Veszprémi Ellenőr, 1902 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1902-01-26 / 5. szám
birtokában levő könyvek, mérlegek és egyébb okmányok alapján be is bizonyítható, kogy ennek a befektetésnek kétségtelen hiábavalósága, szédelgő tendencziája eleve kizárták azt, hogy — e különben is törvényellenes vállalkozásból — a részvényesek valaha pénzt lássanak. Ez adatokból — a helyszűke miatt — csak egyet hozok most. Felvéve, de meg nem engedve az igazgatóságnak amaz állítását, hogy: „A Roumanian Oil Trust“ papírjaiba lombard művelet utján 9V2 millió korona lett befektetve, még pedig a papírok hévértékének 70°/o-át előlegezve.. akkor is] kitűnik a rosszhiszemű befektetés akkor, a midőn ezek a „Roumanian Oil Trust“ papírok a világ egyetlen tőzsdéjén sincsenek jegyezve, tehát teljesen értéktelenek, megbízhatatlannak tekintetnek § a Bank »mégis 70°/o-ot, ilyen szokatlan nagy előleget és szokatlan nagy mennyiségben adott reájuk. Lapunk előző hat számában részletesen foglalkoztam magának a „Magyar Ipar és Kereskedelmi Bank“ tényleges igazgatóinak, illetve vezetőinek; az időközben eltávozott Schwarcz Félix, továbbá Pósch Gyula és Bauer Mór tizeiméivel. A mennyire egy-egy ujságezikk keretében az lehetséges kimutattam ezeknek az embereknek gálád eljárásukat, magyarországi és külföldi szakférfiakat szólítottam meg s a tényekből, valamint a kényszerítő logikai következtetésekből és a köztudatból merített ítéletem alapján ezeket az embereket durva, de az egyetlen helyes jelzővel illetem: gazemberek, a kik Magyarország vidéki közönségére vetve magukat, felhasználva ennek a közönségnek a Bank élére tett nagy nevű férfiak iránt való bizalmukat, kizsebelték ezt a magyar kis-tőkés közönséget s a húsz millióból még azt is el akarják zsebelni most, a mi még esetleg megmaradt. Azért neveztem ilyen durva nevén a gyermeket, hogy megszólamlásra bírjam — nem őket, meri ezeknek az embereknek minden elfér az arezukon, hanem — azokat az előkelő társadalmi állási; férfiakat, a kik Schwarcz Félix,. Pósch Gyula é£ Bauer Mór urakkal törvény és emberek előtt együt voltak hivatva vezetni és vezették is a Bankot £ a kik erkölcsileg és anyagilag felelősek az el harácsolt milliókért. Megírtam e szennyes ügy kapcsán már töbl Ízben és le is közölte az egész ország vidék sajtója, hogy a fővárosi sajtó meg van fizetve s igy hallgat és hallgatni fog, bármi történjék is. A közérdeknek reájuk támaszkodni hát nem lehet. Aposztrofáltam a budapesti sajtó két vezéralakját, Rákosi Jenő és Vészi József urakat, a kiknek e harmincz esztendős és kötelességét mindenkor becsülettel betöltő újság és az ország egész többi vidéki sajtója felszólamlására egyetlen szavuk sem volt. Minden józan itélőképességü embertől kérdem: lehetne-e ez másképpen, ha vaj nem volna a fejükön, a miért nem mernek a napra állani ? Hiszen a vidéki pénzintézetek sokkal kisebb eseményeiről hasábszámra imák. A vezérigazgatókkal nem lehetvén számolni, sem a nyilvánosságra jutás által köteles ellenőrzésre hivatott országos sajtóra, jog és kötelesség szerint az igazgató-tanácsnak (igazgatóság) és felügyelőbizottságnak működését és bűnét teszem most szóvá. Hadd lássuk, csakugyan olyan nyomorultan gyenge volna-e az igazság Magyarországon, hogy pénzzel, ranggal és befolyással mindent el lehet követni s mindent agyonhallgatni ? A „Magyar Ipar és Kereskedelmi Bank“ 1901. évi osztaléka még 5°/o volt, az igazgató-tanács e százalék szerint is kapta meg busás javadalmát, s alig hogy kifizették ez osztalékokat és javadalmakat, a „Magyar Ipar és Kereskedelmi Bank“ papírjai egyszerre elvesztették értéküket, úgy jiogji most az eredeti érték 1/o részén sem lehet túladni rajtuk. Holott semmi nem történt, a mely ezt i rettenetes esést indokolhatná. A campinai petróleum források véletlen szerencsétlenség miatt össze óérr dőltek, a petróleum-források részvényeit a contre mine le nem hajthatta, mert hiszen egy tőzsdér sem jegyezték, uj petróleum-források nem támadtak a melyek a petróleum árát annyira lehajtották volna I szóval semmi közvetlen ok az eséseket elő nen , idézte. Ha tehát a reális alapja az 5°/o-os osztalék : nak meg lett volna, akkor a „Magyar Ipar é I Kereskedelmi Bank" papírjai, a melyeknek érték i legnagyobb részt (20 millióból 17 és fél millió) i román petróleum-forrásban, vagy ha jobban tetszik t petróleum-források jegyzetlen részvényeiben fekszil ; nem eshettek volna le ilyen hirtelen és ilyen réme - nagyságban. Vagyis, ha a múlt évi januárban mé meg lett volna a 17 és fél millió, akkor szeptemberi ) nem veszhetett el. Az osztalék tehát hamis mérlege i alapult. Nos, erre — egyelőre csupán — a keres- :edelmi törvény a következőket mondja : „A felügyelő-bizottság ellenőrzi a társasági ügyvezetést minden ágaiban; e végből jogában áll a társasági ügyek menetéről tudomást szerezni, a társaság könyveit, iratait és pénztárait bármikor megvizsgálni.“ A „Magyar Ipar és Kereskedelmi Bank“ alap- izabályai ezt a dúsan fizetett felügyelő-bizottságnak kötelességévé is tette. De tovább a törvény ugyané }-a a következőket mondja: „A felügyelő-bizottság az évi számadásokat és mérleget, nemkülönben a nyereségfelosztást tárgyaló indítványokat megvizsgálni és erről a közgyűlésnek évenkint jelentést tenni tartozik. E jelentés nélkül a közgyűlés a nyereség felosztása iránt érvényesen nem határozhat.“ A legelőkelőbb külföldi lapok, az ország vidéki sajtója velünk együtt hetek óta hirdeti, hogy hamis mérlegek szerepeltek a „Magyar Ipar és Kereskedelmi Bank“ közgyűlésén. Valószínűleg nem az első volt. Schwarcz Félix és Pósch Gyula s az igazgató-tanács alelnöke Bauer Mór szó nélkül tűrték ezt. Ámde — a törvényből látni lehet — ezt a mérleget, a melyet annyian hamisnak állítunk, mint akkor még az igazgató-tanács elnöke: gróf Tisza Jstván is aláírta s vele Beöthy László Biharvár- megye főispánja, dr. Brauneisz Adolf, Lederer Sándor, báró Roszner Ervin, ifjú gróf Széchenyi Imre, Weisz Berthold orsz. képviselő, Strasser Sándor, Wolfner Tivadar orsz. képviselő, gróf Károlyi Imre és Nicholson Fülöp is aláírták. Díszes névsor ugyebár, a mely iránt joggal gondolhatott bizalomra az ország közönsége ? És a felügyelő-bizottság tagjai, a kik az igazgató-tanács által elfogadott hamis mérleget és üzleti jelentést helyeslésükkel ellátták ? íme ezek névsora: Kubinyi Géza orsz. képviselő, elnök, Kuranda Félix, Leitner Zsigmond és Ullmann j Emil. Ezek az urak vagy olyasmiért vettek fel nagy fizetést, a mihez nem értenek s ez által éltek vissza a közönség bizalmával, a mely bizalma az ország közönségének húsz milliójába kerül. Tudjátok-e uraK, I mi pénz az a kis emberek kezében ? Eszközei voltak I ezek az urak Pósch és Schwarcz uraknak, hogy laz ő bűnös kötelességmulasztásuk révén kirabol- I hassák a vidék közönségét, elharácsolván pénzüket, [hogy illetéktelen hasznot húzzanak belőle. A grófnő fehér kazsmirba burkolva, fehér csipkével elhalmozva, hajában és kebelén fehér rózsa, — amerikai hintaszékben ült. —< Azt akartam önnek mondani Sanseverino, — folytatá bóditó és lágy hangon a grófnő, - hogy Capodimentében október végéig maradok. — Oly soká! És még sem szereti a falusi tartózkodást, nem is szerette. — Azt hiszi ön ? Valóban nem tudom, hogy most szeretem-e? De nyugalma vonz és leköt. Ä város most borzasztó lehet. Az égető nap, a ful- lasztó por; telve közönséges emberekkel, a nagy lárma. Mily meleg lehet ott! Éste, ha az erkélyen vagyok, Nápolyt füstölgő mozdonynak képzelem. És Sorrento, hogyan hagyja azt el ön ? — Óh, fenséges, kedves, előkelő. Összes ismerősei ott vannak. Egymást kérdik, hogy miért ! hiányzik kegyed grófnő! — Ön is azt kérdi? — Azt hiszi grófnő, hogy én már kérdezni sem merek valamit? Kegyed barátai azok, a kik élezelődnek. Kételkednek . . . — Mit mond ön? — Nem fogom soha ismételni. — Dehogy nem, nekem elfogja beszélni. — Parancsolja? — Parancsolom! — Barátai azt mondják, hogy a grófnőnek szeretője volna. A grófnő erősen Czézárra tekintett és kérdé? — Hiszi ön azt, hogy volna szeretőm? Czézár érzé, hogy borzongás futott végig testén, mikor azt válaszolá: — Nem hiszem. — És miért nem hiszi ? Sanseverino hallgatott. A grófnő egy rószát tépett le egy kosárból' és Czézár felé dobta. Ez röptében elfogta a rózsát és sokáig szíta magába annak illatát, mialatt a grófnő őt figyelmesen szemlélte. Megcsókolta-e a rózsát, vagy csak annak illata mámoritá el ? — Mondja csak nekem Sanseverino, Sorren- toban gondolt-e sokat' Nápolyra? — Az azt jelen.fi grófnő . . . ? — Hogy Capodimontera! — Capodimontera? — Értem, hogy reám! szólt a grófnő fájdalmasan rezgő hangon és elpirult egy keveset. — Cézár meglepetve tekintett reá, de a grófne nem hagyott időt neki, hogy feleljen. — Tegnap és tegnapelőtt egy titokzatos, szó olvastam egy titokszerü könyvben. Az „ideál" szc volt. Ne nevessen, én ösmerem e szót, de nen értettem meg jól, hogy mit jelent. Egy elvonuk felhő az ideál, nemde? Egy dallam, mely emléke zetünkben lebeg! Egy festmény, csak a képzelő désben festve! Egy imádott tündérlátvány! Nemdi mindez az ideál? — Mindaz és még több, grófnő. — Óh barátom ! Önnek kell, hogy legyen eg; ideálja és szereti is az. Mondja meg nekem, hog ki az? — Nem bírom azt megmondani kegyednek! — És — talán engem nem is szeret? - .dálta a grófnő, szemei pedig ragyogtak.- Mindenesetre, de ideálomat nem fogom kegyednek megnevezni! • ' Jól van ne mondja, meg nekem, én ösmerem. Kitaláltam. Szivem prófétája lett. Ideálja egy nő, ki önt szereti I Vigasztalódjék és adjon hálát Istennek ! ideálja él: szeretem önt Cézár! — Ne űzzön tréfát Laura! — Nem tréfázom. Szeretem önt! .— Talán téved grófnő? — Nem tévedek — szeretem önt! A grófnő elhalványodott, ajka pedig reszketett.- Esdekelve kérem, Laura, ne mondjon valótlant ! Maradjon továbbra is szép, hamis, csábitó de közönyös, megközelíthetetlen! Ha akarja, hogy imádjam, mondja, hogy nem szerét 1- Nem értem önt, őrült ön. Cézár, meg vagyok arról győződve, hogy szeretem. — Éljen boldogul Laura! — Csak nem fog távozni, remélem. — Éljen boldogul, én megyek! — Cézár, Cézár! A grófnő kinyitott egy balkon ablakot. A nap vakítóan sütött arczába. Kihajolt a korláton és utána kiáltott- Már rég szeretem Cézár! Az első pillanat I óta! —I Annál rosszabb — mondá Cézár és lehajtá I fejét. És eltűnt a messzeségben.
