoportosultak itt vagy ott, hanem politikai pártállás szerint is. Jobb-párt“ és „Dal-párt“ volt akkor. No meg az akkori speciális városi viszonyok terminológiája szerint „Siska-párt“ és „Tutyi-párt“. (Ennek a Siska- és Tutyi-párt elnevezésnek történetét egyszer már megírtam. Nemcsak gyerekes'•«mfondároskodás volt az! Volt annak szociálj olitikai jelentősége is. Majd itt is rátérek.) J Fellát a „Jobb-párt“-nak a „herb°r<rje“ a „Nap“ vendéglő volt. A „Ba!párl“-é a „Korona“. Mindezeken kívül volt a sok vendéglátó urihaz, ahova a megye vidéki urai szállottak. Ha az ember esteliden végig ment az utcákon, Október hatodika. Irta: Füzy Antal. A szabadság öröktől fogva van a világon és el nem mulhatik mind e világ végeztéig. És még azontúl is él a Végtelenségben és várja, mig uj világok születnek. És amikor a fagy és a hőség, — a fény és a sötétség harcából egy uj élet születik, — megjelenik ottan és az első ember lelkében elfoglalja királyi székét. És azontúl ismét uralkodik, nemzedékről- nemzedékre. Mert ő az isteni Logos, mely az emberek és a nemzetek életét vezérli és betölti fenséges tartalommal, a kezdettől — az elmúlásig! Mert ő az örök Nap, a fénynek és minden életnek ősforrása és az emberiségnek minden alkotása, minden közös kincse tőle származott, belőle vétetett. Ő a nemzetek életének a lelke, a világvilágossága, mely szüntelenül vívja dicsőséges harcait; az otromba sötétséggel. A sötétséggel, mely puhányokat és csúszó-mászó férgeket nevel és az isten- arcú embert is elállatiasitja. Ő a királyi sas, melynek kiterjesztett szárnyai fedik és oltalmazzák az emberek világát, keléttől -nyugatig, s „Bol- j dogok akik hallják ezeknek a felhő űző, | levegő tisztító szárnyaknak győzelmes j suli jósát!" Mi sokszor haiiöttuk. De utoljára is ; régen. Az az ébredés, az a virradat immár j csak emlék és írott história De az A- : szaka ami rákövetkezett, most is tart még. És álom az mind, ami az agyunkkal és a szivünkkel játszik. Minden vélt értékünk, minden alkotásunk humbug Potemkin-diszlet, illuziv, magunkáltatása. A dicsőségünk görögtiiz, a haladásunk szemfényvesztés. Előbb megvakulnunk kellene, hogy hinni tudjunk benne. Közéletünk alakjai, — jórészt komédiások, akik ledéren, sokszor szinte szeleskedve „kergetik a hasznocska szagátu, s inkább csak liátairc-korökben tudják a férfi illúzióját kelteni. De a sírjaink a kálváriáink, az ok igazak, bárba nagyrészt be is gyepesed- tek. — Valamennyi nem, mert némelyikhez üres óráinkban demonstrálni járunk. Zászlókkal, procesziókkal, diszszcnoklat- tal és ékes koszorúkkal elég gyakran, — de meleg könnyel, igaz megilíetődéssel, — vajmi ritkán! Az a bizonyos fátyol pedig csak szövődik tovább. Ne.m mi szőjjük' Fertelmes pókok:'a közöny, a feledés, megalkuvás szövik lassan, de szűr teler —, melyek fészket raktak a nemzet léle kifosztott templomában! * Akik még lelkes szeretettel ábrái doztok a véres és dicsőséges multor akik még hisztek és reméltek az elj( vendő virranatban, aKik még emlékezi és álmodozni tudtok: jertek és járjáti meg, ha csak egy gondolattal is, Arat nak Golgotáját. Mert ma Nagypéntek va A megfeszítetteknek napja ez! Kik élvezitek az életnek örömeit, hitetek szerint a ttiijidöklö szabad; tekintetének verőfényében éltek: etr kezzetek meg azokról, akik meghaltak, hogy ti éljetek. Legyetek büszkék a ne zet erejére, gyönyörű históriájára: meg ne feledkezzetek azokról, Wk szégyenfán múltak etje világból azé ; hogy reg ne ' érjétek a szolgás , gyaiúzatát. 4z cy egy ■ si ad minden hm zónák — mondja a í V.ö Nekünk is v w ilyen. Másoknak L d jitbonja; vanna- neKünk Kdivűriárti M|£4népn',* A az area, mikor r o ■ 1, mi pedig sej fakadunk. A m £ m su;áró hely un ki Golgota; nemzeti c-el ‘Jéák a bLó! IS M tirok vére és özvegyek' kónyhtiltása szentelte meg nekünk," örökre, ezeket z } emlékeket. A mi történelmünk, a martiriumol könyve; keveset beszél fölkent fejedelmek szolgáiról, akik jutalmul földi javakat nyértek, de igen sokat azokról, akik a legázolt Nemzet igajz jussaiért küzdőt! tek és száműzetésben, börtönökben, Aagy vesztőhelyen végezték életűket. — hagy szerelmét e földhöz, könnyel és vérrel minden lépten-nyornon kivilágított ablakokat látott, ahol — a városi intelligentia otthonában — barátságos családi körben élvezte a vidék, a magyar vendégszeretetet. Hol vannak ama kedves vendégszerető családok és szívesen látott vendégeik? Elmúlt, kihalt a legnagyobb része. Soknak még az emléke is csak néhány ember kegyeletében él rr ' Hát a főispáni lak? Akkor szerény ku,- sejü, egyszerű berendezésű ódon ház, melynek azonban fényt kölcsönzött a benne lakók előkelősége, magas műveltsége s igazi magyar főúri szivlátása. Báró Fiáth Ferencz főispán és családja adták meg akkor a társadalmi érintkezésnek (hogy modern szóval éljek) — a patináját. A főispáni lak egész éven át találkozó helye volt város distingvált tagjainak. A megye- gyűlés előtt és alatt pedig valósággal központja a politikai és társadalmi élet vérkeringésének, ahol a főispáni konferentia után kedves és nemes szórakozás jutott osztályrészül, a meghívottá knak. A zene szoárék, valóságos kis hangversenyek, művész mesterekkel és művészi színvonalon álló műkedvelőkkel, amilyenek a báró főispán rítkaképzettségii leányai voltak, — a műélvezetnek nem közönséges mértékében részesítették a hallgatókat. — Sokat beszélhetne erről székesegyházunk népszerű karnagya : Mátrai László, a főúri hás: szívesen látóit művész-vendége! Akkor még Matauschekng hívták s fejét dús szőke fürtök és arany izakall ékesítették! A salon melleti szobákban az ö^gebb urak mondogatták ki nag} csendben szamídiit, és kergették nagy zajjal á Pagátot és X<I-est. S az egész estélyt uralta a hájnál főúri gazdája! Hol a zenemüyéjzeF múzsájáé,há hódolván szép bariton hajijával, Wurda bácsi csengő tenorja mellett, ho fuvolája művészi kezelésével, — hol pedig a j,Whist“ és „Tarokk* partiekban foglalván el i helyét. -A Utáij,oL hatlan kedves mosolyává" és modorával mindenki számára lévén egy kedves és lekötelező szava. És uralta a háznak úrnője, az a nemrtjg elköltözött szentasszony! Ám azért a főispánt lak elite estélyei után, jutott még látogató a vendéglők és k§|élíáz|k termeinek is, különösen a Bizony az ember nem műélvezettel. — A fácájiy-necsenye után ' jé esik néha a füstölt kolbás:.y.££s a kitűnő szőlő nedv, melyet Somló és Badacsony és a vármegy legsajátabb szőlőhegyei Papvásár és Csati szolgáltattak. '*——► Itt születtek aztán a íegklatsikusabb lump ságok exiravagantiái, melyeknek jze néha gyűlés lefolyásában is nmgérzett, -iz.Mv-eredt humor formájában. Itt letek kifundálva a le;. I \ v V fiatalabb urak (öziíj. ápláíkozhatik csYryk %
