Veszprémi Ellenőr, 1902 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1902-01-26 / 5. szám
4. oldal. VESZPRÉMI ELLENŐR. 1902. január 26. Z1 Zichy Vladimir gróf az autonómiai kongresszuson. Zichy Vladimir gróf, a Veszprémből küldött kath. autonómiai kongresszusi képviselc díszére és a legnagyobb becsületére válik küldőinek. A nagyérdekü és nagyfontosságu kongresszuson immár harmadszor hallatta szavál e héten s minden felszólalása alkalmából a kongresszus összessége köteles elismeréssel adózott a beszédeiben impozánsan megnyilatkozott alapos tudásnak, nemes szónoki hévnek, a rendületlen hithűségnek és a hazához ragaszkodó erős nemzeti érzésnek. Legutóbbi nagyszabású beszédéből közöljük azt a részt a mely Horánszky Nándornak a középiskolák államosítására vonatkozólag tett és széles körben nagy reczen- zust keltett ismert nyilatkozatával foglalkozik. Nagyhatású beszédének ez a része a következőleg hangzik: Méltóztassanak megengedni, hogy reflektáljak még t. barátomnak egy kijelentésére, a melyet ugyan nem tulajdonképeni felszólalása alkalmából, hanem egy, Rakovszky István képviselő urnák adott replikájában tett és a mely ma is több felszólalásnak tárgyát képezte. Azt mondotta t. barátom, hogy ő ideális állapotnak tartaná azt, ha az ország minden középiskolája az állam által állíttatnék fel a felekezetek kellő ingenerencziájának biztosítása mellett. Én a magam részéről nem láthatok ebben mást, mint negatio fundamenti-t, mert az iskolák államosításának elve ellenkezik azzal, a mi miatt tulajdonképen jöttünk: a katholikus autonómia fogak mával; ellenkezik az autonómiával és ellenkezik a katholicizmussal egyaránt. Az egyház tanítási joga nem abból áll, hogy ! bizonyos időben ismertetheti az ifjúsággal a hitbeli igazságokat, hanem kell hogy ennek az egyháznak joga abban álljon, hogy a nevelés egész irányzatát gyakorolja a kellő befolyást, és hogy a tanításban, I a többi tantárgyak alőadásában ne nyilvánuljon olyl irányát, a mely a keresztény szellemben való gya-| rapödásától az ifjúságot megfoszthatná. (Úgy van! jobbfelől.) Én nem vagyok illetékes arra, hogy az egyház szempontjából ezzel a kérdéssel foglalkozzam. Énnyit csak mint laikus mondtam. AzI egyház; ezt az elvet nem fogadja el; én, mint ká- tholikus, az egyháznak ezen tana előtt meghajlom. Azonban azzal az indokolással nem fogadhatom el eztj a tételt, a melyet t. barátom neki adott, tudnilliki azzal, hogy mint katholikus magyar óhajtja az is-| kólák államosítását. (Helyeslés jobbfelől.) Én sémi mint katholikus, sem mint magyar nem vagyok] képes azt elfogadni. Hogy miért nem fogadhatom] el mint katholikus, azt bátor voltam az imént elmondani. Legyen szabad kiterjészkednem arra is, hogy miért nem fogadhatom el mint magyar. )Hall- juk! Halljuk!) Mit jelentsen ez a tétel? Nem jelenthett mást mint azt, hogy vannak Magyarországon középiskolák. a melyek nemzetiségek által tartatnak fenn és a mely középiskolák a magyarság szempontjából bizony nem mind olyanok, hogy ne esnének kifo-j gás alá. Tehát óhajtandó volna, hogy a magyarosítás szempontjából ezek a középiskolák államosit- tassanak. Mivel azonban azek a nemzetiségek ezt jogfosztásnak bélyegeznék, ha csak velük szemben történnék ez, tehát államositáni kellene valamennyi egyháznak az iskoláit, csupán csak azért, hogy ezek ebben igazságtalanságot ne lássanak, fel kellene áldozni, a katholikus egyház iskoláit, azon egyházéit, a mely annyi igéig egyedüli és olyl hatalmas tényezője volt a magyar kulturának.1 (Úgy van ! jobbfelől.) Fel kellene áldozni a protest táns egyháznak autonom iskoláit is, a melyeknek! annyit köszönhet a nemzet a magyarság fenntar-l tásában az elnyomatás korszakában. Én ezt az áh! dozatot meghozni nem akarnám. De ez nem any-J nyira áldozat, mint int inkább az értékelés szem-l pontjából tekintendő rendszabály. Visszapillantva tanügyünk történetére, mit látunk ? Ahányszor a magyar kultúrával nem ellentétes államhatalom kormányozta az országot, mind-1 annyiszor nyugodtan meghagyták a tanügyet az-j egyházak kezében; abban a pillanatban' azonban,! a mint idegen hatalom akart terjeszkedni e.hazáJ ban, mindig a tanügyre helyezte a súlyt, mindig a I tanügy államosításával, a tanügynek az egyházak-1 tói való elszabályozásával foglalkozott. így történt! ez Mária Terézia királyné, igy József császár ide-] jében. (Úgy van! jobbfelől.) Dé van még egy korszak, a mely talán a| legszomorbb volt a nemzeti elnyomatás szempont-1 jából; az 1848-iki szabadságharcz utáni idő. És* mit tapasztalunk ott t. kongresszus? Azt látjuk,! hogy akkor is a tanügynek államosítása első érdek I volt ? de látunk még mást is: azt, hogy a mi régi I bástyája volt a magyar alkotmánynak, a megyeil autonómia, az a megyei autonómia már értékéből] veszített, de igenis, értékében növekedett egy másik | autonómia és az a protestáns egyházak autonómiája | volt, a mely első sorban és leghatalmasabban fel mert lépni az idegen áramlattal, az idegen hatalommal szemben. És honnan merítette az erőt, honnan a hatalmat hozzá a protestáns egyház? Abból, hogy autonom volt; mert lehet talán még idegen hatalom jelvényeit feltüzni minden középületre, oda lehet állítani minden utczasarokra egy villogó szuronyt, mint az idegen hatalom képviselőjét; | hanem egy hely van, a hova az a szurony be nem | hatolhat, egy hely van és ez a családi tűzhely; és I visszaadták a banknak. És ilyen fajta zsehmetszé- sek a romániai petróleum forrásnál is százszámra fordultak elő. A másik lehetőség pedig a következő: fizetésüket azért kapták, hogy a közönség azt higyje, hogy az ő felügyeletük alatt tisztességesn történik minden, ők pedig az összegért nem dolgoztak, hanem szemet hunytak. 'Szelíden úgy fejezik ki, hogy a nevükért kapták a fizetést. Ez tisztességtelen dolog, a ki ilyen módon húz fizetést, az tisztességtelen ember, mert a védteleneket, bizalmuk révén, kiszolgálgáltatja a bank-zsebmetszőknek. Tertium non datur. Mindkét esetben a vádlottak padján a helyük. Erős hangon kellett megírnom e czikket is, mivel enyhébb és fontos közédek diktálta előző czikkeim nem tudták szolgálni azt az egyszerűen köteles igyekezetemet, hogy ebben az országos, szenyes ügyben világosságot hozzak és a Wiener Bankverein további panamáinak útját álljam. Azok az urak, a kikről e czikkben sértő említés tétetik, igazolhatják magukat, ha tudják. Hivatásos, tisztességes újságíró vagyok, jogom és kötelesságem szembeszállani a minden oldalról nyilvánuló eltusolási szándékkal. Kijelentem azt is, hogy e vidéki újságot minden közéleti ember, kaszinók és testületek megkapják. Őszintén kinyilvánítom czélomat is: a közvélemény súlyát óhajtom éreztetni ez urakkal, a kiket jogosan súlyos alternativa elé állítok. Vagy magukon hagyják száradni a kemény vádakat — 3 qui tacet consentire videtur —, vagy megteszik a megtorló lépéseket. És akkor a sajtóbiróság előtt szétszedhetem a Magyar Ipar- és Kereskedelmi Bank szennyesét. Alkalmam lesz bebizonyítani, hogy Magyarország vidéki közönségének zsebéből mintegy 12—15 milliót dloptak. És kik? És hogyan? Bízom a közvélemény erejében,, az igazság győzelmében a hamisság fölött. Székesfehérvár, 1902. jan. 17. (Nádor-utcza 11.) Fényes László vidéki hirlapiró. Ezekhez még csak kettőt kell hozzátennem Tisza Istv’án gróf szakember a pénzügyi dolgokban valamint azt, hogy a köztudatban már hosszú id< óta ismeretes volt, hogy a „Magyar Ipar és Keres kedelmi Bank“ törvényellenes spekulácziókban horribilis vezérigazgatói elszámolásokkal tönkre ment. Semmi következtetést nem óhajtok ezekhe: fűzni, de mindhettő köztudomású tény. De ha csak ez lenne. Tisza István gróf múl év május havában ott hagyta elnöki állását. Miko visszalépett még kijelentette, hogy a banknál minden rendben van. Tehát a nyugtalankodó közvé leményt még elaltatta! Az igazgató tanácsbar azonban Baueron kívül más emberek, előkelő neví közszereplő férfiak is ülnek s a felügyelő-bizottság Kubinyt Géza elnökkel az élén szintén meg var még. Az idézett törvényczikk 187. S-a pedig s következőket mondja: „Mihelyt a számadásokéi vagy a mérlegből az tűnik ki, hogy a társaság alaptőkéjének felét elvesztette, az igazgatóság által azonnal közgyűlés hivandó egybe. “ Ugyanezen törvényczikk 213. §-a pedig azt mondja; „Az igazgatóság tagjai, amennyibben cse- lekvényük vagy mulasztásuk a büntető törvény súlya alá nem esik, az illetékes törvényszék által három hónapig terjedhető fogságra itélen- dők, ha a 1S7. §. eseteiben a közgyűlést összehívni elmulasztják. Joggal kérdhetném azt: Magyarországon hát csakugyan vannak kiváltságos emberek, a kikre nem szól a törvény? A hankdirektoroknak és felügyelő társaiknak minden szabad ? Ámde higgadt akarok maradni és élvekkel meggyőzni. A „Magyar Ipar és Kereskedelmi Bank“ részvényei már augusztusban hanyatt-homlok estek vissza. Ezt csak tudták és látták az igazgató tanács sa felügyelő bizottság tagjai? Tessék már most az 1885. évi XXXVII. t.-czikk fentebb idézett 195. §-át, a Bankalapszabályok idevonatkozó intézkedéseit elolvasni s a napnál világosabb, hogy a dolgok miként való állásáról az igazgató-tanácsnak és felügyelő bizottságnak azonnal sürgős kötelessége lett volna alapos tájékozást, ujraszámolást végezni s rögtön közgyűlést egybehívni. Ezenkívül a külföldi és vidéki sajtó és a — 10900 részvény képviseletében értekezletet tartott 106 részvényes megbízásából - egy öttagú kiküldött bizottság sürgette erre 1991. november 24-ikén a bank vezetőségét. No már bocsánatot kérek, ezekről mind semmit sem tudni: nem lehet. Olyan ember nem akad az országban, a ki ezt elhigyje. Ha pedig tudták, akkor a 218. §. következményének terhe áll elő, nem is számítva az erkölcsi tisztességet és felelőséget. Az, hogy valaki előkelő ur, vagy hogy sok jövedelme van, még nem mentesiti e kötelességek alól. Nos már most még egy érvem van a felügyelő bizottság és igazgató tanács közös mulasztása felől. A józan ész, a logika érve. Azok az igazgató tanácsosok és felügyelő bizottsági tagok nagy fizetést húznak. A normális ész mértékét mindannyian megütvén, tudniok kellett, hogy azt a nagy fizetést valamiért, valamely czélból kapják, hogy miért kapják? Azért-e/ hogy dolgozzanak, hogy előirt kötc-1 lességiiket tényleg megtegyék, a mely esetben min-1 denről tudniok kellett s akkor miért nem szólaltak | fel az első törvényellenes intézkedéseknél? Hogyan] történhetett meg akkor pl. az a mérlegből és üzleti | könyvekből könnyen észrevehető körülmény, hogy | az angyalföldi telkek 1898-ban mint eladottak sze-1 repeltek, 1899-ben pedig, — mikor a telkek ára] rohamosan esett vissza — újból mint meglevő] érték szerepel ? Hiszon ez csak világos: a mikor | nyerni lehetett rajta, átvették e vezérigazgató urak, | a mikor meg csak veszteni lehetett rajta, akkor ]
