Veszprémi Ellenőr, 1906 (1. évfolyam, 1-13. szám)
1906-10-07 / 1. szám
4 f pecsételte a Haza hű fia é> mer-t jobban tudtunk jneghalni, — mint szolgálni: azért nem1 volt itt soha apadó uralma semmi idégennek, j— nemi is lesz. Mi mindig tuÜtuk és 'Jaliottiik* hogy mindama kincsek között, ríelyek Istentől, a Nemzeteknek acjattak, --f legdrágább a Szabadság! Az ára is legnagyobb. Hős szivek kiontott véjéből nyer életet, vér a nevelő harmatja é meghárvadván, ismét vér által lesz annak újjászületése. Az a nemzet pedig, mely nem tudja meghozni érte ezt az áldozatot, — elvész, elpusztul utolsó lesz . i Irts A: között és igavonó barma, - a hódi idegennek. Azért min -örökre i dottak. és szentek a mi nennet; s. aoar ságimk vértanúi, akik életükkel .0 Lilád - kai, maguknak dicsőséget, em dret szerzettek és a hazaszeretetnek fenséges példáit agyogtatják nemzedékről-nen.zedékre. Bin.óknak és bakóiknak fekete emlék: i elsöpri a siető idő, ők pedig egyre rá lek a halhatatlanságban. ... De niöíft, abc m az 'dőtájban, mintha közelebb éreznénk Őket, a Nagyokat, a Dicsőkéi, k zzam. a kicsinyekhez. — Szeli mialak ölik kibontakoznak félszázad köd«'őrt é- dkik állnak újra. Kikelnek hóhérkézásta sírjukból, ha- didiszben öltöz* óieiségrontó kardjukkal erős kezedben. 4 szemük felcsillan újra s azokban a éztnőikben a büszkeség, öröm és kódoíür . . . nyomukban halott légiák, a honvédek, a névtelen félistenek ser ; z hajlik: Vigyázz! h e fd a déli grá- A'32a$f felől. Olyan í ~ ■: >7 0/ -.' ■ _ ■ •” a ti o 00 1 . 1 iPcviziS stan,• r..y,)k rendesnek In ninffzik. amitől fii: Magyar vezé Tisztelegj 1 Iliié:’-' Tárogaté s: nicon, nagy Tö onrpnr köZS'ó-t, látott Magyaron.zág : dárok, párdu- bur 1 , a szélben. H . J kér megdobban, vé szí* — Vivát'Rákbdz /! És jön holló p ’ ■ okialán a kuruez királylyal, — a- nagyságos fejedelem. Nyomában b.íjdosó társai, a szabadság csatáinak erős vezérei. Jön Zrínyi hona fia, a hazátlan, a számkivetett, a megáldott, a megsiratott, visszatért Rákóczy . . . képtelenebb huncfutságokJ bursikáz stiklik. — S mindez azzal a naivitással, amely a kedélyvilág ártatlanságát és őszinteségét jellemzi s mely nem provokál „afféreket“ / Hát még a m ;gy egy egy ül és maga? Valóságos kis országgyűlés-számba ment. A hivatott szónokok egész soia küzdötte meg egymással az előkelő szóharozo!, a pathos, plastika, a szónoki verv, a hunon satira és sarcasmus, — vagyis a szónokid ininden segédeszközének felhasználásával. Ealdsznóság nem mondat HL* Nem is történt! HalüMás idők, más emberért És milyen happulikum előtt. Mely értett, érzett és lelkesedéit !Es lelkesedésének akart, tudott és mert is jrejezést adni. Néha-néha ed kis ártatlan obstrukció is csinálódott. Nem échnikai“, csak „taktikai“. Padokat nem törte! székpárnákat nem hasogattak, egymást le nenjliazaárulózták! És se győző, se legyőzött nem gyámkodtak egymással sem a gy ti lésteremben, rtm azon kívül. Talán mert féltek a „Kegyelmi 'írnak“, a főispánnak találó kritikájától, aki aj ilyesmire azt szokta mondani: „Az egy nfy nevelési hiba“ ! Szóval élei,[küzdelem volt bőviben. De dulakodás nem tilt. Áskálódás és a más becsületében való jrkálás sem. Akkor így volt. Hát mp megírom éa mindezt szépen sereg előtt, némán csendesen. Tekintetében századok keserve, egy hosszú élet szenvedése, egy nemzet panaszkodása. A „Tizenhárom“ most r elébe járul. Jelentést tesznek rendre. Ám mi nem értjük ezt a szellembeszédet, (ugyanis nem politikai lap vagyunk) de úgy véljük, hogy a jelentés végén valamennyi azt mondja: „Most pedig vezess bennünket mi Urunk, Fejedelmünk“. A Fejedelem pedig nem szól, csak körül járta tja tekintetét a Hazán! Szeme előtt nincs határ. Meglát mindent, el Budán keresztül, végig az országon, a városokban, a falvakban, a könyvekben, az ajkakon, a szivekben. Azután maga elé mered, hosszan, szomorúan. És szóra nyílik ajka: Pihenjünk tovább. — Honvédek! Jó éjszakát! * A látomás eltűnik. A Fejedelem, a Tizenhárom, a Kuruczok, a Honvédek, visszatérnek sírjaikba. De akik láttuk ezeket, a szivünkbe szégyen és dac, keserűség és bizakodás költözik. — És immár nem a mi szavunk mondja, hanem a föld dobogja és az ég dörgi: Lesz feltámadás! Panaszhangok a vasútról Hajmáskér, Várpalota. Hajmáskér községből' 34 év óta egy ut vezet át a vasúti állomási épület mellett, a szemben lévő Dr'úkl malomba. Azaz hogy csak vezetett, mert ezt az utat a jelenlegi állomás főnök Gerdenies Lajos, ki ezelőtt egy évvel került Haj máskéné, elzáratta s igy a malom, úgy a hajihaskSn, mint a Soly, Szent-lstvúii, síb. községek által csak nagy kerülővel érhető el. A kérdéses ut mint jeleztük, 34 évig volt használatban s a jelenlegi állomás főnök is csak a legutóbbi időben záratta azt el. Ebből kifolyólag nagy az elkeseredés és elégedetlenség Ger- denics ellen s ellene panasz is emeltetett. Az ügy úgy a megyénél, mint a vasúti üzletvezetőségnél tárgyatás alatt van s e tárgyban mull héten vegyes bizottság jelent meg a helyszínén, melyben Koller alispán s a vasút kiküldöttei is részt vettek. Véleményünk szerint az az ut feltétlenül átadandó a közlekedésnek. Tessék a vasútnak, — mely az ott létesült ipar-telep s a katonaság révén úgyis elég busás jövödelemben részesül, a kérdéses helyen egy rendszeres átjárót létesíteni s azt az állomási személyzettel kezeltetni, mi külön kiadással úgy sem jár. Ha pedig járna is, — a vasút nem arra való, hogy egy község fejlődését akadályozza. Saját érdeke is tiltja ezt. A hajmáskéri főnök részéről pedig csodáljuk, hogy mint, ilyen nem bir annyi érzékkel, hogy a feltétlenül szükséges átjáró tárgyában, saját kezdeményezéséből nem tette meg a szükséges felterjesztést felettes hatóságához, hanem inkább kitette magát a gyűlölködésnek, Haj- ináskér és vidéke lakosságát pedig az oktalan szekatúrának. Várpalotáról. Számtalan esetben halljuk és olvassuk, hogy állami hivatalokban a nagyközönséggel szemben úgy viselkednek, mintha az adófizető polgárságot a tek. urak kedvéért teremtette volna a jó Isten. Így van az állam kezelésében levő vasutaknál is. Miért képezne különbséget e tekintetben Várpalota állomása? . Itt történt meg, hogy műit szombaton e ■a jegyet akarván váltani a délután 2 őrá 47 perekor Jtitasi gyet nem kapott', mert tiz forintosát á szeríiely- pénz^rnok nem akarta felváltani. Mert ha aprópénze esetleg valóban nem volt, az irodában jelenvolt állomásfőnöknél, ki a teher- és gyors- árupénztárt kezeli, bizonyára kapott voina aprópénzt, mint ahogy e sorok írója is kapott, midőn a főnöknél panaszt emelt. A várpalotai állomásra még azt is panaszoljuk, hogy dacára az üzletszabályzat rendelkezésének, — mely szerint kisebb állomáson a menetjegyek a vonat indulása előtt legalább 30 perccel kiadandók, — kérdéses alkalomkor a 2 óra 47 perckor induló vonathoz a jegyek kiadását csak 2 óra 41 perckor teljesítették, miután az utasok a pénztár ablakán dörömböltek és zúgolódtak, igaz, hogy a személypénztárnok táviratozással volt elfoglalva, de a személypénztárban ült az állomásfőnök, s az ottani pálya- felvigyázóval beszélgetett, tehát ráért voina a távírdát kezelni. Ugyancsak a várpalotai állomáson történt a szóban forgó napon, hogy a vonat indulása előtt az első osztályú várótermet három szárazdajka 7 kis fürge csemetével elfoglalta, hol a kis gyermekek kedves futkározást és pajzánkodást vittek véghez. El nem utaztak. Azt azonban kellemesen konstatáljuk, hogy az állomás főnök igen sikerült viccet mondott e sorok Írójának, midőn a menetjeg r szolgáltatása miatt panaszt emelt. P : , um m ugyanis, hogy az utasok, a jegy árá; megszámlálva tartoznak a pénztárnoknak áEdni. Ez: azonban az utas csak akkor köteles c-m. ha erre valami módon, — mondjuk, az utasítás értelmében, a pénztárnál kifügges:..eb hirdetmény utján értesítik. Várpalotán ez -nem volt s midőn ezt a főnöknek megmondtul -övezetett bennünket főnöki irodájából s ennek aj aja melletti falra mutatott, hol 2 méter magasságban egy petit betűkkel nyomtatott ídeimabály- zat-kivonat volt felragasztva, — s e :4 r ridta : ott van kérem megírva '. Hát abból ti — 33 paragrafust tartalmazó, parányi betűk d nyo hatott falragaszból 2 méter magasban úgy: még nagyitó üveggel sem olvashat ki senki, semmit. De különben is a várótermekben függő 100 hirdetmény elolvasására senki nem k idézhető. BORSSZEMEK íz A ri&áh f Megérkeztek a „Borssz, tiek » „Babszemek“ s ezek jellemzése. A Veszprémvármegyése 1 r*yeív- öítögetése. Le a bitorlóit eirund! Suszter, maradj a kaptáránál. Megtartottuk ezt a rovatot most megindult lapunkban is. Mi alapítottuk, mi küzdöttünk e rovat alatt olyan silány egyének és dolgok ellen a szatíra és sarkazmus fegyvereivel, — akik és amik, nem érdemesek a komoly vita-szóra. A mélyen tisztelt közönség rokonszenvvel fogadta s bizonyára megfogja különböztetni ezután is a „Babszemek“-tői, (E cim alatt szokott néha napján helybeli laptársunk a V. V. szellemeskedni) melyek mintegy lopva virítanak városunk területén. Mert a kettő között formára, lényegre s hatásra nézve igen nagy a különbség. Kicsiny a bors, de erős. Ez adja mog izét, savát, borsát a tápláléknak ; jó étvágyat kellemes emésztést okozván. ■ pisi' l
