Veszprémi Ellenőr, 1906 (1. évfolyam, 1-13. szám)
1906-10-07 / 1. szám
Veszprém, 1906. október 7. 1. szám. Amerikába 1 évre 16 Kiadóhivatal: Veszprém, Virág-u. 98., a iová az előfizetési és rdciési dijak külden- i dók. VKSiSBPRKWl ELLENŐR TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Szerkesztőség: Veszprém, Virág-u. 98., a hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kézratokat nem adunk vissza, névtelen levelek figyelembe nem vétetnek. Felelős szerkesztő: Hl/PKA GYÖRGY. Mire vállalkoztunk? 1 Két szóval megmondjuk: Szolgálni £ közérdeket! Tisztességesen, becsülete- , önzetlenül. Függetlenül jelijeié és lefelé, a tiszta azság kimondásával. Nem érdem ez, hanem kötelesség, nt -y Sajnos — ma csak kevesen érezek, átV S ha átérzik is, nem vállalkozók geá, niert nerr hasznos dolog. Elismerés? Az nincs. — Jutalom? ?sak saját öntudatunk megnyugtató szava. Más dolog hódolni a nagyoknak, a hatalmasoknak. Legyenek azok egyesek, fagy a társadalom egyes túlsúlyban levő hatályai! . ' j’ vf Legyezgetn a gyengeségeiket, takar- g (\ni a hibáika , fogyatékosságaikat. Le- ta ,adni a bűneidet s reájuk hazudni nem létei'’ erényeket, -(—^2 hasznos, gyümöl- cózö foglalkozás. — Azért űzik ezt igen {'sokan. Ali erre nem vállalkozunk, hanem leszünk azon kevesek egyike, akik az ellenkezőt cselekszik. Védeni fogjuk — erővel és tehetőségünkhöz képest — az igazságot a hazugsággal szemben. — A jót a rosszal szemben. — Az elnyomottat az elnyomóval szemben, személyválogatás, ősztály és felekezeti különbség nélkül: A mi azonban nem jelenti azt, hogy a hatalmasnak is ne adózzunk elismerésünkkel, ha arra reá szolgált! És tesszük ezt meggyőződésből, kötelességtudásból, ha száraz kenyér jár is érte. Vagy talán az se; hanem gyűlölködés, boszú és üldöztetés. Ha elbukunk, lelkiismeretünk megnyugtató szavában fogunk vigasztalást találni. S a történelem nagy tanulságaiban, melyek szerint az igazság igéjének hirdetése mindenkor mártírokat kívánt! Leszünk azok! Ez nem tartóztat bennünket, hogy a kitűzött útirányon __.-/*»->•. 1 I íH CjjiűmuiUUtiu liCltvU. 1. :ii>. Vk Ji W A hit apostolai is áldozatul estek. De munkájukból áldás fakadt az emberiségre. Nem hasonlítjuk magunkat hozzájuk, a nagyokhoz, a szentekhez. A mi csekély erőnknek megfelelő kisebb munkakör vár reánk. — De ezt becsületesen betöltjük. A jelen bajainak orvoslása, a jövő boldogulásának előkészítése érdekéből. S ha munkálkodásunk révén sikerül egy köny letörléséhez, egy sóhaj megváltásához segédkezet nyújtanunk; — ha sikerül a bűn munkájának megakadályozásához kerékkötőül szolgálnunk, — akkor a jól TÁRCA, teljesített kötelesség öntudatával számol-, hatunk be sáfárkodásunkról. És teljesíteni fogjuk kötelességUviKci az ildorn s a részrehajlatlan bírálj megengedett határai között! Mindenben és mindenkiben nj juk látni a hibát, melyre kímélet! gél reá is mutatunk. De csak ott é: nyiban, ahol és amennyiben a köze és közerkölcsiségre kihatással van. Ellenben a magánélet és magánviszonyok kizárólagosságát tisztelni r- Ha valaki a sárba meríti saruit, md bán-’ juk azt? Az, az ő dolga! De ha az által a közérdeknek t, he bűneit a közéletbe viszlr^z^ fc f ..n , nyezi, megmételyezi, vagy megbe egzi akkor könyörtelenül Ítélkezni fogú e f lette. — Akkor már miénk, aki fáj ;r. az összesség nagy érdekeinek nevetem bíráskodni igenis van jogunk. Ez feladatunk éremjének egy k c' dala. — Kétségtelenül a csúnyább' terhesebb. Mert hiszen a műtő orvos magé is undorodik, midőn a fekélyt kell késével kiirtania. A másik szebb, díszesebb, ke!kevesebb oldala: a szépnek, jónak, nei. r;k istápolása erőnkhöz mérten; utjának meg jelölése, szerény tudásunkhoz képest. Vármegyénk életéből. Irtat’ Krix-Krax. 1. .•’A 'tuöiiiüiÁ:riTÍkor a vármegyékben élet volt. — Most nincs -- Csendes tengődés az, hogy ne mondjam : agónia. A lefolyt évek politikai küzdelmeiben még jegyszer felvillant az élet szikrája, hogy annál- inkább visszaessék az érzéketlen nembánom- ságba. Hát csinál most valamit a vármegye ? S illetve a vármegye közönsége? Dehogy csinál! j\z első zapon megjelenik a közgyűlésen 400 megyebizottsági tag közül 60—70. Végig hallgató a re, dadákat, a megyei átiratokról, utka- paók luhaíatárói, 1 más efféle unalmasságokról. Azokat tudomásul 'eszi s délután 3 órakor ki kocsin, ki vasutonpsiet haza. Másnap aztán a „folytatólagos közgyűlésen“ nincs egy lííek se a tisztviselői karon kivül. — Néha esy helybeli városi tanácsos, ; ani véletlenü.’ bevltődik. A vár )s közaisége nem is tudja, lesz-e, — van-e, — volt-e rjiegyegyülés ? Azok, akiknek az idegenforgalom hozhatna f yiéhany garast, ésire se veszik. , Nem úgy volt ez azelőtt! Nem is olyan régen, — 30—35 esztendeje ; az alkotmányos élet visszaállítása után. Arról ami még azelőtt volt, nem is beszélek; az úgynevezett táblabiró korszakról. Amit hej de méltatlanul kicsinyeinek és gúnyolnak olyan urak, akiknek voltaképpen fogalmunk sincs arról, hogy milyen nagy és nemes hivatást töltöttek be azok a „régi, jó tdblabirák“, akik becsületből és nem becsületért szolgáltak. Megírták azt már nálam hivatottabb szerzők, ékesebb tollal, mint az én szerény pennám. Írok tehát csak arról a korról, ami ezután következett. S a mi vármegyénkről, ahol szem és fültanuja voltam a megyei élet lüktetésének. Mikor a megyegyüiés napja közeledett, már napokkal előbb jöttek a kettős és négyes fogatok városunkba. Az Eszterházyak, Zichyek, Festetichek, Hunkárok, Ányosok, Kenesseyek, Bezerédyek, Késmárkiak, Kopácsyak, Bodaiak, Békássy, Rozsos, Csapó, Purgly, Nagy s a többiek. Az akkori „Nap“ vendégfogadó (most Horváth, s illetve Villax-ház) és a „Korona“ (akkor „Stingli“-nek hívták, mert igen bűzös volt az udvara) alig tudtak helyet adni a vármegye urainak. A jó Rászli bácsi fehér parget rékliben és fehér köténnyel, nem győzött komplamentirozni a sok vendégnek. mi A Jancsi Nr. I. — mostani jeles cigá prímásunk atyja, — bandájával már ott se-1 kedett a vörösteritékü ivóban, vígan ti hitelben, mert tudta, hogy a gyűlés n jövedelméből bőven leróhatja a Czchhc 1 Amellett sz neszek, akrobaták, cire dég került e napokra a városba. — Az Isten tudja hogyan szimatolták ki a dátumot ? Annyi bizonyos, hogy mindég telt erszénnyel távoztak el. A Wurda bácsi fő-trafikja is nagy fogalomnak örvendett. — A vidéki uraságok hónalj- számra hordatták el a füstölni valót, amit egyik megyegyüléstől a másikig ott beszerezni szokták. Es egyszer megesett, hogy a trafik üres lett. Aranyért se lehetett szivart kapni. Az üzletekben sürgés-forgás. — Az ut- czákon libériás cselédek csoportjáé S a 'két főszállodából, a Napból és Koronából/ki nem kopott a hegedű a sedriák ideje ajaít. Déltől— estig, estétől-reggelig, hol itt, hol/ott hangzott a muzsika és a jókedv zaja. (Bezzeg nem hangzik most!) Jutott azonban vendég egyébb helyre is! — A jó Láitos bácsi sokat mesélhetne a vendégei kiszolgálásában átvirrasztott éjszakákról. — No meg a „Fritz“-eV.! A fölső és alsó Frdz. Amaz a „Szarras“, emez a mostani „Erzsébet szálloda“ tulajdonosa. Voltaképpen Ercutzernck hívták njirdkcttÖt.
